A politikai spektrum széttöredezettsége vált az új normává Európában, amint a frusztrált fiatalok és az elégedetlen választók tömegei dezertálnak a hagyományos pártoktól – különösen a baloldaliaktól. A német SPD, a francia szocialisták, a magyar MSZP az általános megítélés szerint még a 2008-as globális pénzügyi megroppanás után is neoliberális gazdaság- és társadalompolitikát folytattak, amely ellehetetlenítette a roncstársadalom, a fiatalok és egyre inkább a középosztály esélyeit.
A kisebbségek felkarolói
Míg 1950 és 1980 között Nyugat-Európában a szociáldemokraták még elhozták a szavazatok több, mint 30 százalékát, addig az új évezredben éppen csak a 20 százalék fölött tántorognak. Súlyos csapás volt számukra az ipari társadalom átalakulása szolgáltatási társadalommá és aláásta őket a biztonságpolitika előtérbe kerülése is megrendült világunkban. Az új, meghódítani kívánt társadalmi csoportok (szexuális kisebbségek, életviteli szubkultúrák, külföldi származású csoportok avagy unortodox vallási kisebbségek) pedig inkább csak a fejetlenséget növelik ezekben a pártokban, ahogyan azt már jól láthatjuk napjainkban az amerikai Demokrata Párt esetében.
A májusi EP választás eredményeképpen a szociáldemokraták frakciójának 153 képviselője lesz az új EP-ben – 38-cal kevesebb, mint 2014 és 2019 között. Nem tekinthető általánosnak a hanyatlás, számos országban – például Dániában és Spanyolországban – erős képet mutat a baloldal. Nézzünk pár jellemző példát.
Franciaország
A szociáldemokraták bukásának állatorvosi lovát láthatjuk a gallok országában az elmúlt években. A Szocialista Pártnak (PS) még 2012-ben is abszolút többsége volt a nemzetgyűlésben és jelöltje, Francois Hollande államelnök volt. Ehhez képest 2017-es elnökválasztáson a párt jelöltje ötödik lett, a szavazatok alig 6 százalékával. A párt a mostani EP választáson tovább hanyatlott és csak hatodik helyen futott be a pártok között.
Németország
Az EP-választás, majd Andrea Nahles pártelnöki és frakcióvezetői funkciójáról való lemondása mintha a nagykoalíciós partner SPD sorsát is megpecsételte volna. Bár a párt a 2017 szeptemberi parlamenti választáson még 20,5 százalékot szerzett, a legfrissebb felmérés szerint a párt 11 százalékon áll, újabb szöget ütve a Merkel-féle nagykoalíció koporsójába.
Hollandia
A holland Munkáspárt (PvdA) három miniszterelnököt is adott a második világháború óta, de a 2017-es általános választásokon csupán 5.7 százalékot ért el. Igaz, hogy a mostani EP választást megnyerte, de ez Frans Timmermans, az EU Bizottság első alelnöke szerepeltetésének köszönhető.
Sikerek és kilátások
A sikerek között említhető Dánia, ahol a június 5-i általános választást megnyerte a párt – igaz, lenyúlta a radikális jobboldaltól a kőkemény bevándorlás ellenes álláspontot. Szintén komoly sikereket mutat a mozgalom az Ibériai félszigeten. Portugáliában több nehéz év után a párt visszakerült a hatalomba. Spanyolországban pedig a szociáldemokraták (PSOE) egyértelműen megnyerték az áprilisi általános választásokat. Az EP választásokat követően pedig 20 képviselői hellyel a spanyoloké lesz a legnagyobb nemzeti kontingens az EP Szociáldemokrata parlamenti csoportjában.
Az általános megítélés szerint a szociáldemokratáknak vissza kellene térniük az alapértékeikhez, úgymint az egalitarizmus, a szolidaritás és az átfogó jóléti állam. Ez jól hangzik, de a 2008-as globális pénzügyi válság – vagy inkább csőd - után az elitek csupán az államadósságok további feltornászásával tudták a jólét érzését fenntartani a nyugati államokban, Kínában és Japánban. Mivel pedig a globális politikai elitek nem hajlandók a szükséges gazdasági és társadalmi paradigma-váltást levezényelni, éppenséggel a biztonságpolitikai hőmérséklet további ütemes emelkedésére lehet számítani az elkövetkező időszakban is – az pedig nem igazán a baloldal terepe.
Rendkívül szoros a szenátorválasztás állása a korábban stabilan republikánus államban. 
