Egyre többet lehet arról olvasni-hallani, hogy a nyugati politikusok és a közvélemény egyre türelmetlenebb a nyár elejétől zajló ukrán ellentámadás sikertelensége miatt. De tényleg annyira sikertelen ez az ellentámadás?
Ha a visszafoglalt területeket nézzük, akkor mindenképp. Egészen elképesztő adat, hogy 2023-ban szeptember hónapig, tehát kilenc hónap véres küzdelme során összesen kicsit kevesebb, mint 1300 négyzetkilométer cserélt gazdát a körülbelül 600 ezer négyzetkilométer területű Ukrajnában. A mérleg ráadásul Oroszország felé billen. Főként a bahmuti csata nyomán az orosz erők most nagyjából 500 négyzetkilométerrel többet uralnak Ukrajnában, mint 2023. január 1-jén.
Összességében tehát Remarque nyomán azt lehetne mondani, hogy „Ukrajnában a helyzet változatlan”. De valóban az? Minden anyagi és véráldozat ellenére a frontok, és ezzel a konfliktus is befagyni látszik? Ne legyen kétségünk, ez jelen helyzetben Vlagyimir Putyin számára felérne egy győzelemmel. Ugyan a háborút a teljes Ukrajna feletti – valamilyen formájú – ellenőrzés megszerzéséért indította, az orosz haderő borzalmas veszteségei után Putyin már minden bizonnyal elfogadná, ha a megmaradt hódításait megtarthatná. Ne feledjük, az oroszok nagyjából Ukrajna ötödét továbbra is megszállva tartják – ezért is lenne elfogadhatatlan Zelenszkijék számára egy azonnali fegyverszünet és a status quo-t szentesítő megállapodás.
Változó célok
Azonban nem szabad az ukrán offenzíva eredményeit csupán a területi nyereségek alapján megítélni, még ha ez egy csábítóan kényelmes megoldás is, hiszen bár a front pontos helyzete nem mindig egyértelmű, azért a nagyobb településekről általában el lehet dönteni, melyik fél ellenőrzik azokat. Ezzel szemben a veszteségek, a két haderő általános állapota, illetve tartalékai tekintetében legfeljebb közelítő becslésekre, közvetett bizonyítékokra, harctéri beszámolókra, pletykákra és következtetésekre vagyunk utalva.
Csak hát a helyzet az, hogy – és ez már itt egy, a tényekre épülő, ám meg nem erősíthető feltételezés – az ukránok már jó ideje nem területek elfoglalására „hajtanak”, legalábbis nem elsősorban. Talán majd a háború vége után valamikor kiderülhet, hogy mi volt az eredeti ukrán haditerv az ellentámadás megindítása előtt. Ha azt gondolták – vagy esetleg a kézzel fogható eredményeket váró nyugati szövetségeseik nyomására azt állították –, hogy képesek lesznek néhány hét alatt átverekedni magukat a hónapokat alatt kiépített orosz aknamezőkön és a mélységben is kiépített védelmi állások rendszerein, akkor az súlyos félreismerése volt a helyzetnek. (Az ukrán erők nehézségeiről több cikkben is írtunk már, ebből egy a lenti dobozra kattintva olvasható.)
Mindenesetre az ellentámadás első időszaka óta az ukránoknak biztosan nem a minél gyorsabb előrenyomulás a céljuk. Hanem az orosz erők és képességek minél hatékonyabb pusztítása, minél kevesebb saját harci eszköz és katona feláldozásával. Félreértés ne essen, ez sem egy könnyen teljesíthető cél. Hadászati alapvetés, hogy egy offenzíva során a támadó fél veszteségei mindig jócskán meghaladják a védekező félét – legalábbis amíg nem sikerül mélységi áttörést végrehajtani és nagyobb csapategységeket bekeríteni, a védelmi vonalakat pedig hátulról-oldalról felgöngyölíteni.
Áttörés nem történt, a céljukat azonban elérték az ukránok. Az alábbi bejegyzéshez csatolt ábrákon a két haderő vizuálisan megerősített veszteségei vannak összegyűjtve 2023. június 1. és szeptember második fele között. Jól látható, hogy a gyalogsági csapatszállítók, illetve páncélozott csapatszállítók kategóriáján kívül az orosz veszteségek minden kategóriában messze az ukrán veszteségek felett vannak.
Az elesett vagy súlyosan megsebesült katonák számáról nem rendelkezünk ilyen adatokkal, és az időnként felröppenő, ilyen-olyan kiszivárgott jelentésekre, bennfentesek elkottyintásaira alapozott számok pedig túl nagy szórást mutatnak ahhoz, hogy el lehessen fogadni egy-egy számot a két oldal közelítő veszteségadatának.
Azonban az szinte biztos, hogy az arányok itt is az ukránoknak kedveznek. Az ukrán katonák átlagos kiképzettsége jobb, a tüzérségük most már a déli frontszakaszon egyértelmű fölényben van, a taktikájuk (éjszakai, kis egységekkel végrehajtott támadások, az orosz ellenlökések előli visszavonulás és azok tüzérségi támogatással történő visszaverése) is a kisebb veszteségekre van kihegyezve, ráadásul a nyugati harcjárművek is sokkal inkább úgy vannak tervezve, hogy megvédjék legénységük életét, mint a szovjet-orosz haditechnika.
