A Washington és Moszkva közötti kapcsolat továbbra is feszült. Noha a két ország nemzetbiztonsági tanácsadója már szervezi a második csúcstalálkozót Biden és Putyin elnökök között, a kétoldalú viszonyt az utóbbi napokban megterhelte az orosz csapatösszevonások ténye az ukrán határon, ahol az utóbbi órákban ráadásul még egy közös belarusz-orosz hadgyakorlat is kezdődött.
Mit mondott pontosan az elnök?
A kétoldalú feszültség kapcsán érdemes tekintetbe venni Putyin november 18-i beszédét, amelyet a külügyminisztérium kibővített vezetése előtt mondott. A Moszkvát érintő legakutabb és legérzékenyebb kérdésnek az ukrán belső válságot nevezte meg. Ezt csak tovább eszkalálja, hogy a Nyugat modern fegyvereket szállít Kijevnek, provokatív katonai manővereket hat végre a Fekete-tengeren és más, orosz határhoz közeli régiókban.
Az orosz elnök emlékeztetett a NATO keleti kibővítésének több hullámára, amelynek eredményeképpen már rakétavédelmi rendszereket telepített a szövetség Lengyelországba és Romániába. Ezeket viszont percek alatt át lehet programozni a 2500 kilométeres hatótávolságú Tomahawk cirkálórakéták kilövésére.
Az orosz elnök szerint a Nyugat nem veszi tekintetbe a Moszkva által lefektetett „vörös vonalakat”, ezért Putyin azt a feladatot adta a külügyi vezetésnek, hogy a stratégiai elrettentés politikáját fenn kell tartani, nehogy a Nyugatnak eszébe jusson konfliktust kreálni Oroszország nyugati határán.
Putyin haragosan idézte a NATO főtitkárát, aki megpendítette: ha Németország új kormánya elutasítja az amerikai nukleáris fegyverek tárolását a területén, akkor azt keletebbre lehet telepíteni. Csakhogy ez ellentmond az 1997-es, a NATO és Oroszország viszonyát szabályozó törvénynek, amelynek 4. fejezete megtiltja, hogy a NATO nukleáris fegyvereket telepítsen az új tagállamokba.
Az orosz elnök tegnap megismételte, hogy a NATO fegyverszállításaival átlépi a „vörös vonalat” és ez bármikor erőteljes orosz válaszlépést szülhet.
Megdöbbentő jelentés a biztonságpolitikai agytröszttől
Ennek kapcsán a RUSSTRAT nevű, Kreml-közeli biztonságpolitikai egytröszt egy friss jelentésében hozzáteszi, hogy a nyugat-európaiak nem teljesen értették meg a Kreml üzenetét, amikor november 11-én két szuperszonikus Tu-160 stratégiai bombázót küldött a belarusz légtérbe.
Az agytröszt amellett érvel, hogy Washingtonnak közvetlenül kell megéreznie az orosz válaszlépés súlyát. Kubában 4-5 olyan repülőtér van, amelynek kifutói 4 kilométer hosszúak. Így képesek fogadni az orosz Tu-160 és Tu-95MS típusú, nukleáris csapásmérésre alkalmas stratégiai bombázókat. De szóba kerülhet a Tu-22M3 típusú, szuperszonikus hadászati bombázó kubai telepítése is, amely Mach 1,88-as sebességgel képes repülni, míg az amerikai F-35-ös vadászgép csak 1,6-al.
Az orosz stratégiai bombázók három Kh-32 cirkálórakétát tudnak szállítani – akár nukleáris töltettel -, amelyek hatótávolsága 1000 kilométer és Mach 4,4-el repülnek (1,5 kilométer másodpercenként). Márpedig a távolság a kubai partok és Florida között csupán 180 kilométer, Havanna és Washington között pedig 1827 kilométer.
A másik opció a térségben Venezuela. 2009-ben Chavez elnök felajánlotta La Ochila szigetét a maga 3200 méteres kifutójával az orosz stratégiai erőknek.
Caracas és Miami között csupán 2200 kilométer a távolság, amely olyan Amerika-ellenes geopolitikai pozíciót biztosít, hogy azt – Kubához hasonlóan – Moszkva nem hagyhatja figyelmen kívül. Washington 2018 decemberében döbbenten szembesült azzal a ténnyel, hogy Caracas mellett leszállt két orosz Tu-160 típusú nehézbombázó. Moszkva a bombázók bereptetésével 10,500 kilométeres távolságból egyrészt támogatást mutatott fel Maduro kormánya felé, másrészt a nagy távolságú orosz katonai erőkivetítést óhajtotta demonstrálni.
Az orosz agytröszt végül kiemeli, hogy orosz nukleáris fegyverek telepítése az USA közelébe válasz lehet Washington hasonló akcióira az orosz határnál. Orosz légi és tengeri őrjáratok a Mexikói-öbölben és a Karib-térségben új realitássá válhatnak az amerikai politikai osztály számára. A RUSSTRAT szerint így hatékonyabbá tehető a tárgyalás az Egyesült Államokkal és a NATO-val.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
