Ezeken a hasábokon alig párja napja fejtettük ki, hogy az EU további bővítése kapcsán számos alapkérdés továbbra is tisztázatlan és megválaszolatlan. De okosabbak lettünk-e az EU Bizottság elnökének szerdai beszéde után? Vessünk rá egy pillantást!
A beszéd újdonságai
Nos, Ursula von der Leyen az EU helyzetéről szóló éves beszédében az eddigi leghatározottabb jelét adta annak a szándékának, hogy Ukrajnát és más nemzeteket is tagországgá tegye. Beszédje nyilvánvalóvá tette, hogy Brüsszel az orosz agresszió óta teljesen másképp gondolkodik az EU-bővítésről.
A Bizottság elnökeként betöltött első éveiben von der Leyen éves beszédjeiben keveset szólt az új tagok felvételéről, tükrözve azt a bizonyos csatlakozási fáradtságot. Az EU alkotmányos alapját képező Lisszaboni Szerződés újratárgyalásával kapcsolatban is széleskörű tartózkodás lett úrrá.
Valóban, a Szerződés módosítása egy elhúzódó és politikailag nehéz folyamat lenne, amelyhez a tagállamok egyhangú jóváhagyására lenne szükség. Viszont egy ilyen változtatás szükséges lehet az új tagállamok felvételéhez.
Von der Leyen a múltban jelezte „erős elkötelezettségét” az új tagok felvétele iránt, de ez csak Albánia és Észak-Macedónia potenciális tagságára vonatkozott. Ezt az elköteleződést természetesen nem minősítette kiemelt fontosságúnak az európai demokrácia vagy egység szempontjából. Nem tett kifejezett utalást a posztszovjet államok csatlakozására sem.
A tavalyi mérföldkő
Ukrajna 2022-es orosz inváziója azonban alapvető változást generált. Ugyanebben az évben von der Leyen úgy beszélt a konfliktusról, mint az „autokrácia és a demokrácia” közötti küzdelemről. Egyértelműen kijelentette, hogy a Nyugat-Balkán, Ukrajna, Grúzia és Moldova „a családunk részei”, és hogy „a jövőjük a mi uniónkban van”.
A hangsúly azonban még akkor is a gazdasági támogatáson, valamint az egységes piachoz való hozzáférésen és annak előnyein volt - mint például az uniós roaming. Ez összhangban volt a legtöbb uniós vezető 2010-es évekbeli politikájával és retorikájával, akik közül sokan egy többsebességes EU mellett álltak ki, és az EU-tagságon kívül mindent megígértek ezeknek az országoknak.
Geopolitikai unió
Idén azonban már további változások indultak el. Von der Leyen szerdai beszédében nyíltan geopolitikai unióként mutatta be az EU-t, amely proaktív megközelítést alkalmaz az új tagok felvételére. Az EU-csatlakozás „érdemeken alapuló” elve továbbra is érvényesül, de lényeges perspektívaváltás történt.
Von der Leyen a további bővítést most már a teljes EU számára tekinti a „siker katalizátorának” - ahelyett, hogy az új tagországok számára nyújtott előnyökre összpontosítana. Most egy „egy szabad, demokratikus és virágzó EU-ban képzel el több, mint 500 millió embert”.
Von der Leyen láthatóan el akar távolodni attól az elképzeléstől, miszerint több tagállam bevonása a nemzetek közötti integráció felhígulását hozza magával. Szerdai beszédében párhuzamot vont a 2004-es nagy konjunkturális bővítéssel, amely egyszerre 10 új tagállamot vont be, köztük Lengyelországot és Szlovéniát.
Emlékeztette hallgatóságát, hogy azt a napot az „Európai Üdvözlés Napjának” nevezték, és megígérte az EP képviselőinek, hogy még lesznek ilyen jeles napok. Hangsúlyozta: a blokk nem engedheti meg magának, hogy megvárja, amíg az EU-szerződés módosítása több mint 30 nemzetből álló „csapattá” válik, és arra buzdította hallgatóságát, gondolkodjon el azon, hogyan valósítható meg a bővítés anélkül, hogy ez a hosszadalmas folyamat teljesen befejeződne. Jelezve Európa készségét „ismét nagyban gondolkodni és saját sorsunkat megírni”, „bővítés előtti politikai áttekintések sorozatát” jelentette be, amely jelentős változás a korábbi gyakorlathoz képest.
Drámai változás
Az ukrajnai háború von der Leyent arra késztette, hogy újraértékelje eredeti uniós bővítési megközelítését. 2022 folyamán Ukrajna, Bosznia-Hercegovina és Moldova EU-tagjelöltté vált, Albániával és Észak-Macedóniával pedig olyan ütemben kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások, amely a konfliktus kirobbanása előtt elképzelhetetlen volt.
Az idei beszéd egy másik jelentős lépés e tekintetben. Ez volt az első, amely Ukrajnát valódi tagjelölt országnak minősítette. A bővítést már nem másodlagos, távoli és elsősorban gazdasági célként fogalmazzák meg, hanem az igazságosság és a szolidaritás sürgős politikai aktusaként, és egy szükséges lépésként az EU, sőt tágabb értelemben Európa biztonságának helyreállításához.
Mások is tettek a múltban lépéseket annak érdekében, hogy az EU-t inkább politikai, mint gazdasági unióként mutassák be, de csak korlátozott sikerrel jártak. Von der Leyen szavait a „történelem felhívásáról”, miszerint geopolitikai kényszerek miatt szükséges bővíteni az EU-t, ezúttal inkább taps, semmint szkepticizmus fogadta.
Több éves szünet után a bővítési politika ismét az EU napirendjére került. Az új tagországok felvétele már nem távoli álom, hanem kiemelkedő és aktuális törekvés.
Hazai és uniós forrásokból, illetve magántőke bevonásával valósulhat meg. 
