A 2008-as pénzügyi válság a legsúlyosabb nyugati pénzügyi megrázkódtatás volt 1931 óta. A kilenc évvel ezelőtt történtek már csak a szakembereket foglalkoztatják, holott napjaink biztonságpolitikai válsága éppen onnan eredeztethető. Ráadásul a pénzügyi buborékok csak nagyobbra nőttek napjainkra, mint ahol álltak a 2008-as összeomlást megelőző időszakban.
Hasonló, de veszélyesebb
A világ jelenlegi biztonságpolitikai helyzete hasonlatos az 1930-as évek végi állapotokhoz, de három tényező tovább súlyosbítja azt: (a) nukleáris fegyverek korszakában élünk. Példának okáért a Dél-kínai tengeren a szomszédait rendszeresen provokáló Kínának négy nukleáris fegyverekkel rendelkező szomszédja is van (b) míg az 1930-as években a depresszió segített kitisztítani az 1920-as évek adósságait, napjainkban magasabb nyugati eladósodottsági szinteken állunk, mint az előző évtizedben (c) már az ökológiai rendszer sem bírja az emberiség túlfogyasztását és beindult annak dezintegrációja.
Jelenlegi civilizációnk egy nagy titka, hogy az adóssághegyeket képtelenség visszafizetni és a nyugdíj-, valamint egyéb jövőbeli nagyívű ígérvények betarthatatlanok. Egy Citibank jelentés szerint az OECD országok 78 ezermilliárd dolláros fedezetlen nyugdíjkötelezettségekkel rendelkeznek, amely 50 százalékkal magasabb összeg, mint a teljes GDP-jük.
Gyorsuló ütemű vitustánc
A rendszer képtelen ’kinőni’ ezeket az adósságokat, miközben a buborékok egyre csak növekednek. A McKinsey Institute számításai szerint 2014-ben a teljes globális adósságállomány 199 ezermilliárd dolláron állt, 57 ezemilliárd dollárral emelkedve 2007 óta. A 2014-es jelentés közzétele óta a globális adósság további 17 ezermilliárd dollárral emelkedett 2016 harmadik negyedévéig. Ráadásul az eladósodás ütem még gyorsul is: míg 2007 és 2014 között átlagosan évi 8 ezermilliárd dollárral nőtt, 2016 első kilenc hónapjában már 11 ezermilliárddal.
A globális GDP jelenleg durván 80 ezermilliárd dollár. Most, amikor az amerikai jegybank megindította kamatemelési ciklusát, nem árt emlékeztetni valamire. Ha a kamatlábak csupán 1 százalékkal nőnek a globális adósságokon, akkor a globális GDP mintegy 1.5 százaléka menne el csak a megemelkedett adósságszolgálatra.
Miért nő a biztonságpolitikai hőmérséklet?
Mivel a globális politikai elitek nem hajlandók a szükséges gazdasági és társadalmi paradigma-váltást levezényelni, a biztonságpolitikai hőmérséklet további ütemes emelkedésére lehet számítani az elkövetkező időszakban is.
|
| Káncz Csaba |
Márpedig az eliteknek már régen föl kellett volna készíteniük a polgárokat a növekedést hajszoló modell pénzügyi- és ökológiai kifulladására, és hozzáigazítani milliók életét új világképhez, intézményi normákhoz, egyéni és közösségi értékrendekhez és ambíciókhoz.
A gazdaságok növekedésének leállása és a pénzügyi turbulenciák törvényszerűen emelik a belső szociális és politikai feszültségeket, valamint belobbantanak számos, addig elfeledettnek hitt geopolitikai feszültséget.
A paradigmaváltás hiányában a hidegháború végeztét követő 25 éves viszonylagos nyugalom után a nagyhatalmak konfrontációja újra élesedik, ahogyan azt Kelet-Ukrajnában, a Közel-Keleten és a Dél-kínai tengeren is tapasztalhatjuk. Mindezen kihívások az ökológiai válsággal karöltve alapjaiban forgatják fel a nemzetközi biztonsági tájképet. Az elkövetkező években a klímaváltozás tovább erősíti a vízért és termőföldért folyó versenyt. Nem véletlen tehát, hogy az ENSz legfrissebb jelentése szerint a menekültek száma – beleértve az ökomenekülteket! – meghaladja már világszerte a 65.6 millió főt, amely egy soha korábban nem látott szint.
Káncz Csaba jegyzete
