A január mindig az új kezdetről, a friss gondolatokról szól, ám Donald Trump hivatalba lépése az Egyesült Államok élén a hónap végén olyan újdonság, amiről senki sem tudja, hogy mit hoz. Az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország, a három legnagyobb európai gazdaság Trump esetleges új vámtarifái nélkül sem néz valami fényes év elé.
A Guardian brit lap idézte Mervyn Kinget, a Bank of England (BoE) korábbi elnökét, aki az árfolyamok előrejelzéséről azt monda, hogy a prognózisok készítése kilátástalan próbálkozás. Ez különösen igaz olyan körülmények között, amikor sok az ismeretlen tényező, ami 2025 elejéről igencsak elmondható
Például a 2024 júliusában hatalomra került új brit munkáspárti kormánynak most kellene megmutatnia, mit tud kezdeni a gazdasággal, mert a választók eredményeket akarnak a brexitet és a Covidot követő bizonytalanság után. A BoE alapkamata 4,75 százalék, mert a jegybank döntéshozói szerint a 2,6 százalékos infláció (ez a legfrissebb, még novemberi ráta – a szerk.) még mindig elfogadhatatlanul magas a bank kétszázalékos céljához képest.
A brit gazdaság 2025-ös növekedésére vonatkozó előrejelzések alja 1,3, a teteje két százalék. A kormány igyekszik növelni a közkiadásokat és a reálbérek növekedésében is bízik, ám a friss makroadatok azt mutatják, hogy a gazdaság teljesítménye rosszabb lehet az év eleji várakozásoknál. Legalábbis ennek nagyobb az esélye, mint a pozitív eltérésnek.
Az EU két elefántja enyhén szólva nincs jó bőrben
Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) volt elnöke, aki 2012-ben egyetlen jól elhelyezett mondattal megmentette a görög válság miatt hanyatlóban lévő eurót („Az EKB bármint megtesz a közös európai valuta védelmében.”) 2024-ben publikált egy hosszú tanulmányt, amelyben az unió előtt álló kihívásokat elemezte.
Fotó: Depositphotos
Ennek egyik tanulsága-javaslata az volt, hogy az Európai Unió növelje a közösségi és a magánbefektetéseket, miközben a tagállamoknak erősíteniük kell a szakpolitikai együttműködésüket. A gond az, hogy Európa két legnagyobb gazdasága egyszerre került szembe azzal helyzettel, hogy megerősödtek az uniós integráció mélyítését ellenző politikai erők. Németországban az Alternatíva Németországnak (AfD), Franciaországban a Nemzeti Gyűlés forszírozza a gazdasági nacionalizmust, miközben az Európai Bizottság előrejelzése szerint az előbbi gazdasága 0,8, az utóbbié 0,7 százalékkal bővülhet 2025-ben. A két elefánt mozgása dönti el, hogy az európai klub a Draghi által javasolt útra lép-e vagy válságba sodródik.
Gyengeelméjű a mesterséges intelligencia (MI)?
A tudományos publikációk is versengenek az olvasókért, ezért szerzőik igyekeznek jó címet adni nekik. Ebből a szempontból 2024-ben az a tanulmány végzett az első helyen, amelynek címe: ChatGPT is bullshit, magyarul: a ChactGPT marhaság. A Guardian cikke szerint a szerzők, a University of Glasgow kutatói azzal érvelnek a címben jelzett minősítés mellett, hogy az MI úgynevezett hallucinációi, amikor a modellek zöldségeket válaszolnak a kérdésekre, nem véletlen hibák, hanem a mesterséges intelligencia működésének normális, szerves részei. Ezt még meg is fejeli egy Nobel-díjas tudós kijelentése. Az amerikai Daron Acemoglu szerint messze nem lesz olyan nagy a gazdasági hatása az MI-nek, mint amilyenre az új technológia hívei számítanak. Sem a termelékenység növelésében, sem a munkahelyek pótlásában. Ennél „számszerűbb” véleményt fogalmazott meg Ed Zitron pénzügyi újságíró. Szerinte a ChatGPT kitalálója, az OpenAI egyszerűen nem képes olyan megtérülést produkálni, ami igazolhatja a 150 milliárd dollár feletti piaci értékét.
A szubjektív megállapodásokon túl felvetődik a kérdés, hogy az MI képes lesz-e megfelelni azoknak az óriási elvárásoknak, amelyeket vele szemben támasztanak. Ha nem, az az ezzel foglalkozó vállalatok felturbózott árának megroggyanásával, a tőzsde hanyatlásával végződhet.
Mit tesz Trump?
Donald Trump, az Egyesült Államok január 20-án másodszor hivatalba lépő elnöke nem sok időt töltött Washingtonban azzal, hogy megszervezze jövendő kormányát, tárgyaljon a politika és a gazdaság szereplőivel, és kormányprogramot írjon. Ehelyett hajmeresztő kijelentésekkel múlatta az időt az elmúlt két hónapban. Például azzal, hogy milyen jó lenne Kanadának, ha az USA 51. államává válna.
Ennél is furcsább azonban, hogy időnként az éjszaka közepén posztcunamikkal árasztotta el a közösségi médiát. Ezekben azt igyekszik bizonyítani, milyen jól fogadják az emberek Grönland megvásárlását, vagy a Panama-csatorna amerikai kézbe vételét, vagy Kanada beolvasztását. Egyik posztjába linkelte egy noname sajtóorgánum cikkét, ami arról szólt, hogy a kanadaik szeretnének az USA-hoz csatlakozni. A gond az, hogy ez nyilvánvaló ostobaság.
Scott Bessent, a jövendő elnök pénzügyminisztere azt mondta, hogy Trump importvám-fenyegetései csak maximális alkupozíciót jelentenek. Céljuk, hogy minél nagyobb engedményeket sajtoljanak ki a partnerekből, nem az alku végén elért helyzetet jelentik. Ezzel együtt érdemes felidézni, hogy a Trump első elnöksége ellen elfogadott – majd az utódja, Joe Biden idején érvényben hagyott – tarifák a kínai exporttal szemben leültettették a világgazdaságot. Az új vámoktól 2025-ben is ez várható.
Interjúnkat a Panama-csatorna ügyében itt olvashatják:
Soha nem megy bele olyan egyességbe, amit nélkülük hoznak tető alá. 
