A héten egy jelentős bejelentés keltett nagy feltűnést a profi golf világában. Szaúd-Arábia szerepe mindezt politikai hírré teszi. A három legnagyobb versengő egyesület ugyanis bejelentette egyesülését, véget vetve a "polgárháborúnak".
Június 6-án a szaúd-arábiai renegát LIV Golf League bejelentette, hogy egyesül az egyesült államokbeli PGA Tour-ral és az európai DP World Tour-ral, így véget vet a több hónapig tartó pereskedésnek a kétéves szaúdi vállalkozás körül. Az ügylet figyelemre méltó fordulat, és igazolja – legalábbis kereskedelmi szempontból – Rijád vitatott betörését a professzionális golf üzletébe.
Az új entitás elnöke Yassir Al-Rumayan, a Szaúd-Arábiai Állami Befektetési Alap vezetője. Ha ehhez még hozzávesszük azt a tényt, hogy a golf világának egyik legnagyobb szereplője Donald Trump – a legnagyobb versenyek közül hármat az ő tulajdonában lévő golfpályákon rendeznek meg –, könnyen belátható, mi a tét.
A héten azt is megtudtuk, hogy két élvonalbeli francia labdarúgó, Karim Benzema és N'Golo Kanté csatlakozik a szaúdi Al-Ittihad klubhoz, amely szintén a szaúdi állami vagyonalap tulajdonában van. Benzema hároméves szerződést írt alá, évi 213 millió dolláros fizetésért. Ott csatlakoznak más futballsztárokhoz, például Cristiano Ronaldóhoz, akit három évre 225 millió dollárért csábítottak el.
Lionel Messi, a szaúdi turizmusért felelős nagykövet a napokban állítólag visszautasított egy 1 milliárd dolláros szerződést. Ezenkívül Szaúd-Arábia 2021-ben 373 millió dollárért megvásárolta az angol Premier League-ben szereplő Newcastle Unitedet.
Autoriter modernizáció
De mi folyik itt egészen pontosan? Nos, Szaúd-Arábia – különösen annak koronahercege, Mohamed bin Szalman (MBS) – úgy döntött, hogy jelentős összegeket fektet be a sportba, a szórakoztatásba, a kultúrába és a kreatív iparágakba. És hát tömve van a pénztárcája.
Ennek a választásnak két fő oka van. Az első hazai: a koronaherceg úgy döntött, hogy megnyitja a zsilipeket egy nagyon konzervatív társadalomban, amelyben a lakosság kétharmada 35 év alatti. Zenei fesztiválok DJ David Guettával és új múzeumok létrehozása. A vahhabita királyság most olyan szórakozást kínál lakosságának, amely néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna.
Ez a tekintélyelvű modernizáció választása, hiszen a társadalmi kényszerzubbony fellazítása nem jár együtt a feudális politikai rendszer megkérdőjelezésével: a zéró tolerancia minden ellenvélemény iránt továbbra is politikai normának számít. Kicsit olyan, mint a kínai modell szaúdi változata: megengedő társadalmi szerződés, amely mindaddig toleráns, amíg valaki nem lépi át a politikai vörös vonalat.
Az biztos, hogy Szaúd-Arábia továbbra is tekintélyelvű állam marad, ahol a véleménynyilvánítás szabadsága erősen korlátozott. Emberi jogi helyzete azonban bizonyíthatóan nem rosszabb, mint más közel-keleti területeken, például Egyiptomé – egy olyan ország, amely évente több mint 1 milliárd dollárnyi segélyt kap az Egyesült Államoktól.
A királyság arculatának megváltoztatása
A második ok nemzetközi: MBS - ahogy a trónörököst ismerik - a "soft power" kártyával játszik, gyengéd befolyásolással, hogy fényesítse az imázsát, amely még Dzsamal Hasogdzsi újságíró 2018-as brutális meggyilkolása nyomán vált elviselhetetlenül sötétté.
Márpedig Szaúd-Arábia már egy ideje több címlapon szerepel a sportba és a szórakoztatásba történő befektetései miatt, mint az emberi jogok megsértése miatt – és hát ez a lényeg! A regionális és globális diplomáciában betöltött növekvő és egyre autonómabb szerepe miatt is a címlapokra kerül.
Geopolitikai tektonikus mozgások
Ez annak az időszaknak a jellemzője, amikor a globális egyensúlyok megkérdőjeleződnek: az olyan országok, mint Szaúd-Arábia, kiszabadítják magukat a tradicionális geopolitikai blokkjaikból. Rijád Pekingben újította meg kapcsolatait Iránnal, az iráni nagykövetség pedig a héten újra megnyitotta kapuit.
Antony Blinken amerikai külügyminiszter pedig szintén a héten tojástáncot járt a királyságban, amely már nem ugrál Washington füttyszavára.
Véget értek azok az idők, amikor az Egyesült Államok számíthatott arra, hogy Szaúd-Arábia a szeme és a füle a régióban.
A koronaherceg mindenre kiterjedő stratégiájának az az előnye, hogy megváltoztatja a királyság imázsát. De ez egyben kötéltánc is, mind belső átalakulását, mind nemzetközi szerepét tekintve. Mindazonáltal az a taktika, hogy mindent megváltoztatunk úgy, hogy közben ne változzon semmi, az esetek többségében csak rövid távú megoldást nyújt.
