München közlekedésénél előbb az odajutás szépsége tűnt fel: a Keleti pályaudvarról induló osztrák (ÖBB) railjet-szerelvények olyan kényelmesek és tiszták másodosztályon is, mint egy repülőjárat. Csak valamivel tágasabbak, és szebb a táj. A mosdó olyan tiszta, szinte illatos, és mindig van benne víz, szappan.

Ráadásul aki időben ébred, a fapados járatokhoz hasonlóan olcsóbban vásárolhatja meg a jegyét is (29 euró egy útra). A szerelvény helyenként 150 kilométer/órás sebességgel is megy ugyan, az út azért így is hosszadalmas, hét óra körüli.

Budapest zónás előnye

Sokat szidták már az itteni nagyvárosi közlekedést, de Budapest a városi közlekedés szempontjából nagyjából kétzónás: a város területére ugyanazok a jegyek és bérletek érvényesek, a városhatártól pedig sok környező településre kiegészítő jegyeket vagy bérleteket lehet venni.

Egy HÉV-pótló busz utánfutóval

Más nagyvárosokban viszont jól megbonyolították, és távolságarányosan kell fizetni, amihez zónákra osztották a várost. Ha csak belvárosi, hétvégi kocaturista valaki, sok helyen megússza egy zónával, ha viszont kicsit messzebbre akar menni, akkor bonyolódik a rendszer.

Jegyek minden variációban

Münchenben ez különösen bonyolult: jegyvásárlás szempontjából négy zónára oszlik a város környéke. A legbelső zóna („Innenraum”) lefedi a turistacentrumot, de aki kijjebb akar menni (például Dachauba), az vesződhet több zónával vagy kiegészítő jegyekkel.

A fehér belső kör a belváros

Ha viszont tovább marad valaki és heti, havi bérlet mellett dönt, akkor jön a neheze. Az említett négy urbanisztikai zóna mindegyike további négy zónára oszlik, így 16 zónát lehet beállítani a jegyautomatában, végtelen sok variációban. Például lehet venni hetijegyet csak az 1-2-es zónákra (pár belső kerület), vagy ha valaki csak a 4-es és a 8-as között ingázik, akkor oda.

Föld alatti labirintusok

A jegyárusítók viszont kedvesek és készségesek – mint szinte mindenki a turistákkal –, és tudnak angolul, ami nálunk nem annyira jellemző. A legkülső pár zóna egyébként már 40-60 kilométerre van a városmagtól, nagyjából mint ide Székesfehérvár.

Rengeteg a metróvonal és a HÉV (S-Bahn, azaz gyorsvasút), gyorsak és tiszták, ha nem is mindig újak a kocsik, villamosból és autóbuszból ugyanakkor kevesebbet látni. Egyes csomópontoknál a sok földalatti átszállófolyosó és lépcső miatt elképzelhető, hogy jobban megéri sétálni a belvárosban egy-két megállónyit, mint lent bolyongani.

Először úgy tűnik, mintha valahol elágazna a sárga metró, aztán rájössz, hogy ugyanarra mennek, csak nem megy el mindig mindegyik a végállomásig. Logikus is, legtöbben a belvárosban utaznak, a külvárosokba meg kevesebben, ott tehát ritkább a járat. Azért kellemetlen, ha fényes nappal a külvárosba csak 12-20 percenként megy a járműved, de ezt a budapesti buszok egy része is képes teljesíteni.

Emeletes biciklitároló

Ami nagyon meglepő Münchenben, az a rengeteg kerékpáros. Annyira sokan vannak, hogy komoly problémát jelent a bicajok parkolása. Ahogy ez a képünkön látható, a Városháza oldalában levő objektum is mutatja, az egyik megoldás az emeletes biciklitároló. Valószínűleg nem lopják túlságosan a járgányokat, erre utal, hogy sokat látni, amely le van ugyan zárva, de nincs semmihez rögzítve, vagy csak egy vékony zárral van védve.

Emeletes kerékpártároló

Amíg egy budapesti bicikliúton látunk öt bringást egy perc alatt, addig Münchenben ötvenet is. Az egyik magyarázat lehet, hogy nagyon sok a kerékpárút és kerékpársáv, szinte mindenütt van, mindenütt elfogadottak a kétkerekűek. Valószínűleg a kerékpár-útvonalak száma és hossza nem lineárisan, hanem négyzetesen növeli a kedvet – a négyszer annyi út lehet, hogy nem négyszer, hanem tizenhatszor annyi kerékpárosnak fogja meghozni a kerékpározhatnékját.

Folyópart sztráda nélkül

Egy másik ok lehet, hogy rengeteg a park és a zöldterület, Münchenben nem új betonmonstrumok felépítésével, hanem parkosítással próbálják élhetővé tenni a várost. Erről egy kis fotókiállítás is tanúskodik az Isar folyó partján levő több kilométeres sétányon, ahol folyamatosan áramlanak ilyenkor jó időben a kerékpárosok és a piknikező, sétáló gyalogosok.

Sétány a folyóparton

A kiállítás szerint a folyóágyat ahol lehet, visszaalakítják eredeti, természetes formájába, hogy a város élhetőbb legyen. Pedig a város már most is rengeteg parkkal büszkélkedhet, az egyik a világ egyik legnagyobb közparkja. (Englisher Garten.)

Birkózógép helyett karcsú gazella

A budapesti városi bicikli, a Bubi egyik legnagyobb hibája, hogy nagyon nehéz, lassú, lomha, nemrég egy rosszabb karban levő példány megállt a Margithíd lejtőjén. A Müncheni bérelhető városi biciklik (a képen a kékek) ehhez képest karcsú gazellák, de Bécsben is hasonlókat láttunk. Meg lehetett volna ezt jobban is oldani, fiúk...

Karcsú, könnyű bérbringák