Aligha kell bárkit is emlékeztetni Matolcsy György 2016-ban tett, s azóta közmondásszerűvé vált jövendöléséről, miszerint „Magyarország 2010 után ráállt a tartós gazdasági növekedési pályára, és 25 év alatt elérhetjük Ausztriát”. Nos, ha ettől még messze is vagyunk – sőt talán most még messzebb, mint voltunk kilenc évvel ezelőtt –, részsikerekről talán be tudunk számolni.
Például ilyen lenne az, ha a magyar és az osztrák infláció azonos szintre kerülne. Márpedig augusztusban közel jutottunk ehhez. Míg ugyanis a sógorok éves fogyasztóiár-indexe 4,1 százalék lett, addig a miénk 4,3. E rés júliusban még 0,7 százalékpont volt. Csak míg a hazai infláció hajszálra az év nyolcadik hónapjában ugyanakkora lett, mint egy hónappal korábban, addig az osztrák 0,5 százalékponttal romlott.
Ezzel Ausztria azon tizenöt európai ország alkotta táborba került, amelyben az infláció júliusról augusztusra gyorsult – derül ki az adatait cikkünk megjelenéséig közlő 39 európai állam mutatói alapján elkészített legfrissebb Privátbankár Európai Inflációs Körképből. Nyugati szomszédainkat aggaszthatja, hogy az augusztusi 15-tel szemben júliusban még 22 ország fogyasztóiár-indexe lett magasabb az egy hónappal korábbinál – mely tényből akár az általános inflációs helyzet javulására is lehetne következtetni.
A legnagyobb mértékben, több mint 2 százalékponttal egy másik szomszédunkban, Romániában gyorsult az infláció. Relatíve messze lemaradva jön mögötte Észtország (0,7 százalékponttal), majd Ausztria.
Magyarország a hét stagnáló inflációjú ország egyike (ez a szám egy hónappal korábban még hat volt). Említsük meg a többieket: Bulgária, Ciprus, Horvátország Spanyolország, valamint az egymással gazdasági és monetáris unióban lévő Svájc és Liechtenstein.
A legnépesebb azok tábora, amelyeknek egy hónap alatt sikerült mérsékelniük a pénzromlást. A 17 országból (júliusban még 12-en voltak) álló csoport első két helye akár meglepő is lehet: a legjobban Ukrajnában és Oroszországban lassult az éves infláció, 0,9, illetve 0,7 százalékponttal. A harmadik helyezett sem esik messze tőlük (távolságban sem), az ugyanis a -0,6 százalékpontot elért Moldova.
Más kérdés, hogy itt is érvényesült az a hüvelykujjszabály, miszerint magasabb inflációs bázisról jobban lehet faragni, mint alacsonyabbról: az említett hármas nominálisan az öt legmagasabb éves infációjú ország közé tartozik a sereghajtó Törökország (32,95 százalék) után. (9,9 százalékos rátájával Románia ékelődött be az ukránok és az oroszok közé.)
Magyarország helyezése bebetonozódni látszik: ugyanúgy tizenkét országban volt magasabb az éves infláció a miénknél augusztusban, mint júliusban. A feltételes mód azért indokolt, mert Szlovákia csak cikkünk megjelenése után teszi közzé a maga adatát. Júliusban még – ha csak egy hajszállal is, de – 0,1 százalékponttal, de mögöttünk voltak.
Északi szomszédaink adatközlésétől függ az is, hogy az uniós rangsorban is megtartjuk-e a júliusi pozicíónkat, vagy sikerül-e egy helyet előrelépnünk. Fájdalmunkra azonban ennek csak az a tétje, hogy a 27 tagú EU-ban a 23. vagy a 24. legmagasabb az inflációnk.
Arra pedig további egy napot kell várnunk, hogy megtudjuk, az úgynevezett harmonizált fogyasztóiár-indexek összevetésében hol állunk – ezt ugyanis az EU statisztikai hivatala, az Eurostat szerdán publikálja.
Ez egy egységes módszertan alapján számított fogyasztóiár-index, amelyet az Európai Unió tagállamai használnak az infláció mérésére és összehasonlítására. Azt mutatja meg, hogy egy meghatározott időszak alatt (általában havi vagy éves összevetésben) mennyivel változtak a fogyasztók által megvásárolt termékek és szolgáltatások átlagos árai. Azért harmonizált, mert az EU-tagországok statisztikai hivatalai ugyanazt a szabványosított módszertant alkalmazzák, így az adatok összehasonlíthatók egymással és az egész EU-ra, illetve az eurózónára vonatkozóan.
Nos, egy kivételével ezeket az adatokat az egyes országok statisztikai hivatalai már közzétették. A Központi Statisztikai Hivatal például azt, hogy a magyarországi éves harmonizált fogyasztóiár-index augusztusban 4,2 százalék lett, azaz 0,1 százalékponttal alacsonyabb az általános mutatónál. Más kérdés, hogy ezzel sem lettünk beljebb. Jelenleg ugyan a 22. helyen állunk, de nagy pálfordulásnak kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy az ezen adatát még nem publikált Lengyelország mögénk kerüljön, lévén, hogy a júliusi harmonizált fogyasztóiár-indexe 2,9 százalék volt.
Akár az európai inflációs nyomás enyhülésére utalhat, hogy egyetlen jegybanki alapkamat sem nőtt a Privátbankár Európai Inflációs Körkép egy hónappal ezelőtti felméréséhez képest, márpedig ez a fő monetáris eszköze az infláció kordában tartásának. Sőt, hárman még lazítottak is, a török központi bank 2,5 százalékponttal, 40,5 (!) százalékra, az orosz 1 százalékponttal, 17 százalékra, míg a lengyel 0,25 százalékponttal, 4,75 százalékra.
Ám ezek nyomán az nem változott, hogy a Magyar Nemzeti Bank irányadó rátája – a románéval egyetemben – továbbra is a hatodik legmagasabb az öreg kontinensen.
A visszatekintő reálkamatok összevetésében pedig eggyel hátrébb állunk, a hetedik helyen. Ám – mint arra körképünk ismertetésekor rendre fel szoktuk hívni a figyelmet – a megtakarítók számára relevánsabb információ lesz majd, hogy a most bankbetétbe tett, illetve befektetett megtakarításaikra fizetett kamatok, hozamok hogyan aránylanak majd a felvételükig lezajlott inflációhoz.
A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
Szűkszavú, de határozott kommentárok. 
