|
| Recep Tayyip Erdogan (Kép forrása: EPA/YURI KOCHETKOV) |
Az április 16-i török népszavazáson az ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) jelezte: súlyos legitimitási problémát vet fel, hogy a Legfelsőbb Választási Tanács (YSK) néhány órával az urnák lezárása előtt úgy döntött, hogy azokat a szavazólapokat is érvényesnek fogadja el, amelyeket előzőleg nem pecsételtek le az YSK tisztségviselői. Bülent Tezcan, a CHP elnökhelyettese ekmondta: a Legfelsőbb Választási Tanács csalást tett lehetővé a népszavazáson. Nos, az új erdogani szultanátusban ez egy súlyos politikai melléfogásnak bizonyult.
Megtorlási hullám
A CHP ugyanis az újabb leszámolási hullám kiemelt célpontja lett. A kormányzó AKP párt módosító indítványt nyújtott be a parlamentnek, amely megszüntetné a CHP elnökének és hat másik országgyűlési képviselőjének parlamenti mentelmi jogát. Egy április 29-én kelt törvényerejű rendelettel ugyanakkor a kormány 3974 alkalmazottat távolított el állami intézményekből - beleértve 484 akadémiai kutatót – azzal a váddal, hogy „terrorista csoportokkal állnak kapcsolatban”. Április 27-én 9000 rendőrt függesztettek fel az állásából, és mintegy ezret őrizetbe vettek azzal a gyanúval, hogy Fethullah Gülen amerikai hitszónokkal kapcsolatba hozhatók.
A tavaly júliusi puccskísérlet óta tartó rendkívüli állapot során a török hatóságok rendszeresen gátolják a hozzáférést a Twitterhez és Facebookhoz, több száz honlapot betiltottak és a legújabb adatok szerint már 230 újságírót tartanak rács mögött. Egy török bíróság pedig múlt pénteken elutasította a Wikimédia Alapítvány fellebbezését, s ezzel fenntartotta a Törökországban április 29. óta elérhetetlen online enciklopédia oldalainak blokkolását. Értesülések szerint a török hatóságok azzal indokolták a döntést, hogy a Wikipédia üzemeltetője felszólítás ellenére sem törölt két angol nyelvű szócikket, amely azt állította, hogy Törökország dzsihadistákat támogat Szíriában, ezzel pedig "olyan csoportokkal működött együtt, amelyek lejárató kampányt folytatnak Ankarával szemben".
Titkok kerülnek külföldre
|
| Káncz Csaba |
Nem tekinthető véletlennek tehát, hogy Németországban már 450 főre nőtt azon török diplomaták, magas rangú katonatisztek és bírók száma, akik családjaikkal együtt menedékjogért folyamodtak. Egyesek közülük eddig Belgiumban szolgáltak a NATO központjában. De egy korábbi, Afrikában szolgált katonai attasé is politikai menedékjogért folyamodott. El lehet képzelni, hogy a magasrangú diplomaták és a katonai hírszerzéshez közelálló attasék menekülése milyen csapást jelent a török nemzetbiztonságra és katonai titkokra.
Erdogan híján van azon képességnek, hogy kompromisszumokkal csökkentse a belpolitikai feszültséget. Éppen ellenkezőleg: akárcsak egy utcai harcos, örömét leli abban, ha megalázhatja ellenfeleit. Sőt minél tovább van hatalomban, annál inkább eltökélt az ellenzék figyelmen kívül hagyásában és a saját politikájának minden áron való keresztülvitelében.
De míg Erdogan a határokon belül láthatóan azt csinál, amit akar, külpolitikai mozgástere igencsak behatárolt. Washington ugyanis katonailag is teljes vállszélességgel beállt az észak-szíriai kurdok (YPG) mögé. Trump célja, hogy a kurdoknak autonómiát harcoljon ki Szíriában - egy rémálom a törököknek - és ezzel sakkban tudja majd tartani mind Ankarát, mind Damaszkuszt, mind Teheránt. Erdogan május második felében látogat Trumphoz, ahol az Ankara számára neuralgikus kurd kérdésben nem várható számára áttörés.
Káncz Csaba jegyzete
Alice Weidel közgazdászt jelöli a kancellári posztra a németországi előrehozott választáson a radikális Alternative für Deutschland. 
