Noha a kormány tagadja, hogy bármilyen összefüggés lenne e három blokkolt döntés és az uniós források jogállamisági problémák miatti esetleges visszatartása között, a legtöbbek számára mégis nyilvánvalónak tűnik, hogy Orbánék így próbálnak nyomást gyakorolni a kohéziós alapból felfüggesztett 7,5 milliárd euró, valamint az 5,8 milliárd eurós gazdaságélénkítési támogatás odaítélésével kapcsolatban.
Az uniós pénzügyi és gazdasági miniszterek ülése (Ecofin) a magyar lépésre válaszul nem vette napirendre a döntést a hétéves költségvetésről és a helyreállítási alapról, emellett közölték, hogy Magyarország nélkül haladnak tovább az Ukrajnának szánt támogatás ügyében. Emellett utaltak arra, hogy a magyar zsarolási kísérlet miatt mostantól minden kérdést egy csomagban kezelnek. Orbánékat azért is érintheti kellemetlenül ez az uniós lépés, mert a gazdaságélénkítési tervet még az év vége előtt mindenképpen jóvá kell hagyni, különben Magyarország elveszíti a pénz 70 százalékát.
A hazánknak járó uniós források eredeti tervek szerinti teljes befagyasztását különösen a Benelux államok, Dánia, Svédország, Finnország és Lettország támogatják, hiszen – az Európai Bizottság eddigi véleményével összhangban – álláspontjuk az, hogy Magyarország nem hajtotta végre a korrupciós problémák miatt előírt 17 elemből álló jogállamiságot helyreállító intézkedést a vállaltak szerint.
Ugyanakkor Franciaország és Németország több más tagországgal egyetértve enyhítené a büntetést, szerintük ugyanis az Orbán-kormány teljesíti azt a 17 korrupcióellenes reformot, amelyet a források befagyasztásának elkerülése érdekében vállalt, és ezt a befagyasztás arányának csökkentésével kellene tükrözni, amely jelenleg három érintett kohéziós forrás (az energetikai és környezetvédelmi, a közlekedési és a területfejlesztési) 65 százalékának felel meg. A Bizottság részben ennek eredményeképpen jelentette be, újabb értékelést készítenek a magyar vállalások ügyében. (2021-2027-es időszakra Magyarországnak összesen 22,5 milliárd eurónyi kohéziós forrás járna.)
NATO-tagságunkat is áruba bocsáthatjuk
Az uniós források elvételét leghatározottabban követelő országok köre sejteni engedi, hogy mi az oka annak, hogy hazánk még mindig nem ratifikálta Finnország és Svédország NATO-csatlakozását, annak ellenére, hogy erre nyár óta már számtalanszor ígéretet tett.
Miközben Bukarestben a NATO az együttműködés erősítéséről és az orosz-ukrán háború következményeiről egyeztetett, addig Budapest nem csupán a svéd és a finn csatlakozás jóváhagyását halogatja, de egyenesen olyan hangok is megjelentek, amelyekkel igazolni igyekeznek a késleltetést és ennek ürügyén a szövetség létét is megkérdőjelezik – feltehetően Moszkva elvárásainak is megfelelve. Olyan vélemények fogalmazódtak meg, hogy Finnország és Svédország felvétele biztonsági kockázatot jelentene Európa számára, sőt, kormányközeli „elemzők” azt is felvetették, hogy fel kellene oszlatni a NATO-t, mert csak az amerikai érdekeket szolgálja.
Sanna Marin finn kormányfő eközben a YLE közszolgálati rádiónak nyilatkozva sürgette a még mindig vonakodó Törökországot és Magyarországot, hogy ratifikálják Finnország és Svédország NATO-csatlakozását.
Az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének 30 tagállama közül Magyarország és Törökország még nem hagyta jóvá a svéd és a finn tagfelvételt, Törökországról azonban legalább tudható, hogy egyelőre azért vonakodik, mert szerinte a svédek és a finnek segítséget és menedéket nyújtottak az Ankara által terroristának minősített embereknek. Eközben hazánk csupán azzal védekezik, hogy az érintetteknek egyetlen perc késedelmet sem okoz a felvételben, hiszen az Ankara jóváhagyása előtt meg fog történni.
Sanna Marin az interjúban reményét fejezte ki, hogy a NATO-ratifikáció késleltetése nincs összefüggésben az uniós források befagyasztásával, és bízik benne, hogy a magyar miniszterelnök korrekten jár el, és nem köti össze a két ügyet.
2/2 This is also true for the NATO accession of Finland, among other issues. The government supports it, and the National Assembly will put its ratification on the agenda as soon as the 2023 session begins.
— Orbán Viktor (@PM_ViktorOrban) November 29, 2022
A finn miniszterelnök szavaira Twitteren reagált Orbán Viktor, és tagadta, hogy bármilyen ügyet összekötnének az uniós forrásokkal. Emellett hangsúlyozta, hogy Magyarország a közeljövőben támogatni fogja Helsinki és Stockholm felvételi kérelmét. Azt nem tette hozzá bejegyzéséhez a magyar miniszterelnök, hogy már többször megígérték, hamarosan szavaznak a finnek és a svédek kérelméről, legutóbb a Parlament decemberi ülését említették, most ez is 2023 februárjára tolódott. Érdekes az is, hogy erre az újabb halogatásra néhány nappal Szijjártó Péter legutóbbi oroszországi látogatása után került sor, bár azt természetesen nem tudhatjuk, hogy ez orosz utasításra történt-e, az uniós források miatt halasztották vagy más oka van. Az azonban egyértelmű, hogy Moszkva számára most az a fontos, hogy húzódjon el a csatlakozás, s lehetőség szerint meg is akadjon.
Könnyen megeshet azonban, hogy Orbán a NATO- és uniós tagságunkkal való feltételezhető visszaélése fordítva sül el. A zsarolásokat ugyanis hosszú távon biztosan nem tűrik el, és még ha rövid távon lehet is ilyennel eredményt kicsikarni, de összességében biztosan nem kifizetődő. Azt tehát biztosan nem fogja ezzel elérni az Orbán-kormány, hogy az unió hunyjon szemet a jogállamiság sorozatos megsértése és az uniós források ellopása felett, és mindenféle feltétel nélkül folyósítsa az ígért forrásokat, viszont közben óriási károkat okoz hazánknak.
Bíztatóan indult 2026, de a január már nem volt ilyen rózsás. 
