Messze vagyunk az élmezőnytől a koronavírusos mentésben

Érdekes tanulmányt tett közzé a brüsszeli Bruegel (Brussels European and Global Economic Laboraty) Intézet arról, hogy az EU egyes országai, valamint az Egyesült Királyság és Egyesült Államok milyen költségvetési intézkedéseket tettek a koronavírus-járvány negatív hatásainak fékezésére.

Lehetne vastagabb. Fotó: MTI

A többek között egy magyar közgazdász, Darvas Zsolt által szerzőként jegyzett elemzés az április 16-áig megtett lépéseket viszonyította az egyes országok 2019-es GDP-jéhez. Mint megjegyzik, csak a már elfogadott intézkedéseket vették figyelembe, a még „csőben lévőket” nem. Ezeket három kategóriába sorolták.

1. Közvetlen költségvetési támogatások

Ezek azok a kormányzati többletkiadások, amelyek friss forrást juttatnak a gazdaságba, tehát nem forrásátcsoportosítások. Ilyennek számítanak az egészségügybe juttatott költségvetési pénzek, a munkahelyek megőrzésére fordított kiadások, a kis- és középvállalkozások támogatása, valamint az állami beruházások. De ide sorolták az adózási és társadalombiztosítási befizetések eltörlését. Ezek egyértelműen rontják a költségvetési egyenleget.

2. Közvetett költségvetési támogatások

Ezek az adókkal és a társadalombiztosítási hozzájárulásokkal kapcsolatosak, mely támogatásokat azonban később vissza kell fizetni. Vagyis ezek az intézkedések javítják a magánszemélyek és a vállalatok pénzügyi helyzetét, de nem jelentik a kötelezettségeik eltörlését. Ezért ezek a 2020-as központi büdzsé egyenlegét rontják, de a következő évit javíthatják, amikor a felfüggesztett adók és tb-járulékok befolynak majd. Néhány ország ugyanakkor a hitelek – mint például Magyarország – és közműszámlák fizetésére adott moratóriummal próbálja segíteni a lakosság és a vállalati szektor likviditásának javulását. Márpedig még ha az emiatti terheket a bankok és a közműszolgáltatók le is nyelik, az a nyereségeik csökkenése, következésképpen az azok utáni adókötelezettségeik mérséklődése okán ugyancsak ronthatja a 2020-as büdzsék egyenlegét.

hirdetés

3. Az állam által vállalt garanciák

Ezek közé tartoznak az exportgaranciák, illetve az állami fejlesztési bankok – ilyen Magyarországon az MFB – által nyújtott kedvezményes hitelek. Ezek nem rontják az idei költségvetési egyenlegeket, de olyan központi kiadásokat generálhatnak, amelyek akár 2020-ban, illetve az azt követő években okozhatnak költségvetési terheket.

Ezek után lássuk az eredményt. A Bruegel Intézet összesítése 12 országra kiterjedően mutatja, hogy az április 16-áig megtett intézkedések a 2019-es GDP-k hány százalékát tették ki, miután – szól a tanulmány indoklása – a 2020-as gazdasági növekedési kilátások meglehetősen bizonytalanok. Ebből a tucatnyi államból tíz az EU tagja, míg az Egyesült Királyság és az USA is górcső alá került.

A tízes uniós körbe Magyarország is bekerült, a közép- és kelet-európai régióból egyedüliként. Ezért mi tovább kutattunk és a napokban megjelent konvergenciaprogramok, valamint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adataival kiegészítve Bulgária, Csehország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia mutatóit is feltüntettük (ilyenek Horvátországról nem voltak fellelhetőek).

Magyarország esetében a Bruegel Intézet adatait kiegészítettük a konvergenciaprogramban szereplő intézkedések hatásaival. Ezek szerint az MFB, a Garantiqa Hitelgarancia Zrt., az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány (AVHGA) és az Eximbank által nyújtott feltételes kötelezettségvállalások maximális összege elérheti a GDP 1,76 százalékát.

Mindezek alapján az eddig megtett intézkedéseivel Magyarország a 18-as mezőny második felében található, a maga 10,5 százalékos mutatójával. A régióból mögöttünk van Bulgária, Románia és Szlovákia, ugyanakkor hárman előttünk: Lengyelország kevéssel, Szlovénia sem sokkal, Csehország viszont már tetemesebb távolságra.

Fontos, hogy bár Orbán Viktor április elején a GDP 18-22 százalékát kitevő mentőcsomagot helyezett kilátásba, ami végül 9200 milliárdos lett, ebben benne vannak a Magyar Nemzeti Bank (MNB) intézkedései is – a Bruegel Intézet ezúttal azonban csak a fiskális ösztönzéseket vette figyelembe, a jegybanki hitelprogramokat (mint például az MNB 1500 milliárd forintos NHP Hajrá-ja), valamint az eszközvásárlásokat (az MNB 1000 milliárd forintnyi állampapírt és 300 milliárdnyi jelzáloglevél megvételére vállalt kötelezettséget) nem.