Már több meglepetést is okozott az idén az MNB. A legnagyobbat talán június 23-án. Azzal, hogy továbbra is amondó volt, a magyar gazdaság képes lesz növekedni 2020 egészében, noha a koronavírus-járvány negatív hatásai miatt a piacok által ugyancsak élénken figyelt másik intézmény, a kormány – a Pénzügyminisztérium (PM) álláspontját magáévá téve – már 3 százalékos visszaesésre módosította a hivatalos előrejelzését.
Akkor azzal indokolta a jegybank a 0,3-2 százalék közötti GDP-bővülésre vonatkozó prognózisát, hogy bár kétségtelenül érezhető a gazdaság lassulása – ahogy Matolcsy György jegybankelnök fogalmazott: az április brutális lett –, ők csak a negyedéves tényadatokból tudnak dolgozni. Magyarul, meg kell várni a június végét, s majd azok után átszámolni az előrejelzéseket. Igaz, a „matek” várható eredményére azért utalt, hogy az MNB a második negyedévre már 7 százalékos zuhanást is elképzelhetőnek tartott.
Egészen szeptember 22-éig kellett tehát várni arra, hogy a jegybank és a kormány (PM) megítélése szinkronba kerüljön. Volt mit összhangba hozni. Az újabb inflációs jelentésre is áldást adó monetáris tanácsi kamatdöntő ülést megelőzően a PM pénzügyi államtitkára már 5,1 százalékosra tette a gazdaság idén várható csökkenését. S lőn világosság: az MNB hajszálra ugyanennyit nevezett meg – igaz, csak a sáv alsó értékeként, a felsőt ugyanis 6,8 százalékra helyezte, magyarul, akár ekkora idei GDP-zuhanást sem zárt ki.
E felső szinthez képest az azóta eltelt újabb három hónapban nem lettek rosszabbak a kilátások. Bár a PM rontotta a maga prognózisát, a tárca vezetője, Varga Mihály a Világgazdaságnak november 25-én adott interjújában azt mondta, 6,4 százalékos visszaeséssel kalkulálnak, s ezt a pénzügyminiszter hétfőn, a 2021. évi költségvetés finanszírozásáról tartott sajtótájékoztatón is megerősítette. Kérdés, az MNB is osztja-e ezt a nézetet, ami egyúttal azt is visszaigazolhatná, hogy az addigi tényadatok (értsd: második negyedév) alapján szeptemberben már jól lőtték be, mi várható.
Az év végéhez közeledve azonban már legalább annyira fontos, hogyan látja majd a jegybank a 2021-es esztendőt. Jöhet-e az a bizonyos felpattanás? A kormány szerint igen, bár az csak felerészben hozhatná vissza az idén elszenvedett veszteséget, Orbán Viktorék ugyanis 3,5 százalékos GDP-növekedésben gondolkodnak. Ennél az MNB jóval optimistább képet festett három hónappal ezelőtt. Más kérdés, hogy a 4,4-6,8 százalékos potenciális növekedési sáv szokatlan szélessége érzékelteti azt a nagyfokú bizonytalanságot, amely ma minden gazdasági szereplőt, döntéshozókat és szakértőket egyaránt jellemez. (Az már csak érdekesség: a pozitív 6,8-as prognózis kísértetiesen megegyezik a negatív 6,8-assal, ami akár arra is utalhat, hogy a jegybank két év távlatában mindenképpen szeretne stagnálást viszontlátni).
Kevesebb izgalommal kecsegtet, mi lesz az idei utolsó kamatdöntés, a várakozás szerint ugyanis nem lesz változás. Igaz, az MNB ez ügyben is hozott 2020-ban meglepő lépéseket. Például a már említett júniusi ülésén, amikor teljesen váratlanul levitte a jegybanki alapkamatot, majd egy hónappal később ismét, azóta azonban már nem változott a 0,6 százalékos irányadó ráta. Nem úgy az egyhetes betété, amelyen ugyancsak teljesen váratlanul, augusztusban emelt a jegybank, 0,15 százalékpontot, 0,75 százalékra, amire nem lehetett találni más magyarázatot, mint hogy így akarta az MNB meggátolni a forint gyengülését. Noha a jegybank rendre tagadja, hogy lenne árfolyamcélja és az utóbbi időben e téren már a PM is ezt sulykolja – íme egy újabb konszenzusos pont.
Most az elemzők egyöntetűen úgy vélik, az egyhetes betét kamata nem fog változni a monetáris tanács kamatdöntő ülését rendre két nappal követő, ezúttal december 17-én esedékes tenderen. Egyrészt, mert a fő inflációs mutató az idei év utolsó hónapjában is várhatóan az MNB 3 százalékos középtávú célja alatt lehet, s hosszabb távon sem várható, hogy 4 százalék fölé kerülne. Másrészt a forint régen látott remek formában van, hétfő este az euróval szembeni árfolyama a 354-es szint alatt tartózkodott, ennyire erős nyár vége óta nem volt.
Ugyanakkor a külső környezet is támogatja az MNB viszonylag lazább monetáris politikáját. Az Egyesült Államokban az irányadó ráta a 2008-as válság kitörése előtti alacsony szinten (0-0,25 százalék) tanyázik, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed jelentős, több ízben is kibővített kötvényvásárlási programot futtat. Az Európai Központi Bank is folytatta a likviditásbővítő és eszközvásárlási programjait. A közép- és kelet-európai országok jegybankjai közül a lengyel és a cseh még az MNB-nél is alacsonyabb – 0,1 és 0,25 százalékos – alapkamatot tart fenn, a román ugyan magasabbat, 1,5 százalékost, de ez utóbbi szint pont egy nemrég végrehajtott csökkentés eredménye.
Más kérdés, hogy egy elhúzódó járványhelyzet jelentősebb piaci turbulenciákat, volatilisebb piaci mozgásokat indíthat el – hívják fel a figyelmet a Danube Capital elemzői. Amelyek ellensúlyozását a jegybank további monetáris politikai lépésekkel teheti meg, szerintük azonban az idei tapasztalatok alapján elsősorban szóbeli intervenciókra kerülhet sor.
Elkülönít 60 millió euró kiegészítő forrást Németország, hogy segítsen Ukrajnának megbirkózni az energiaellátási nehézségekkel. 
