Már több meglepetést is okozott az idén az MNB. A legnagyobbat talán június 23-án. Azzal, hogy továbbra is amondó volt, a magyar gazdaság képes lesz növekedni 2020 egészében, noha a koronavírus-járvány negatív hatásai miatt a piacok által ugyancsak élénken figyelt másik intézmény, a kormány – a Pénzügyminisztérium (PM) álláspontját magáévá téve – már 3 százalékos visszaesésre módosította a hivatalos előrejelzését.
Akkor azzal indokolta a jegybank a 0,3-2 százalék közötti GDP-bővülésre vonatkozó prognózisát, hogy bár kétségtelenül érezhető a gazdaság lassulása – ahogy Matolcsy György jegybankelnök fogalmazott: az április brutális lett –, ők csak a negyedéves tényadatokból tudnak dolgozni. Magyarul, meg kell várni a június végét, s majd azok után átszámolni az előrejelzéseket. Igaz, a „matek” várható eredményére azért utalt, hogy az MNB a második negyedévre már 7 százalékos zuhanást is elképzelhetőnek tartott.
Egészen szeptember 22-éig kellett tehát várni arra, hogy a jegybank és a kormány (PM) megítélése szinkronba kerüljön. Volt mit összhangba hozni. Az újabb inflációs jelentésre is áldást adó monetáris tanácsi kamatdöntő ülést megelőzően a PM pénzügyi államtitkára már 5,1 százalékosra tette a gazdaság idén várható csökkenését. S lőn világosság: az MNB hajszálra ugyanennyit nevezett meg – igaz, csak a sáv alsó értékeként, a felsőt ugyanis 6,8 százalékra helyezte, magyarul, akár ekkora idei GDP-zuhanást sem zárt ki.
E felső szinthez képest az azóta eltelt újabb három hónapban nem lettek rosszabbak a kilátások. Bár a PM rontotta a maga prognózisát, a tárca vezetője, Varga Mihály a Világgazdaságnak november 25-én adott interjújában azt mondta, 6,4 százalékos visszaeséssel kalkulálnak, s ezt a pénzügyminiszter hétfőn, a 2021. évi költségvetés finanszírozásáról tartott sajtótájékoztatón is megerősítette. Kérdés, az MNB is osztja-e ezt a nézetet, ami egyúttal azt is visszaigazolhatná, hogy az addigi tényadatok (értsd: második negyedév) alapján szeptemberben már jól lőtték be, mi várható.
Az év végéhez közeledve azonban már legalább annyira fontos, hogyan látja majd a jegybank a 2021-es esztendőt. Jöhet-e az a bizonyos felpattanás? A kormány szerint igen, bár az csak felerészben hozhatná vissza az idén elszenvedett veszteséget, Orbán Viktorék ugyanis 3,5 százalékos GDP-növekedésben gondolkodnak. Ennél az MNB jóval optimistább képet festett három hónappal ezelőtt. Más kérdés, hogy a 4,4-6,8 százalékos potenciális növekedési sáv szokatlan szélessége érzékelteti azt a nagyfokú bizonytalanságot, amely ma minden gazdasági szereplőt, döntéshozókat és szakértőket egyaránt jellemez. (Az már csak érdekesség: a pozitív 6,8-as prognózis kísértetiesen megegyezik a negatív 6,8-assal, ami akár arra is utalhat, hogy a jegybank két év távlatában mindenképpen szeretne stagnálást viszontlátni).
Kevesebb izgalommal kecsegtet, mi lesz az idei utolsó kamatdöntés, a várakozás szerint ugyanis nem lesz változás. Igaz, az MNB ez ügyben is hozott 2020-ban meglepő lépéseket. Például a már említett júniusi ülésén, amikor teljesen váratlanul levitte a jegybanki alapkamatot, majd egy hónappal később ismét, azóta azonban már nem változott a 0,6 százalékos irányadó ráta. Nem úgy az egyhetes betété, amelyen ugyancsak teljesen váratlanul, augusztusban emelt a jegybank, 0,15 százalékpontot, 0,75 százalékra, amire nem lehetett találni más magyarázatot, mint hogy így akarta az MNB meggátolni a forint gyengülését. Noha a jegybank rendre tagadja, hogy lenne árfolyamcélja és az utóbbi időben e téren már a PM is ezt sulykolja – íme egy újabb konszenzusos pont.
Most az elemzők egyöntetűen úgy vélik, az egyhetes betét kamata nem fog változni a monetáris tanács kamatdöntő ülését rendre két nappal követő, ezúttal december 17-én esedékes tenderen. Egyrészt, mert a fő inflációs mutató az idei év utolsó hónapjában is várhatóan az MNB 3 százalékos középtávú célja alatt lehet, s hosszabb távon sem várható, hogy 4 százalék fölé kerülne. Másrészt a forint régen látott remek formában van, hétfő este az euróval szembeni árfolyama a 354-es szint alatt tartózkodott, ennyire erős nyár vége óta nem volt.
Ugyanakkor a külső környezet is támogatja az MNB viszonylag lazább monetáris politikáját. Az Egyesült Államokban az irányadó ráta a 2008-as válság kitörése előtti alacsony szinten (0-0,25 százalék) tanyázik, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed jelentős, több ízben is kibővített kötvényvásárlási programot futtat. Az Európai Központi Bank is folytatta a likviditásbővítő és eszközvásárlási programjait. A közép- és kelet-európai országok jegybankjai közül a lengyel és a cseh még az MNB-nél is alacsonyabb – 0,1 és 0,25 százalékos – alapkamatot tart fenn, a román ugyan magasabbat, 1,5 százalékost, de ez utóbbi szint pont egy nemrég végrehajtott csökkentés eredménye.
Más kérdés, hogy egy elhúzódó járványhelyzet jelentősebb piaci turbulenciákat, volatilisebb piaci mozgásokat indíthat el – hívják fel a figyelmet a Danube Capital elemzői. Amelyek ellensúlyozását a jegybank további monetáris politikai lépésekkel teheti meg, szerintük azonban az idei tapasztalatok alapján elsősorban szóbeli intervenciókra kerülhet sor.
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
