Feltehetően sokan emlékeznek a Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozását követő bonmot-ra, miszerint „mindig három évre vagyunk az euróbevezetéstől”. Így volt ez évről évre egészen a 2008 őszén kirobbant pénzügyi válságig, azt követően azonban e téma lekerült a napirendről – egészen az utóbbi hónapokig.
De ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre még idézzük fel, hogy az Orbán-kormány 2010 óta tartó regnálása alatt olyan vélemény is volt, miszerint soha nem is kellene bevezetni. Majd ezt Matolcsy György jegybankelnök akként finomította, hogy a jelenlegi feltételek mellett nem, mondván, azok már idejétmúltak, más szempontok szerint kellene eldönteni, hogy egy ország érett-e az eurózónához való csatlakozásra. Amelyet – ne feledjük – az uniós tagsággal vállaltunk, ám a 27-ből jelenleg egyike vagyunk annak a nyolc államnak, amely még saját pénzzel rendelkezik.
Érdemes felidézni azokat a bizonyos euróbevezetéshez szükséges kondíciókat (ismertebb nevükön: maastrichti feltételeket), amelyeket az Európai Unió működéséről szóló szerződés állapított meg. Négy feltételt szabtak meg, azok teljesülését látták a garanciának arra, hogy az érintett tagállam készen áll az euró bevezetésére, és csatlakozása sem saját magára, sem a teljes euróövezetre nézve nem fog gazdasági kockázatokat előidézni.
E négy kritérium a következő:
1. Árstabilitás
Az eurót bevezetni szándékozó ország inflációs rátája legfeljebb 1,5 százalékponttal lehet magasabb, mint a három legalacsonyabb fogyasztóiár-indexet felmutató tagállamáé.
2. Rendezett és fenntartható államháztartás
Ez a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy az eurózónába igyekvő állam költségvetési hiánya nem haladhatja meg a GDP-je 3, míg a bruttó államadósság a 60 százalékát.
3. Kamatstabilitás
Ahhoz, hogy egy ország lecserélje a saját devizáját az euróra, a hosszú lejáratú kamatlába legfeljebb 2 százalékponttal haladhatja meg az árstabilitás szempontjából három legjobb teljesítményt nyújtó tagállamáét.
4. Árfolyam-stabilitás
Az euróra aspiráló tagállamnak legalább két éven keresztül részt kell vennie az árfolyam-mechanizmusban (angol rövidítéssel: ERM II) anélkül, hogy pénznemének árfolyama erőteljesen eltérne az ERM II-ben alkalmazott középárfolyamtól, valamint, hogy pénznemének az euróval szembeni középárfolyamát ugyanebben az időszakban lejjebb szállítaná.
Az ERM-II árfolyam-mechanizmus célja – az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében – annak bizonyítása, hogy az eurózónához csatlakozni kívánó ország gazdasága túlzott árfolyam-ingadozások nélkül is zökkenőmentesen működik.
Amikor egy euróövezeten kívüli tagállam csatlakozik az ERM-II-höz, az euróövezeti tagállamok, az ERM-II-ben már részt vevő, euróövezeten kívüli tagállamok és az Európai Központi Bank (EKB) – az Európai Bizottság részvételével – megállapítják az érintett tagállam nemzeti valutájának az euróhoz viszonyított középárfolyamát. A szóban forgó pénznem árfolyama a megállapított középárfolyamhoz képest mindkét irányban maximum 15 százalékkal térhet el.
Az ERM II-ben való részvétel általában önkéntes, azonban az euróövezeti csatlakozáshoz kötelező. 2018 óta az ERM-II-höz csatlakozni kívánó tagállamoknak szorosan együtt kell működniük az EKB egységes felügyeleti mechanizmusával, továbbá eleget kell tenniük bizonyos meghatározott szakpolitikai kötelezettségvállalásoknak is.
A 2020 márciusában berobbant koronavírus-járvány nyomán globálisan kialakult válság kétségtelenül nem hozta közelebb a hazai euróbevezetést, jelenleg a négy közül egyik feltételt sem teljesíti Magyarország.
A novemberi 7,4 százalékos infláció a megengedett 1,5 helyett 4,6 százalékponttal magasabb, mint Franciaországé és Portugáliáé és 5-tel, mint az eurózónában legalacsonyabb fogyasztóiár-indexű Máltáé.
Szintén jelentős az elmaradás a hosszú lejáratú kamatlábak összevetésében, itt ugyanis a két, negatív hozamú tízéves állampapír, a német és a luxemburgi után harmadikként következő holland instrumentumok hozama 0,048 százalék, ennél lehet tehát 2 százalékponttal magasabb a magyar. Ám e különbség jelenleg több mint 4,7 százalékpont.
Bőven nem teljesülnek az államháztartásra vonatkozó előírások, hiszen a költségvetés GDP-arányos hiánya a megengedett 3 százalékkal szemben 7,5, míg az államadósságé 60 százalék helyett közel 80 százalék – igaz, e feltételek a válság miatt padlózott gazdaságok ösztönzésére szinte nyakló nélkül megvalósított kormányzati költekezések hatására ma a világ jelentős részén, köztük számos eurózóna-tagállamban sem érvényesülnek.
Ilyen helyzetben állapodtak meg egymással a minap az ellenzéki pártok, hogy kormányra kerülésük esetén öt éven belül bevezetik Magyarországon az eurót. Vagyis, ha meg is nyerik a várhatóan április 3-ára kiírandó országgyűlési választásokat, négyéves ciklusukban még nem cserélődne le a forint euróra.
Ha úgy vesszük, ebben legalább egyetértenek Varga Mihály pénzügyminiszterrel. Ő ugyanis még tavaly augusztusban azt mondta, a 2022-26-os parlamenti ciklusban még korai lenne dönteni az euróbevezetés időpontjáról.
Lakóépületek, oktatási épületek is voltak a támadás célpontjai között. 
