Mi a fene történt az orosz légierővel?

A katonai elemzők előzetesen arra számítottak, hogy az Ukrajna elleni támadás megindítása után elsöprő légifölényét kihasználva az orosz légierő folyamatos bevetésekkel fogja támogatni a hadsereg egységeit. Ehhez képest Moszkva nagyon óvatosan bánik a légierejével, olyannyira, hogy a nyugati elemzők nem is teljesen értik, mi történik.

„Nem feltétlenül akarnak nagy kockázatokat vállalni repülőgépeikkel és pilótáikkal” – mondta egy névtelenséget kérő magas rangú amerikai katonai tisztviselő a Reutersnek.

Ehhez képest a sokszoros hátrányban lévő ukrán légierő még mindig repül bevetéseket, miközben az ukrán légvédelem is működőképesnek tűnik, további fejvakarást okozva a szakértőknek. Mindenki arra számított, hogy a háború kitörése utáni legfeljebb egy-két napban az oroszok mindent megtesznek majd, hogy elpusztítsák az ukrán légierőt, illetve kiiktassák az ukrán légvédelmet. „Ez lett volna a logikus lépés, ahogy minden, 1938 óta történt katonai konfliktusban is történt” – fogalmazott egy londoni katonai kutatóintézet írása.

Ehhez képest amerikai becslések szerint az oroszok mindössze 75 harci repülőgépet használnak az Ukrajna elleni hadműveletek támogatására, noha előzetesen több száz, de inkább több ezer repülőgépet és helikoptert vontak össze az ukrán határok közelében. Arra lehetett számítani, hogy ezek a háború első napjaiban rázúdulnak az ukrán hadsereg védelmi állásaira, hogy demoralizálják vagy megsemmisítsék az ellenállni próbáló alakulatokat.

Ez nem történt meg, miközben az ukrán légierő néhány gépe még mindig végrehajt támadásokat a szárazföldi erőinek védelmében. Ebben biztos szerepet játszik, hogy a nyugatról kapott fejlett vállról indítható légvédelmi rakéták komoly kockázatot jelentenek az alacsonyan repülő orosz gépek számára, de a szakértők szerint ez sem elég magyarázat arra, hogy orosz menetoszlopokat valódi légi támogatás nélkül küldenek be mélyen ellenséges területre, kitéve ezeket az ukrán rajtaütéseknek.

David Deptula, az egykor az Irak feletti repüléstilalmi zónát felügyelő nyugállományú amerikai tábornok szerint az is a háttérben lehet, hogy az oroszok nem mérték fel a feladat nehézségét.

„Nem egyszerű koordinálni egy számos támaszpontot és egy nagy területet érintő ilyen hadműveletet. És az oroszok nem olyan jók, mint az feltételezhető volt.”