Putyin elnök tegnap arra figyelmeztetett, hogy Oroszország nem fogja tűrni a szuverenitása elleni támadásokat. A parlamenti frakcióvezetőknek kijelentette: „Úgy hiszem, hogy a hazafias összetartás kulcskérdés, különösen olyan pártok esetében, amelyeknek megvannak a saját hagyományai, ideológiája és a társadalomra gyakorolt valós befolyása”. Az elnök különösen figyel arra, hogy a letartóztatott ellenzéki politikai vezető nevét ki se ejtse a száján.
Kisstílű idióta
Valóban, az elmúlt napokban Alekszej Navalnijra az orosz állami propagandagépezet tüzérségi össztüzet zúdított. Minden eszköz megengedett már az ellenzéki politikus és követőinek a lejáratására. A Kreml fő propagandistája – egyben az állami Rosszija Szevodnya médiaholding vezetője -, Dmitrij Kiszeljov vasárnap fél órán keresztül foglalkozott Navalnijjal a heti műsorában, akit kisstílű idiótának, diverzánsnak, ügynöknek, visszaeső bűnözőnek, korruptnak és nyugati bábnak nevezett.
Az egyre nyilvánvalóbb, hogy Navalnij visszatérésével Oroszországba senki sem számolt komolyan. Ez a kezdeti fejetlenség megmutatkozott a légijáratának dilettáns átirányításában, a látványos őrizetbe vételével az útlevél ellenőrző pontnál, ahogyan a jogállamot nevetségessé tevő bírósági eljárással is – amelyet egy rendőrörsön folytattak le.
Védekezésből agresszióba
Navalnij és csapata védekezésbe szorította a Kremlt az utcai tüntetésekkel, ahol ráadásul a biztonsági erők gátlástalanul léptek föl. Azzal, hogy a biztonságiak teljes utca-szakaszokat és metrómegállókat zártak le, sokkal inkább a tehetetlenségüket bizonyították.
A propaganda gépezete is agresszív üzemmódba kapcsolt, ezért állítja be Kiszeljov az ellenzéki politikust nyugati ügynöknek, ezért utasít ki a Kreml nyugati diplomatákat és ezért alázták meg a szerencsétlen EU fődiplomatát, Josep Borrellt moszkvai látogatásán.
Mi a nyugati stratégia?
Vlagyimir Frolov orosz politológus szerint Navalnij letartóztatása után a Kreml nyugati stratégiája így foglalható össze: „Megbocsátani az Egyesült Államoknak, elhanyagolni Franciaországot és megbüntetni Németországot – az Európai Unión keresztül”. A legfontosabb, hogy a Nyugatot meg kell akadályozni, hogy a Navalnij ügyet felhasználják az orosz belügyekbe való beavatkozásra.
Frolov szerint Washingtonnal visszaállítják a magas szintű együttműködést, beleértve a két elnök rendszeres találkozóját. Franciaország is egyszerű ügy, Moszkva három lépést fog tartani Macron elnök nemzetközi javaslataitól és politikájától. Németország esetében Merkelt személyesen fogják lejáratni, miközben a Kreml nyitva hagyja az ajtót a jövőbeni német vezetés előtt.
A Kreml idegessége és agresszív magatartása érthetőbbé válik, ha megvizsgáljuk azokat a társadalmi folyamatokat, amelyek az elmúlt hetekben a tüntetések nyomán végbementek Oroszországban. Andrej Kolesznyikov, a Carnegie Moscow Center munkatársa leszögezi, hogy Navalnij elképesztő személyes áldozathozatala kimozdított sok passzív polgárt a szokásos közönyösségéből. A kormányzat elutasítottsága a tavaly szeptemberi 50 százalékról 56 százalékra ugrott.
A fiatalok váltanának
A munkásosztály tagjai továbbra is támogatják az elnököt. De a korábbi években inkább komfortista beállítottságú fiatalság hozzáállása alapjaiban változott meg. A 18-24 éves korosztályban Navalnij támogatottsága 36 százalékos, a 25-29 éves korcsoportban 23 százalékos. Kolesznyikov szerint Navalnij komoly erkölcsi tőkét gyűjtött, nemcsak mint politikai, hanem mint polgárjogi vezető is - és ez rendkívül veszélyes a Kremlre.
A tüntetések mögött meghúzódó harag sokrétű: benne van a 2013 óta csökkenő életszínvonal miatti frusztráció, a járvány központi félrekezelése, a csökkenő politikai szabadságjogok és Putyin azon döntése, hogy 2024 után is gyakorlatilag hatalomban marad. A zavaros 1990-es évek emléke még mindig élénken él, de már főleg csak az idősebb korosztályokban. Az egyre növekvő számú fiatal szavazók már nem ismerték személyesen azt az időszakot. Ők hatékonyabb kormányzást, polgári jogokat és növekvő életszínvonalat akarnak látni.
Valóban, tavaly az orosz háztartások fogyasztása 8,6 százalékkal csökkent, ahogyan a GDP is 3,1 százalékkal morzsolódott le. Elképesztő tény, hogy az egy főre eső GDP már 30 százalékkal áll alacsonyabban, mint 2013-ban. Nem véletlen tehát, hogy az elégedetlen fiatalok politikai alternatívát keresnek.
Bóka János számolt be róla. 
