Irakban halad az Iszlám Állam teljes megsemmisítése, bár a feladat nem könnyű, és sok áldozatot követel. Tény, hogy a Moszul városát és környékét felszabadító koalíció előre figyelmeztetett, hogy kemény és véres, elhúzódó harcokra lehet számítani. A hadművelet 11 napja tart, ez alatt a város körüli óriási terület nagyjából felét sikerült elfoglalni. Az északi részen a kurd erők közelebb jutottak magához a városhoz, lényegében 1-2 kilométerre állnak a beépített terület határától, viszont itt már géppuskatűzzel és minden irányból érkező öngyilkos merénylőkkel kell szembenézniük, akik mindenféle járműveket megraknak robbanószerrel.
A legbestiálisabb ellenség
Az öngyilkos merénylők a Reuters szerint allahu akbar kiáltásokkal kiáltással közelítik meg a kiszemelt áldozatokat, majd működésbe hozzák a robbantószerkezeteket. Többnyire 20-as éveikben lévő iraki származású fanatikusokról van szó, de vannak köztük csecsenek is. A kurdok annyira megrettentek ettől, hogy még a feléjük közelítő kóbor kutyákat is lelövik, hátha azokra is bombát szerelnek a dzsihádisták. Az élő bombák mellett az utak mentén is rengeteg akna van elhelyezve, és egyes települések alatt alagúthálózatot is kiépített az Iszlám Állam.
Moszultól délre az iraki erők sokkal messzebb vannak még a várostól, és itt más probléma merül fel: a visszavonuló dzsihádisták mészárolják a polgári lakosságot, különösen a korábbi iraki hadsereg és rendőrség tagjait. Ez sajnálatos módon előrevetíti, mit művelhetnek majd a városon belül, amikor ott kell majd feladni állásaikat. Elképzelhető, hogy emiatt, ha már minden oldalról bekerítették a várost, fel kell gyorsítani az ostromot.
Nem volt jelentkező
Mindenesetre bármilyen drámai módon, is, de úgy tűnik, Irak rövidesen teljesen meg lesz szabadítva az Iszlám Államtól. Eddig azonban nyitott volt a kérdés, hogy a Szíriában kezükön lévő területeket ki fogja felszabadítani, hisz a Szíriában lévő katonai erők sokkal inkább egymással vannak elfoglalva, mint az Iszlám Állammal. Aszad elnöknek az a fontos, hogy az ország nyugati részét a két nagyvárossal, Damaszkusszal és Aleppóval együtt megtartsa, a távolabbi szunnita területekért nem siet, hisz ott úgy sem akarja őt látni senki.
Az Aszad ellen immár 5 éve harcoló, amerikai támogatású szunnita felkelők pedig széttagoltak, nem elég hatékonyak, önmagukban képtelenek kiűzni az Iszlám Államot. Végül a kurdok, akárcsak Irakban, elég hatékonyak, de saját területeiktől távol már ők sem harcolnak lelkesen, hisz ott őket is idegen megszállóknak tekintenék. A nagyhatalmak pedig továbbra sem akarják saját katonáik életét kockáztatni a harcokban, maradnak a hadműveletek vezetésénél, logisztikai támogatásnál, fegyverszállításnál és persze a légitámogatásnál.
Az egykori gyarmattartó
Most akadt egy külföldi ország, aki hajlandó meghozni az áldozatot, és bevetné seregét az Iszlám Állam szíriai központja, Rakka ellen. Erdogan török elnök bejelentette, hogy ők vállalják a feladatot, és erről Amerikával is megegyeztek. Rövidesen indítják a támadást, úgy időzítve, hogy az még bőven a moszuli csata közben kezdődjön, megosztva az Iszlám Állam maradék erőit.
Erdogan hangsúlyozta, hogy először Manbidzs városát óhajtja felszabadítani, de azt a kurdoktól, akik már felszabadították az Iszlám Állam uralma alól. Úgy látszik, ez az egyik ár, amit a törökök kapnak harcokban való részvételért. Utána indulnak Rakka irányába. A törökök szeretnék távol tartani a kurdokat a rakkai műveletektől is, de egy magasrangú amerikai katonai parancsnok szerint szükség lesz rájuk is a hadműveletekben, viszont a várost magát, ha már megvan a környéke, arab erők fogják megszállni.
Ez volt a legellentmondásosabb évük. 