Kimerülő tartalékok
Mint azt az orosz hadiiparról szóló cikkünkben is levezettük, az orosz hátország láthatóan nem képes pótolni a fronton elszenvedett eszközveszteségeket. Besorozható emberből még ugyan sok van Oroszországban, de a laktanyák, kiképzőtisztek száma korlátozott, így továbbra is egyre gyengébben kiképzett katonák fogják átvenni a harcképtelenné váltak helyét. (Újabb mozgósítási hullám is részben emiatt nem lesz a közeljövőben Oroszországban, az erőforrásokat a rendes éves sorozásban behívott újoncok is felemésztik a részletekért érdemes elolvasni Rácz András okfejtését az alábbi ajánlóra kattintva.)
Közben az ukránok egyre hatékonyabban támadják a Krímen átvezető orosz utánpótlási útvonalakat, illetve a fronton harcolóknak támogatást nyújtó orosz légierő, légvédelem és flotta képességeit is tudják rombolni.
Mindennek hatásai lassan-lassan azért a fronton is éreztetik a hatásaikat. Az elmúlt napokban a Robotinye környéki heves harcokban az oroszok az utolsó jól kiképzett légideszantos (VDV) egységeiket vetették be azért, hogy a módszeres ukrán előrenyomulást megállítsák, illetve felszámolják a védelmi állásaikban képződött „zsákot”. Tom Cooper szerint azonban ez az ellentámadási kísérlet teljes kudarcot vallott, és a harcokban két VDV-hadosztály három ezrede gyakorlatilag megsemmisült, maradványaik pedig – bár ez nem jellemző a VDV-egységekre – elmenekültek a csatatérről, miközben az ukránok néhány páncélozott jármű és néhány katona elvesztésével megúszták az összecsapást, mivel a munka dandárját a tüzérség végezte el.
KHORNE group, part of the 116th mechanized brigade, showed footage of a failed Russian counter attack in the Zaporizhzia region. A total of 5 Russian BMP's were covered and damaged/destroyed with cluster shells. pic.twitter.com/MbEoacHx5V
— NOELREPORTS (@NOELreports) October 1, 2023
Az elvesztett orosz elitalakulatok helyét zöldfülű mobikok (tapasztalatlan sorozott katonák) fogják elfoglalni, miközben az ukránok a múlt hét utolsó napjaiban Robitinye és Verbove környékén apokaliptikus léptékű tüzérségi össztüzet zúdítottak a megmaradt orosz állásokra. (Állítólag az orosz katonák el is nevezték ezt a területet a „halál háromszögének”.) A kiszivárgó hírek – ukrán részről persze teljes a titoktartás – szerint az ukránok három friss, nyugati eszközökkel felszerelt dandárt is erre a frontszakaszra vezényeltek, ezzel pedig lassan azért kialakulhat az az 5:1-hez erőfölény, amelyet hadtudományi körökben egy sikeres áttörés feltételeként szokás meghatározni.
#UkrOffensive2023ZAP #1pageassessukrwar
— HerrDr8 (@HerrDr8) October 1, 2023
Agree with @TrentTelenko ; that Russia has wrecked their stronger formations (Spetsnaz, VDV, Naval Infantry and Armor) and they are NOT replaceable in short or medium turn.
Sure, Putin will continue to keep the name of the… https://t.co/Aw6zwBPcuu pic.twitter.com/HnmL5BAbnG
A túloldalon a megerősített orosz veszteségek között már egy 1944 és 1953 között gyártott D-44-es orosz löveg is feltűnt, mutatva hogy az orosz tüzérség veszteségei tényleg hatalmasak lehetnek. Cserébe az orosz légierő régóta nem látott aktivitást mutat szinte a teljes frontvonalon, a biztonságos távolságból elengedhető, félelmetes rombolásra képes 500 kilogrammos siklóbombákból is több csapódott be, de a front közeli és az ukrán hátországban végrehajtott dróncsapások intenzitását is növelték az oroszok. Ez is annak a jele lehet, hogy a fronton kritikus a helyzet, és az orosz hadvezetés időt akar nyerni arra, hogy megerősítse a védelmi vonalakon kialakult veszélyes szakaszokat. Az sem lehet véletlen, hogy éppen mostanában tűntek fel a fronton újra a Wagner zsoldoskatonái – az oroszoknak egyre nagyobb szüksége lehet harcedzett, jól kiképzett katonákra.
Persze tömeges orosz dezertálások vagy parancsmegtagadások nélkül az továbbra sem várható, hogy az állóháború hirtelen mozgóháborúvá változik, és néhány hét múlva az Azovi-tenger partján vagy a Krím útjain fognak dübörögni az ukrán Leopardok. De mostanra már kezdenek láthatóvá válni az első kudarcok óta alkalmazott ukrán taktika eredményei, és kezdenek körvonalazódni az orosz haderő teljesítőképességének korlátai. Egyes megszólalók szerint az ukránok Tokmak elfoglalását tűzték ki az offenzíva idén elérendő minimális céljának. Eddig úgy tűnhetett, hogy erre vajmi kevés esély van, különösen, ha a várhatóan hamarosan bekövetkező rossz időt, következésképpen a támadó műveleteket különösen megnehezítő sártengert, illetve az ukránok óvatosságát is számításba vettük. A mostani fejlemények alapján azonban érdemes lehet figyelni a híreket, mert lehet, hogy hamarosan a térképen is látható lesz, hogy az ukrán haderő immár megkérdőjelezhetetlenül fölénybe került ellenfelével szemben.
Erősödni tudott a reggeli borzalmas kezdés után.
