Mi van a skót szoknya alatt? Veszélyt jeleznek a piacok

Azt hihetnénk, hogy Skóciából egy újabb Kanada lesz, de sokkal valószínűbb, hogy Spanyolországként végzi majd, csak napsütés nélkül – idézgetik két napja a világsajtóban Paul Krugman híres közgazdászt. Aki azt is hozzáteszi, hogy a font sterling használatát erre az esetre szintén nem tartja jó ötletnek, szerinte „a politikai függetlenség és a megosztott fizetőeszköz kombinációja nem más, mint a katasztrófa receptje”.

De sok más közgazdász, a Deutsche Banktól a Blackrock Alapkezelőig, a Credit Suisse-től a Goldman Sachs-ig beláthatatlannak, leginkább beláthatatlanul rossznak ítéli a kiválás következményeit, és minimum mély recessziót jeleznek előre erre az esetre – derül ki a BBC News gyűjtéséből.

Csúnyán elszállt az opciós piac

„Az ukrajnai események fényében elhalványul a skót népszavazás ügye, pedig potenciálisan földindulás-szerű változásokat hozhat, ha Skócia tényleg úgy dönt, hogy good-bye” – írja az Aegon Alapkezelőhöz közel álló Total Return Blog is. „A font már hetek óta gyengül… a spot árfolyam mellett már opciós piac is elszállt, mint a győzelmi zászló, és a historikushoz képest elképesztő magasságokba szárnyalt az opciós piacon árazott árfolyam-bizonytalanság, azaz az opciós volatilitás. Úgy tűnik, páran be vannak tojva, hogy mi lesz, ezért aztán az opciós piacon igyekeznek, mára gyakorlatilag bármi áron, biztosítást vásárolni arra az esetre, ha megtörténik az elképzelhetetlen” – írják.

De mi van a skót szoknya alatt?

De mit kell tudni Skóciáról, mint önálló gazdaságról? – teszi fel a kérdést a blog egy másik cikkében. „Skócia a válság előtt 2-3 százalékkal növekedett, most inkább csak zötyög. Ebből a szempontból nem különbözik lényegesen Európától” – írják. Összességében jellemző, hogy kevés az adat, ami Skóciáról, mint önálló gazdasági egységről rendelkezésre áll, például nincs hivatalos inflációs adata sem. (Az egyik skót közszolgálati szakszervezet szerint az infláció Skóciában 2012-ben 3,5, 2013-ban 2,8 százalék volt.)

(Fotó: Wikimedia Commons)

„A skót függetlenség gazdasági értelmét megkérdőjelezők leginkább azt hozzák fel, hogy Skócia jelentős külső egyensúlyhiánnyal küzd: a nemzeti számlákban mérhető export és import különbözete, ami nem egyenértékű sem a külkereskedelmi egyenleggel, sem a folyó fizetési mérleggel, de a nagykép szempontjából mégis releváns, mintegy nyolc százalékos külső egyensúlyhiányt jelez.”

A skót font leértékelődésre lenne ítélve

Ez főleg Nagy-Britanniával szemben áll fenn, ezért arra a következtetésre jut a szerző, hogy „úgy tűnik, Skócia egymaga Nagy-Britannia nélkül nem állna meg a lábán, illetve ha lenne skót font, akkor annak rövid idő alatt masszívan le kellene értékelődnie az angol fonttal szemben, különben Skócia néhány év alatt jelentős külső adósságot halmozna fel.” A két független ország között ugyanis valószínűleg nem lenne valutaunió. „A probléma az, hogy amennyiben a külső egyensúlyhiányt devizaleértékeléssel orvosoljuk, nem gazdasági (és társadalmi) szerkezetváltással, akkor abból csak elszegényedés lesz” – így a Total Return Blog.

A kutya egyébként szerinte a költségvetési bevételeket turbózó olajbevételeknél van elásva. Ha az északi-tengeri olajbevételeket nem lakosságarányosan, hanem területarányosan osztaná fel Nagy-Britannia, akkor a skót deficit lefeleződne. Az elmúlt pár évben az északi tengeri olajbevételek azonban a visszaeső volumenek miatt csökkentek, és a prognózisok szerint később is tart majd ez a trend.

Azonnali IMF-segítség kellene?

„Bár még több, mint egy hét van hátra van a skót függetlenségi szavazásig (szeptember 18), a piac már a lehetséges közép és hosszú távú következményekre figyel. Az utolsó közvélemény-kutatás szerint az elválásra, azaz az igenre voksolók aránya már meghaladta az 50 százalékot” – írta az Equilor keddi hírlevele.

A független Skócia költségvetési hiánya a CEBR kutatóintézet becslése alapján elérné a GDP 6,4 százalékát, míg az „egyedül maradó Anglia” GDP-arányos hiánya 5,7 százalék lenne. „Valószínű, hogy állampapírjait csak hozamfelárral tudná értékesíteni, az első évben finanszírozási igénye elérné a kilencmilliárd fontot. Egyes vélemények szerint a megalakulás után az ország kénytelen lenne azonnali IMF segítséget igényelni” – jegyzik meg.

Nem tarthatnák meg az angol fontot

Megtartanák-e az angol fontot fizetőeszközként? Az Equilor szerint nincs olyan angol politikai párt, amelyik támogatná az elképzelést és az EU sem fogad be olyan országot, amelynek nincs saját monetáris hatósága.

Ha a NEM győz a népszavazáson, de a többség nem meggyőző, 5-10 éven belül újra felmerülhet a kérdés. A bizonytalanság pedig arra késztetheti a nagyvállalatokat, így pl. az RBS-t vagy a Standard Life-ot, hogy elhagyják skót bázisaikat. Ha az IGEN nyer, az a font azonnali gyengülésével járna.

Kapkodó politikusok, alkalmazkodó vállalatok

„A részvényeknél ennél árnyaltabb a kép: az elemzők egyetértenek abban, hogy a skót részvények vesztenének értékükből, de az angol részvények között nyertesek is lennének. Csökkenhetne az árfolyam a BG Group, az RBS, a Lloyds, Diageo és a BAE Systems esetében, míg az EasyJet, a Ryanair és az IAG nyerhetnének az ügyön” – írja a brókercég.

Ma reggeli hírlevelében pedig szintén az Equilor arról tudósított, hogy kapkodásba csapott át az angol politikai vezetők kampánya, miután a hétvégén kiderült, van esély arra, hogy Skócia függetlenedjen a jövő heti népszavazáson. Sorra fogalmazzák meg a skótoknak kedvező politikai döntési javaslatokat, amelyekre az elkövetkezendő hónapokban kerülne sor, ha a skótok maradnak. A miniszterelnök például elrendelte, hogy a középületekre tűzzék ki a skót zászlót és felszólította erre Anglia lakosságát is, hogy ezzel jelezzék szimpátiájukat a skótok iránt.