Robbie Fowlernek volt minek örülnie a pályán kívül is. (Forrás: Liverpool FC)

Képzeld el, hogy huszonéves férfi vagy, de még sosem volt lakásod. Sok csajod van, de gyakorlatilag szingli vagy. Hirtelen egy olyan városba költözöl, ahol még sosem jártál, de megengedheted magadnak, hogy azt a házat (vagy házakat) vedd meg, amelyiket akarod. Nem tudod, hogy kilenc hónapra maradsz, vagy egy egész életre. És mindig megbámulnak az emberek, amikor kihajtasz a ház kapuján.

Agresszív kutya, hatalmas sportkocsi

Míg egy átlagember aligha kerül ilyen helyzetbe élete során, a futballvilág agyonfizetett sztárjainak ez a mindennapi valóság.

A Financial Times riportjában azt járta körbe, hogyan választanak lakást ezek a játékosok, mi a fontos számukra, és egyáltalán, hogyan gondolkodnak erről a kérdésről.

Kis kert, úszómedence, körülötte kövezőkő, biliárdszoba a sarokban egy bárral. Hatalmas, agresszív kutya, hatalmas, agresszív sportkocsi.

Peter Crouch volt angol válogatott szerint ilyen volt egy átlagos focista háza a 90-es évek közepéig. Aztán egyre több pénz áramlott a futballba a televíziós közvetítések jogdíjaiból, és így egyre nőtt a játékosok lakásbüdzséje, mégha ez eleinte bizonyos keretek között maradt is.

Három hét egy matracon

Az első lakásukat sokan szülővárosukban vásárolták: a svéd botrányhős csatár, Zlatan Ibrahimovic 2007-ben például Malmö legpöpecebb házát vette meg 4,73 millió dollárért. Az egyik falra pedig kitett egy óriásképet a lábáról, amellyel megkereste rá a pénzt.

A klubok már tíz évvel ezelőtt is milliókat költöttek egy spíler megszerzésére, de egy fillérrel sem segítettek nekik az otthonra találásban.

Amikor Ibrahimovic 19 évesen elszerződött az Ajaxhoz, hirtelen egy holland külvárosban találta magát, egy óriástévé és egy PlayStation társaságában. Annyira egyedül érezte magát, hogy felhívta egyik csapattársát, a brazil Maxwellt, és három hétig a házában aludt egy matracon.

Mindenki Fowlernél lakik

Néha még az országon belüli költözés is macerás lehet. Amikor Wayne Rooney 2004-ben, 18 évesen elszegődött a Manchester Unitedhoz, a klub egy hotelszobát bérelt neki.

Úgy gondoltam, hogy szörnyű egy ilyen helyen lakni

– mondta a brit csatár, akinek csak egyik csapattársa, Gary Neville segített a lakáskeresésben. De ő sem feltétlen önzetlenségből.

Megpróbált rábeszélni, hogy vásároljam meg az egyik házát. Nem tudom, hogy mennyi háza van, azt sem tudom, hogy csak hencegett vagy ugratott, de folyamatosan az ingatlanjairól beszélt.

Robbie Fowler, a Liverpool csatára szintén nagy ingatlanmágnás hírében állt. Feleségével együtt akkora ingatlan-portfólióra tett szert Merseyside környékén, hogy az még a szurkolóknak is feltűnt.

Mindannyian Robbie Fowler egyik házában lakunk (We all live in a Robbie Fowler home)

– énekelték anno a Beatles Sárga tengeralattjáró című számának dallamára.

Bulizóna helyett edzőpálya

Sok játékosnak persze lövése sincs az ingatlanpiacról. Szerencsére őket ma már a korábbinál jobban eligazítják ügynökeik, vagy a nagy klubok „kapcsolattartásért felelős tisztviselői”. Megtanulták, hogy óvatosnak kell lenniük az ingatlan-ügynökökkel – sőt, néha még a klub által kirendelt segítőkkel is.

A klubvezetés azt szereti, ha játékosaik csendes helyen, lehetőleg munkahelyük, az edzőpálya közelében laknak. Néhány éve a Manchester City edzőközpontjának egyik falán egy térkép nyolc gazdag várost vagy külvárost ajánlott a focisták figyelmébe – Manchester központja, amely pezsgő éjszakai életéről is ismert, nem volt közte.

A játékosok olyan környezetben szeretnek élni, ahol hasonló emberek laknak, ahol a többiek is lakást vesznek

– mondta a brit lapnak Andrew Thorpe, a Savills Wilmslow ingatlanügynökség egyik igazgatója. Már vannak olyan ingatlan-fejlesztők, amelyek gyakorlatilag focistáknak építenek ingatlanokat, és olyan áron adják ki azokat, amelyet csak ők fizetnek ki.

Havi ötezer font alsó hangon

Manchester közelében, a játékosok által kedvelt környékeken havi ötezer font (mintegy kétmillió forint) a bérleti díj felső határa, legalábbis normál földi halandók számára. A brit topliga, a Premier League focistáinak viszont ez az alsó határ.

Az „utánpótlás” ugyanakkor véges, hiszen relatív kevés új játékos érkezik, sokuk ráadásul a távozók helyére költözik be. Az ár csak néha számít: legutóbb egy heti több mint 150 ezer fontot kereső spíler visszautasított egy havi 20 ezerért bérelhető házat, mert nem volt hajlandó felsrófolni 18 ezres ajánlatát – mesélte Tom Burke, a Savills Wilmslow egyik területi vezetője az FT-nek.

A legtöbb labdaművész azért lazábban kezeli a témát:

- Tehát akkor mennyi lesz?

- Havi 12 500.

- Tökéletes! A legutóbbi helyen 18 ezret fizettem.

– idéz fel egy esetet Burke.

A lehúzás veszélyei

Persze vannak olyanok is, akiknél nagyon megszaladt a számla: a bikanyakú argentin csatár, Carlos Tevez például állítólag heti (!) 30 ezer fontot fizetett egy észak-nyugat angliai kvártélyért.

A legtöbb focistának azért ennél jobb tanácsadói vannak, a tapasztaltabbak pedig már eleve óvatosak, mert nem akarják, hogy lehúzzák őket.

(Folytatjuk.)