Nem félünk a Brexittől, sem Trumptól

George Efstathopoulos

Privátbankár.hu (Pb): Mi a véleménye az extrém alacsony kamatkörnyezetről illetve az újabb és újabb stimulusokról, pénznyomtatási programokról?

George Efstathopoulos: A központi bankok a munkaerőpiacot és az inflációt figyelik. A munkaerőpiac már meglehetősen erős, különösen Amerikában, de az inflációval kapcsolatban aggodalom van. A jegybankok a deflációtól félnek, amely igen veszélyes lehet: ha azt látják a fogyasztók, hogy az autó, a hűtőszekrény stb. ára esetleg olcsóbb lesz egy hónap múlva, elhalasztják vásárlásaikat, vagyis visszaesik a fogyasztás.

Az eurózónában az infláció rendkívül alacsony, és a példátlan monetáris lazítás ellenére sem nagyon mozdulni. Ugyanez a helyzet az Egyesült Királyságban is. Ugyanakkor az én véleményem szerint, ha megjelenik az infláció, veszélyes is lehet. Amerikában például szinte nulla volt az infláció, és hirtelen egyik hónapról a másikra másfél százalék körülire ugrott fel. Ez a folyamat könnyen folytatódhat, ráadásul nemcsak az infláció, hanem az inflációs várakozások is megugorhatnak. Az olajár, ha tovább emelkedik, esetleg akár 50 dollárig, ami százalékosan már egy duplázás az aljáról, önmagában meglódíthatja az inflációs várakozásokat.

A várakozások gyors emelkedése pedig nem hogy a megcélzott 2, de akár 3-4 százalékra is fellökheti az inflációt, ekkor viszont a FED a tervezett fokozatos szigorítás helyett hirtelen, erőltetett kamatemelésre kényszerülhet. Ugyanakkor a FED nem nagyon kommunikálja, de szeretne egy következő hitellufit is elkerülni.

Pb: Miért nem fél Mario Draghi a hitellufitól?

GE: Európában nem nagy a bankok kitettsége, az utóbbi években ez visszaszorult a szigorú bankszabályozás miatt, ezért Draghinak nincs mitől tartania. A cégeknél ez már magasabb, van eladósodottság, de nem vészes a szintje. Van ugyanakkor egy nagy eltérés Amerikához képest: ott a hitelezés piaci alapon működik, ahol a bankok csak közvetítők, de a befektetők hiteleznek. Európában ilyen alig van, Draghi szeretné ezt feléleszteni, hisz így kevésbé vannak kitéve a bankok a kockázatnak.

Pb: Hogy látja a Brexit kockázatát?

G.E.: Politikai elemzésekbe nem bocsátkoznék, de az ilyen jelenségek, mint a Brexit, Donald Trump elnökjelöltsége, vagy tavaly a Grexit, mind olyan bizonytalanságok, melyeket nem szeret a piac. Egyébként nem számítunk arra, hogy a Brexit bekövetkezik, ezért nem is foglalkozunk külön a kérdéssel. Arra viszont figyelnünk kell, hogy ha mégis megtörténik, akkor a kockázatok mérséklésére kell törekedni. Ebben az esetben átnézzük a portfoliót, aszerint hogy milyennek tartjuk az új helyzetet. Eleve magas a brit deficit, ez tovább romolhat Brexit esetén, és leminősítések is lehetnek.

A leminősítés piaci hatása ugyanakkor nehezen becsülhető: amikor Amerikát leértékelték, nem esés lett, hanem heves szárnyalásba kezdtek az amerikai kötvények, miután Amerika számít a végső menedéknek a befektetők számára, bármit mondjanak is a hitelminősítők. Hasonló forgatókönyv akár Nagy-Britanniában is megtörténhet ez, nehéz megbecsülni a követelményeket.

Pb: Kína mennyire fontos kérdés, növekedésének mérséklődése valóban veszélyforrás a világgazdaságra nézve?

G.E.: Ha megnézzük, mi történt, amikor Kína elment egy hétre újévet ünnepelni, azt látjuk, hogy alig változott valami. Megmaradt a volatilitás, a piacok Japánnal foglalkoztak és mindenféle egyébbel, fel sem tűnt, hogy Kína zárva van. Ez azt mutatja, hogy nem kell eltúlozni a dolgot, Kínában volt egy nagy tőzsdei lufi, ami kipukkadt, és ez természetesen felbolydította a piacot, de mint minden ilyen, lecsengett.

Mindenki akkor kezdett Kínával foglalkozni, amikor az árfolyamok zuhantak, de előtte, amikor az árak szárnyaltak, senki nem foglalkozott vele, nem mondták, hogy Kína gazdasága ilyen meg olyan jó. Vagyis nem a gazdasági folyamatok miatt lett nagy az érdeklődés, hanem a tőzsdei lufi miatt Megvolt a rali, aztán a mélyrepülés, most már meg lehet nyugodni.

Ami a tényleges gazdasági hatásokat illeti: Kínában óriási infrastruktúra épült, erős kereslet volt a nyersanyagok iránt, ez most csökken, ez kihat a nyersanyagexportőr feltörekvő piacokra. Kínában most már nem a mennyiségi, hanem a minőségi növekedés a lényeg, az export mellett megnövekszik a belső fogyasztás, szerepe is, a kínaiak megtakarításaira komoly pénzügyi szektor kezd épülni, a gazdaság struktúrája változik.

Ugyanakkor például az olajáresés Kínának, mint nagy olajimportőrnek óriási előny. Harmadát fizeti az olajért, mint 2 éve: nincs ennél nagyobb segítség, stimulus egy gazdaságnak. Így ami Kínában zajlik, a világgazdaságnak már nem lesz érdemi probléma, hisz nem visszaesnek, hanem átállnak a más típusú növekedésre. Egyedül a feltörekvő piacokat érinti ez kedvezőtlenül, de a hatások már azokon is jórészt lecsengtek, a kínai változás már beárazódott.

Pb: Mit szól Trumphoz? Amerikában még nem volt ilyen populista elnökjelölt.

G.E.: Nem szívesen kommentálok egy leendő jelöltet, de itt is hangsúlyozom, hogy a piac utálja a bizonytalanságot. Trump egy nagy bizonytalansági tényező az általa hirdetett politika (határzárások, Kína kezelése stb.) miatt, így nem lenne jó a piacoknak. Hillary Clinton sokkal biztosabb a piacok szempontjából, természetes, hogy a piacok jobban örülnének neki. Mi annyit tehetünk, hogy kicsit óvatosabbak vagyunk az amerikai kitettséggel.

Pb: Ezek alapján számíthatunk egy nagy ralira, ha Clinton nyerne?

G.E.: Szerintem az amerikai piac nem foglalkozik Trumppal, nem árazzák, így valószínűleg rali sem lesz, ha mégsem nyer. Sokkal inkább tényleges gazdasági kérdésekkel foglalkoznak: az energiaárakkal, kamatokkal, ezen belül is az idei várható 2-3 amerikai kamatemeléssel. Kifejezetten úgy gondolom, hogy a piacokat nem izgatja az elnökválasztás, talán ha nagyon durván megnőnének Trump esélyei, megijednének egy kicsit.