Ezeken a hasábokon alig párja napja fejtettük ki, hogy az EU további bővítése kapcsán számos alapkérdés továbbra is tisztázatlan és megválaszolatlan. De okosabbak lettünk-e az EU Bizottság elnökének szerdai beszéde után? Vessünk rá egy pillantást!
A beszéd újdonságai
Nos, Ursula von der Leyen az EU helyzetéről szóló éves beszédében az eddigi leghatározottabb jelét adta annak a szándékának, hogy Ukrajnát és más nemzeteket is tagországgá tegye. Beszédje nyilvánvalóvá tette, hogy Brüsszel az orosz agresszió óta teljesen másképp gondolkodik az EU-bővítésről.
A Bizottság elnökeként betöltött első éveiben von der Leyen éves beszédjeiben keveset szólt az új tagok felvételéről, tükrözve azt a bizonyos csatlakozási fáradtságot. Az EU alkotmányos alapját képező Lisszaboni Szerződés újratárgyalásával kapcsolatban is széleskörű tartózkodás lett úrrá.
Valóban, a Szerződés módosítása egy elhúzódó és politikailag nehéz folyamat lenne, amelyhez a tagállamok egyhangú jóváhagyására lenne szükség. Viszont egy ilyen változtatás szükséges lehet az új tagállamok felvételéhez.
Von der Leyen a múltban jelezte „erős elkötelezettségét” az új tagok felvétele iránt, de ez csak Albánia és Észak-Macedónia potenciális tagságára vonatkozott. Ezt az elköteleződést természetesen nem minősítette kiemelt fontosságúnak az európai demokrácia vagy egység szempontjából. Nem tett kifejezett utalást a posztszovjet államok csatlakozására sem.
A tavalyi mérföldkő
Ukrajna 2022-es orosz inváziója azonban alapvető változást generált. Ugyanebben az évben von der Leyen úgy beszélt a konfliktusról, mint az „autokrácia és a demokrácia” közötti küzdelemről. Egyértelműen kijelentette, hogy a Nyugat-Balkán, Ukrajna, Grúzia és Moldova „a családunk részei”, és hogy „a jövőjük a mi uniónkban van”.
A hangsúly azonban még akkor is a gazdasági támogatáson, valamint az egységes piachoz való hozzáférésen és annak előnyein volt - mint például az uniós roaming. Ez összhangban volt a legtöbb uniós vezető 2010-es évekbeli politikájával és retorikájával, akik közül sokan egy többsebességes EU mellett álltak ki, és az EU-tagságon kívül mindent megígértek ezeknek az országoknak.
Geopolitikai unió
Idén azonban már további változások indultak el. Von der Leyen szerdai beszédében nyíltan geopolitikai unióként mutatta be az EU-t, amely proaktív megközelítést alkalmaz az új tagok felvételére. Az EU-csatlakozás „érdemeken alapuló” elve továbbra is érvényesül, de lényeges perspektívaváltás történt.
Von der Leyen a további bővítést most már a teljes EU számára tekinti a „siker katalizátorának” - ahelyett, hogy az új tagországok számára nyújtott előnyökre összpontosítana. Most egy „egy szabad, demokratikus és virágzó EU-ban képzel el több, mint 500 millió embert”.
Von der Leyen láthatóan el akar távolodni attól az elképzeléstől, miszerint több tagállam bevonása a nemzetek közötti integráció felhígulását hozza magával. Szerdai beszédében párhuzamot vont a 2004-es nagy konjunkturális bővítéssel, amely egyszerre 10 új tagállamot vont be, köztük Lengyelországot és Szlovéniát.
Emlékeztette hallgatóságát, hogy azt a napot az „Európai Üdvözlés Napjának” nevezték, és megígérte az EP képviselőinek, hogy még lesznek ilyen jeles napok. Hangsúlyozta: a blokk nem engedheti meg magának, hogy megvárja, amíg az EU-szerződés módosítása több mint 30 nemzetből álló „csapattá” válik, és arra buzdította hallgatóságát, gondolkodjon el azon, hogyan valósítható meg a bővítés anélkül, hogy ez a hosszadalmas folyamat teljesen befejeződne. Jelezve Európa készségét „ismét nagyban gondolkodni és saját sorsunkat megírni”, „bővítés előtti politikai áttekintések sorozatát” jelentette be, amely jelentős változás a korábbi gyakorlathoz képest.
Drámai változás
Az ukrajnai háború von der Leyent arra késztette, hogy újraértékelje eredeti uniós bővítési megközelítését. 2022 folyamán Ukrajna, Bosznia-Hercegovina és Moldova EU-tagjelöltté vált, Albániával és Észak-Macedóniával pedig olyan ütemben kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások, amely a konfliktus kirobbanása előtt elképzelhetetlen volt.
Az idei beszéd egy másik jelentős lépés e tekintetben. Ez volt az első, amely Ukrajnát valódi tagjelölt országnak minősítette. A bővítést már nem másodlagos, távoli és elsősorban gazdasági célként fogalmazzák meg, hanem az igazságosság és a szolidaritás sürgős politikai aktusaként, és egy szükséges lépésként az EU, sőt tágabb értelemben Európa biztonságának helyreállításához.
Mások is tettek a múltban lépéseket annak érdekében, hogy az EU-t inkább politikai, mint gazdasági unióként mutassák be, de csak korlátozott sikerrel jártak. Von der Leyen szavait a „történelem felhívásáról”, miszerint geopolitikai kényszerek miatt szükséges bővíteni az EU-t, ezúttal inkább taps, semmint szkepticizmus fogadta.
Több éves szünet után a bővítési politika ismét az EU napirendjére került. Az új tagországok felvétele már nem távoli álom, hanem kiemelkedő és aktuális törekvés.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Az Európai Bizottság is figyeli a gázai helyzetet.
