Habár mindenki hatalmas fellendülést várt, az Ukrajna elleni háború miatt a 2022-ben exportforgalmuk növekedésére számító vállalatok aránya 94 százalékról 78 százalékra esett vissza – derül ki az Allianz Trade globális kutatásából, melyben 3000 céget kérdeztek. A válaszadók jelentős kihívást látnak a magas energiaárakban, és úgy gondolják, a következő hat-tizenkét hónapban nőni fog a nemfizetési kockázat. A cég számításai szerint Magyarország a bruttó hazai termékének 2 százalékát elbukhatja, ha teljes szankciós zárlat alá vonják Oroszországot. 

Az ukrajnai inváziót követően a cég elemzői jelentősen csökkentették a globális GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzésüket: 2022-ben +3,3 százalékra, 2023-ban pedig +2,8 százalékra (a 2021-es +5,9 százalékhoz képest), ami -0,8, illetve -0,4 százalékpontos csökkenést jelent. A lassuló növekedés javarészt a romló üzleti bizalomnak és az ellátási láncokat érintő sokkhatásoknak, kisebb részben pedig a magasabb nyersanyagáraknak tudható be. A globális infláció is magasabbnak és makacsabbnak bizonyul (6 százalék 2022-ben, +1,9 százalékponttal magasabb, mint a korábban várt) a magasabb energiaárak és az ellátási lánc zavarok elhúzódása miatt.

Szankciókra ellenszankciók jöhetnek

„Bár az Ukrajna és Oroszország közötti béketárgyalások esélyt adnak a tűzszünetre, azonban nem zárható ki a további eszkaláció sem, ami még szigorúbb szankciókat és ellenszankciókat eredményezhet (többek között az energiaellátás terén). Egy ilyen kedvezőtlen forgatókönyv esetén a globális infláció idén 7 százaléka szökne, míg a növekedés +2,5 százalékra csökkenne, majd a világgazdaság 2023-ban recesszióba kerülne (-0,3 százalék)” - hangsúlyozta Ana Boata, a cég globális gazdaságkutatási vezetője.

Az Allianz Trade előrejelzése szerint a világkereskedelem volumenének növekedése 2022-ben legalább 2 százalékponttal +4 százalékra mérséklődik. Az üzleti bizalmi és keresleti sokkok következtében 2022-ben 480 milliárd dollárnyi exportveszteség keletkezik Oroszországban és az eurózóna országaiban. A közel-keleti és latin-amerikai nyersanyagexportőrök azonban profitálhatnak a magasabb nyersanyagárakból és Európa orosz energiahordozóktól való függetlenedési szándékából.

A kereskedelmi költségek tekintetében a tartósan magasabb olajárak a második negyedévben új rekordot dönthetnek a szállítási díjakban (+40 százalék az előző csúcshoz képest). Továbbá a Kínában kitört Covid-19 járványok és a „zéró Covid” politika meghosszabbítják az ellátási láncok problémáit, a szállítási időket.

Ha Oroszországot mint a globális és regionális értékláncok beszállítóját tekintjük, Kelet-Európa továbbra is a leginkább veszélyeztetett. A kapcsolatok teljes megszakadása azt jelentené, hogy az euróövezet négy legnagyobb gazdasága GDP-jének akár 0,4 százalékát és exportjának 1,1 százalékát elveszítené. Ha azt nézzük, hogy az Oroszországban előállított energia-, fém- és agrár-élelmiszeripari alapanyagok mekkora része játszik jelentős szerepet más országok termelésében (közvetlen és közvetett kereskedelmi kapcsolatokon keresztül), megállapítható, hogy Bulgária (a GDP közel 9 százaléka), Litvánia (a GDP több mint 5 százaléka) és Magyarország (a GDP több mint 2 százaléka) a leginkább kitett országok.  

Az olajkészletek világszerte csökkennek, a finomítói kapacitások túlterheltek, és az alacsony kéntartalmú (könnyebben finomítható) nyersolajat szállító termelők, mint például Nigéria, nehezen tudnak nagyobb mennyiséget a piacra juttatni. A dízelszűkösség esetén a közúti közlekedési ágazat tovább zavarhatja a globális ellátási láncokat. A becsült készletek nagyjából három hónapra elegendők Franciaország, Spanyolország vagy Magyarország számára, de Németország és Olaszország esetében a tartalék csak két hónapra, az Egyesült Királyság vagy az Egyesült Államok esetében pedig egy hónapra elég.

Az exportőrök nemfizetési kockázatnak való kitettsége az utóbbi időben megnőtt: a felmérés azt mutatja, hogy a nemfizetési problémák a cégek közel 60 százalékánál mérsékelt vagy jelentős hatással voltak az exporttevékenységre az elmúlt 12 hónapban. Továbbá, a 2021-es erőteljes gazdasági fellendülés, a sok vállalatnál tapasztalható készpénzfelhalmozás és a globális kereskedelem fellendülése ellenére a válaszadók fele nyilatkozott úgy, hogy a fizetési határidők 2021-ben meghosszabbodtak. 

Nemfizetési kockázat

A nemfizetési kockázat 2022-ben is kiemelt probléma marad az exportőrök számára: az ukrajnai invázió előtt minden harmadik exportőr számított arra, hogy a fizetési határidők és a nemfizetési kockázat növekedni fog. Az invázió és annak világgazdaságra gyakorolt következményei láttán az európai válaszadók több mint fele számít arra, hogy a nemfizetési kockázat a következő hat-tizenkét hónapban növekedni fog. Hasonlóképpen, az európai exportőrök több mint 40 százaléka várja azt, hogy a háború miatt a fizetési határidők meghosszabbodnak.

A globalizáció végét előrevetítő jóslatok ellenére a Covid-19 válság nem indított el 2021-ben áttelepítési hullámot („reshoring”) a világban. A felmérésben részt vevő vállalatok többsége (79 százalék) azonban a hazai termelést részesíti előnyben. A kutatás arra is kereste a választ, hogy miként fogják a vállalatok finanszírozni működésüket 2022-ben. Az ukrajnai invázió előtt az exportőrök több mint fele (53 százalék) számára a készpénzforgalom volt a legfontosabb finanszírozási forrás, ezt követte a bankhitel (49 százalék) és a beszállítóktól kapott hitel (36 százalék). Az ukrajnai inváziót követően az európai exportőrök 44 százaléka mondta azt, hogy a korábban tervezettnél nagyobb hangsúlyt helyez majd a nemzetközi kapcsolatai építésére, valószínűleg azért, hogy diverzifikálják a piacokat ahelyett, hogy csökkentenék exportjukat.