Tizennégy órás politikai huzavonát követően az ellenzék, a kormányoldalról átállt képviselők támogatásával, 174 vokssal megszavazta a kormányfő ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványt a pakisztáni törvényhozás 342 tagú alsóházában, így a 2018-ban megválasztott Imran Hán miniszterelnök vasárnap hajnalban elvesztette hatalmát. Pakisztán 75 éves történelme alatt egyetlen miniszterelnök sem töltötte ki ötéves ciklusát, de Hán volt az első, aki ezt bizalmatlansági indítvány következtében vesztette el.
Fecseg a felszín, hallgat a hadsereg
Az ellenzék és elpártolt korábbi támogatói azt vetették Hán szemére, hogy nem sikerült a koronavírus-járvány után fellendítenie a gazdaságot és adós maradt azon kampányígérete teljesítésével is, hogy megszabadítja a korrupciótól és virágzó, nemzetközi színtéren tisztelettel övezett országgá teszi Pakisztánt. Az utóbbi időben jelentősen megemelkedtek az üzemanyag- és élelmiszerárak az ázsiai országban.
Hán pénteken, a televízióban közvetített beszédében csalódottságát fejezte ki a bizalmi szavazás várható eredménye miatt, de közölte, hogy elfogadja majd a döntést. Mindemellett ismételten azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy összeesküvést szőtt vele és kormányával szemben, bár bizonyítékot erre nem szolgáltatott, és tömegtüntetéseket jelentett be vasárnapra.
Az alsóház most új kormányfőt fog választani. A legesélyesebb a tisztségre Sehbaz Sarif, az alsóház jelenlegi ellenzékének vezetője.
Hán szerint ő egy amerikai „összeesküvés” áldozata. Így, vagy úgy, Washington valóban nem nézte jó szemmel a miniszterelnök moszkvai látogatását, mindezt február 24-én, az orosz-ukrán háború kitörésének napján. Putyin elnök nem a hosszú asztalhoz ültette, mint az európai vezetőket, hanem egy sokkal barátságosabb kisasztalnál tárgyaltak. Márpedig a pakisztáni hadsereg nem elégedett azzal, hogy Hán nem tudott konstruktív viszonyt kiépíteni Washingtonnal.
Fölemelték, aztán ejtették
A krikett-sztár, de a politikában teljesen dilettáns miniszterelnököt a hadsereg és a titkosszolgálat segítette hatalomra 2018-ban. Az első három évben a katonaság aztán mindent meg is tett, hogy óvja Hánt a kritikáktól, sőt tanácsokkal látta el folyamatosan a kormányzat bel- és külpolitikai lépéseinek hatékonyabbá tétele érdekében.
De a miniszterelnök túlságosan önfejűnek bizonyult és aztán tavaly októberben a kapcsolata a hadsereggel véglegesen megromlott. Hán akkor nyilvános veszekedésbe bonyolódott a hadsereg főparancsnokával a hírszerzés új főigazgatójának kinevezésével kapcsolatban.
Az éles vita heteken keresztül húzódott és a végén a hadsereg levette a kezét Hánról. Mit ad Isten, szinte azonnal nyilvános kritikák jelentek meg a kormányzat működéséről a belpolitikailag stratégiai helyzetű Pandzsáb tartományban.
Fontos aláhúzni, hogy a vezetésnek mindig pandzsábinak kell lennie, hiszen hagyományosan innen kerül ki a hadsereg vezetésének mintegy 70 százaléka, a politikusok és az üzletemberek jelentős hányada, és ahogy az a katonaság doktrínájából is tükröződik, Pandzsáb jóformán azonos Pakisztánnal. A pandzsábi elit dominanciája napjainkban is a pakisztáni belpolitika jellegzetessége és egyik legmeghatározóbb kérdése.
Az ellenzék megérezte a vér szagát és azonnal Hán eltávolításán kezdett el dolgozni.
Két forrás szerint a szombati bizalmi szavazásra nem sokkal azt követően került sor, hogy a nagy befolyással rendelkező Kamar Dzsaved Dadzsva vezérkari főnök találkozott a kormányfővel a parlamenti eljárás elhúzódása miatt egyre fokozódó bírálatok közepette.
A hadsereg mindenek fölött
A pakisztáni hadsereg az ország 1947-es megalapítása óta eltelt időszak mintegy felében kormányozta a Pakisztáni Iszlám Köztársaságot. Valójában nehéz lenne tagadni, hogy az országban a valódi hatalom birtokosa a hadsereg. Amikor Adzsub Hán tábornok 1958-ban katonai hatalomátvételt hajtott végre, azután 3 évtizeden keresztül a hadsereg közvetlenül uralta az országot, az azt követő időszakban pedig a háttérből – mint ahogyan jelenleg is.
A fordulópont
1958 után a hadsereg kiterjesztette csápjait a gazdaság összes szegmensére, legyen az az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatóipar. Az ország földterületének 12 százaléka a hadsereg tulajdonában van. A főtisztek többsége dollár milliomosok - egyesek milliárdosok - lettek.
Adzsub Hán kialakított egy olyan informális politikai rendszert, mely összeköti egymással a katonaság vezérkarát, a bürokráciát, a bírói testület kulcsfontosságú tagjait, a földesurakat és azt a huszonkét családot, mely később rátette a kezét a gazdaságra. Ez a leginkább klasszikus oligarchiához hasonlítható elit alkotja azt az establishmentet, mely évtizedek óta irányítja az országot. Tagjai hűek a rendszer normáihoz és alapértékeihez, ahogy a Pakisztán-teória sajátos, katonaság által dominált értelmezéséhez is.
Az Antifát terrorszervezetté tetetné az EU-n belül a kormány.
