Moszkva és Belgrád veszélyes játszmába kezdett a Balkánon
A Moszkva-Belgrád tengely a szerb ortodox egyházon keresztül, hibrid hadviselési módszerekkel destabilizálja a kis, de stratégiai fekvésű NATO-tagállamot. Tegnap is összecsapások voltak a montenegrói egyházi vezető beiktatásán, akit katonai helikopterrel kellett a helyszínre vinni. Káncz Csaba jegyzete.
Brüsszel ambíciótlanságával ellentétben Moszkva határozottan avatkozik be a balkáni térség törékeny egyensúlyába. Ebben hű segítőkre talál Aleksandar Vucic szerb elnökben és Aleksander Vulin szerb belügyminiszterben, akik alig leplezetten újramelegítik Milosevic egykori elnök tragikus politikai hagyatékát és a Nyugat-Balkán összes szerb etnikumú polgárát politikailag és intézményileg egyesíteni akarják.
Erre a folyamatra mindenképpen oda kell figyelnünk, hiszen ahogyan már többször bizonyította a történelemben, a Balkánnak megvan az a képessége, hogy destabilizálja Európát.
A kis balkáni állam útja
Montenegró 2006-ban vált külön Szerbiától, és baráti volt a kapcsolat a két ország között. A helyzet öt éve változott meg gyökeresen. A magyar sajtóban mi számoltunk be elsőként 2016 novemberében arról az orosz hátterű puccsról, amely éppen Montenegró NATO-tagságának megtorpedózását célozta.
A helyzet a jelek szerint azóta sem változott alapvetően, csupán a módszerek. Ezekben a hetekben a Moszkva-Belgrád tengely a szerb ortodox egyházon keresztül, hibrid hadviselési módszerekkel destabilizálja az újdonsült, sérülékeny NATO-tagállamot.
Erre legfrissebb lépésként tökéletes alkalmat szolgáltatott tegnap a szerb ortodox egyház (SPC) új montenegrói vezetőjének („metropolita”), Joanikijének a beiktatása, amelyet heves tüntetések kísértek. Mindez Montenegró középkori fővárosában, Centinjében zajlott le, amely a montenegrói nemzet önállóságának egyik szimbóluma.
A beiktatás ellen tüntetők Cetinjében 2021. szeptember 5-én. EPA/BORIS PEJOVIC
A 620 ezres Montenegró lakosságának háromnegyede a szerb ortodox egyházhoz tartozó pravoszlávnak vallja magát, míg az ország lakosságának csupán egyharmada szerb. A montenegrói ortodox egyház több évtizede igyekszik különválni a szerb ortodox egyháztól, ám önállóságát a többi ortodox egyház nem ismeri el.
Montenegró elnöke, (a Nyugat-barát, de velejéig korrupt) Milo Djukanovic és az ellenzéki Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) számos országgyűlési képviselője vett részt az eseményen, tiltakozva az ellen, hogy az SPC aláássa Montenegró függetlenségét. Djukanovic tavaly februárban azzal vádolta meg Belgrádot és Moszkvát, hogy az egyházon keresztül akarják aláásni országa függetlenségét, NATO-tagságát és európai uniós törekvéseit.
A politikai huzakodás már a tavaly januárban életbe lépett vallásügyi törvénnyel megkezdődött, amely gyengíteni próbálta a szerb pravoszláv egyház befolyását. A jogszabálynak az a része váltott ki tiltakozást, mely szerint az államé lehet minden olyan, valamely egyházhoz tartozó épület, amelyet a kormányzat a montenegrói kulturális örökség részének tart.
Ezért minden olyan épületet összeírnak, amelyekre e kritérium vonatkozhat és 1918., azaz Montenegró függetlenségének elvesztése előtt az államé volt. Ha bármely vallási közösség dokumentumokkal tudja alátámasztani, hogy valamely ingatlan tulajdonosa, akkor az állam nem teszi rá a kezét. Több mint száz év távlatából nyilván nem könnyű ezt igazolni. Ha vita alakul ki egy ingatlan hovatartozásának kérdésében, a döntő szót bíróságnak kell kimondania.
A Kreml megszólal
Nem véletlen tehát, hogy a vitába most beszállt a Kreml is. Moszkva szerint az Egyesült Államok megpróbálja lerombolni „a világ ortodoxainak egységét, és „ilyen próbálkozások történnek a Balkánon, ahol a szerb ortodox egyház erőteljes támadásoknak van kitéve”.
Pedig Moszkva igazán nem panaszkodhat a stratégiai pozícióira Montenegróban. A zsebükben van Dejan Vuksic, a montenegrói titkosszolgálat vezetője, aki NATO titkokat játszik át a Kreml irányába és sorra rúgja ki a Nyugat-barát kádereket az intézményből.
Nagyhatalmi játéktér
A Pest megye lakosságának felét sem kitevő Montenegró a Balkán Balkánja: kicsiben megtalálható ott a térségre jellemző etnikai és vallási megosztottság szinte minden formája, katolikus és iszlám hitű albánok, nemzetiségi besorolás nélküli muzulmánok, iszlám hitű, délszláv nyelven beszélő bosnyákok, katolikus horvátok, ortodox szerbek és crnagorácok, illetve vegyes vallási összetételű romák alkotják az országot.
Montenegró geopolitikailag rendkívül kényes helyzetben van: NATO-tagállamként a Nyugat partnere, az USA és az európai hatalmak katonai szövetségese. Ugyanakkor a balkáni államban jelen vannak a keleti nagyhatalmak is. Montenegró az Adriai-tenger partján kiváló ingatlanbefektetési és nyaralási lehetőségeket kínál az orosz üzleti elit számára. Az Adria egyik gyöngyszemének tartott Sveti Stefan szigetét például egy orosz érdekeltségű turisztikai-befektetési vállalkozás, az Aman Resorts vette bérbe harminc évre.
A montenegrói turisztika a magyar oligarchákat is érdekli: Mészáros Lőrinc érdekeltsége három éve egy elegáns szállodát szerzett meg az Adria partján. Az említetteken kívül számos más magyar érdekeltség is működik - vagy működött - Montenegróban. A távközlésben megégette magát a Magyar Telekom, amely már el is adta montenegrói érdekeltségét. Az OTP viszont vezető pozíciókat szerzett a helyi bankvilágban két ottani leánybankja révén.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
