Az utolsó felvételek Jevgenyij Prigozsinról Afrikában készültek, valószínűleg Maliban. A videóban Prigozsin megígérte, hogy "minden kontinensen még nagyobbá teszi Oroszországot, és még szabadabbá teszi Afrikát". Két nappal később Prigozsin halott volt.

Az afrikai préda

Az már a közelmúltban egyre világosabbá vált, hogy az orosz kormány megkísérli átvenni az irányítást a Wagner felett Afrikában. Prigozsin halála - amiért egyértelműen a Kreml okolható -, nem az egyetlen jel.

A Wagner-csoport legfontosabb afrikai kliensei a Közép-afrikai Köztársaság, Mali és Líbia. Közép-Afrikában Wagner-harcosok védik Faustin-Archange Touadéra elnököt, és távol tartják a lázadókat. A csoport a gyémántbányászattól a sörfőzésig terjedő vállalkozásokat üzemeltet. Maliban mintegy 1500 Wagner-harcos harcol a hadsereg mellett fegyveres terrorista csoportok ellen. Líbiában a Wagner Khalifa Haftar hadurat támogatja.

A Wagnerhez köthető cégek hálózata aranyat bányászik, gyémánttal és fával kereskedik, vodkát desztillál – és a Wall Street Journal szerint évente több százmillió dollárt keres. Az afrikai Wagner-kontingensek parancsnokai nagy autonómiával rendelkeznek. Az afrikai hadműveleti színtereken is sok minden a személyes kapcsolatokon alapul, a Közép-afrikai Köztársaságban például egy Wagner-parancsnok személyes tanácsadója volt Touadéra elnöknek.

A módszerekben nem válogatnak: az Armed Conflict Location & Event Data Project kutatócsoportja tavaly megállapította, hogy a Wagner által bevetett erőszak alkalmazásának 52-71 százaléka civileket célzott a Közép-afrikai Köztársaságban és Maliban.

A Kreml nyugtatgat

Szergej Lavrov külügyminiszter június végén igyekezett megnyugtatni az afrikai vezetőket, hogy a Wagner-lázadásnak nem lesz következménye Malira és a Közép-afrikai Köztársaságra, ahol „a munka természetesen folytatódik”. Ezzel az állásponttal az a nyilvánvaló probléma, hogy Lavrov soha nem vett részt Wagner műveleteinek tervezésében és végrehajtásában, és még talán örül is, hogy semmit sem tud ezen műveletek valódi tartalmáról.

A Kreml úgy tervezte, hogy a július közepén tartott szentpétervári orosz-afrikai csúcs új lökést ad a kapcsolatoknak. Putyin rendkívüli személyes erőfeszítéseket tett ennek érdekében, szórakoztatva a vendégeket szerda délutántól vasárnap reggelig. A csúcstalálkozó azonban ahelyett, hogy megtámasztotta volna Moszkva befolyását, valójában felfedte politikájának korlátait, különösen mivel a hirtelen felmondott „gabonaügylet” újraélesztésére irányuló állandó kérések válasz nélkül maradtak.

Az új főnök

Mindenesetre sajtóértesülések szerint Putyin bemutatta az afrikai államfőknek Andrej Averjanovot, a GRU katonai hírszerző szolgálat titkos műveletekkel foglalkozó osztályának vezetőjét. Averjanovot állítólag Wagner afrikai tevékenységéért felelős új személyként mutatta be a Kreml ura.

Putyin összességében igyekezett maximálisan kihasználni a gyarmatiellenes diskurzust, de anyagi jutalom híján a retorika korlátokba ütközött. A mali és a burkinafasói katonai junta vezetőinek szóló gesztusok nem nyerték el a tetszését olyan nyugat-afrikai államok demokratikusan megválasztott elnökeinek, mint Ghána, Nigéria vagy Szenegál.

Ibrahim Traore, a Burkina Fasót kormányzó junta fiatal vezetője abban reménykedett, hogy Oroszország Ukrajna elleni agressziója iránti kifejezett nyilvános támogatását a Roszatom egy atomerőmű építéséről szóló szerződéssel jutalmazza. S noha Putyin meghívta a haditengerészeti felvonulásra, megállapodás nem köttetett.

Nem lesz egy fáklyásmenet

Jó néhány zsoldoscsapat - köztük a GRU katonai hírszerzés irányítása alatt álló „Redut” - gombamód szaporodott az utóbbi időszakban Oroszországban, de egyik sem rendelkezik Wagner kapacitásával és hírnevével – ráadásul jelenleg mindegyik részt vesz a csatákban az ukrán fronton. Az orosz katonai parancsnokság a lázadás után gyorsan átvette az ellenőrzést az összes, Szíriában szolgáló Wagner-egység felett. De Líbiában sokkal nehezebb a zsoldosok feletti kontroll biztosítása, ahogy erre Jevkurov védelmi miniszter-helyettes (akit a Wagner-zsoldosok rövid időre elfogtak a Don-i Rosztovban) is hamar rájött a Khalifa Haftarral folytatott megbeszélésekből – pont azon a napon, amikor Prigozsin gépe lezuhant.

A személyes kapcsolatok kulcsfontosságúak voltak Afrika kizsákmányolásában, márpedig a Wagner legfőbb katonai parancsnoka, Dmitrij Utkin és Valerij Csekalov (Rover) is Prigozsinnal együtt lelte halálát a lezuhant gépen. Aligha vonzó terv a Kreml számára, hogy egy másik zsoldos-csapatot bízzanak meg a Wagner-vállalkozás maradványainak bekebelezésére, de alárendelni őket a védelmi minisztériumnak egyben a „letagadhatóság” előnyének elvesztését jelentené.

Jellemző, hogy Prigozsin maga is hasznosnak találta letagadni a Wagner-csoport tulajdonjogát egészen az ukrajnai harci bevetéséig. Az orosz katonai parancsnokságnak pedig minden rendelkezésre álló tartalékra szüksége volt az ukrán lövészárkokban.

Várják a következőt

Nagy kérdés, hogy az orosz kormány terve mekkora ellenállásba ütközik az Afrikában állomásozó Wagner-harcosok körében. Sokan közülük egy idősebb Wagner-nemzedékhez tartoznak, akik elkötelezett szellemiséggel rendelkeznek, és hűek voltak Prigozsinhoz.

De a kormánynak megvannak az eszközei a nyomásgyakorlásra: a Wagner egészen mostanáig az orosz hadsereg repülőgépeinek logisztikai támogatásától függött. Emellett azok a Wagner-alkalmazottak, akik ellenzik a kormányzati hatalomátvételt, bíróság elé állíthatók, ha visszatérnek Oroszországba.

Az elkövetkező hetek, hónapok megmutatják, hogy a Kreml számításai beváltak-e. Az afrikai partnerek részéről ez aligha jelent veszélyt. A Közép-afrikai Köztársaság és Mali kormánya például nemzetközileg elszigetelt, mert a Wagner kezébe adták magukat.

A katonai társasággal fennálló minden személyes kapcsolat ellenére nem kockáztatják az orosz támogatás elvesztését. Például Fidèle Gouandjika, a Közép-afrikai Köztársaság elnökének tanácsadója nyilvánosan gyászolta Prigozsint azzal, hogy egy fotót tett közzé a Facebookon, amelyen Wagner-pólóban tiszteleg. Ugyanakkor a New York Timesnak leszögezte: "Új Prigozsin lesz. Várjuk a következőt."

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)