|
| Barack Obama és Benjamin Netanjahu 2013-ban. Forrás: Wikimedia |
Az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja, vagyis az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Kína és Németország több mint egy éve egyeztet Teheránnal egy olyan megállapodásról, amely véget vetne az iráni atomprogramot övező kételyeknek.
Ebben a kiélezett diplomáciai helyzetben robbant a politikai bomba, hogy John Boehner, a washingtoni képviselőház republikánus elnöke március 3-ra meghívta az izraeli miniszterelnököt egy kongresszusi beszéd megtartására – mindezt a Fehér Házzal, a külügyminisztériummal és a törvényhozás demokrata tagjaival való egyeztetés nélkül. A kongresszus közel egy tucatnyi demokrata tagja már jelezte, hogy bojkottálni fogja Netanjahu beszédét, a Fehér Ház pedig a március 17-én megtartandó izraeli választások közelségére hivatkozva közölte, hogy Obama elnök nem fogadja az izraeli miniszterelnököt. Benjamin Netanjahu kongresszusi beszédének ügyét az amerikai kormányzat a diplomáciai protokoll megsértésének minősítette. Amerikai tisztségviselők szerint Netanjahu meg akarja hiúsítani az iráni nukleáris programról kötendő megállapodást.
Netanjahu megdöbbenti saját harcostársait is
Netanjahu ma felszólal az Amerikai-Izraeli Közügyek Bizottsága (AIPAC) elnevezésű szervezet, az Egyesült Államok legnagyobb Izrael-párti lobbicsoportjának éves konferenciáján. Az 1951-ben alapított AIPAC a második legerősebb lobbi az USÁ-ban, de Netanjahu még ezt a szervezetet is kihagyta a szervezésből, amely mély döbbenetet és zavarodottságot okozott köreikben. A szervezet közép- és felsővezetői meg vannak győződve arról, hogy Nethanjahu provokatív fellépése óriási károkat fog okozni közép- és hosszútávon Washington és Tel Aviv viszonyában. Netanjahu meghívását a kongresszusi beszédre titokban főzte ki a fent említett John Boehner és Ron Dermer, Izrael washingtoni nagykövete. Dermert sokan las-vegasi nagykövetnek tekintenek, tekintve szoros kapcsolatára Sheldon Adelson kaszinó mogulhoz, egyben az amerikai republikánus párt fő finanszírozójához.
Netanjahu lépését, hogy Obamát kikerülve tesz politikai lépést Washingtonban, az izraeli hadsereg és hírszerzés is ellenérzésekkel fogadta. Meglátásuk szerint a washingtoni együttműködés Izrael nemzetbiztonságának alapköve és Netanjahu most aláássa ezt a bázist és veszélyezteti stabilitását. De március 17-ig Netanjahu a főnök Tel-Avivban és tudja, hogy a közvélemény hangulata jelenleg ellene fordul. Az állami számvevőszék és a rendőrség jelenleg vizsgálja a jeruzsálemi rezidenciájának gyanús pénzügyeit. A kongresszusi beszéd egy esély lehet számára, hogy visszanyerje az izraeli választók bizalmát.
Obama és Netanjahu között semmilyen személyes harmónia nincs, annál több politikai ellenszenv. Obama pár hónappal első ciklusának megkezdése után már kihúzta a gyufát Tel-Avivban, amikor az arab világhoz intézett kulcsbeszédében megkérdőjelezte a megszállt területeken alapított zsidó telepek jogosultságát, ráadásul a Holokausztot citálta, mint Izrael létének megalapozóját és egy szót sem ejtett a zsidók történelmi kötődéséről ahhoz a területhez. Netanjahu a maga részéről pedig éppen Biden alelnök 2010-es látogatásakor jelentett be egy nagyszabású új építési programot a megszállt Kelet-Jeruzsálemben.
Irán és a Közel-Kelet jövője
A két vezető már hat éve huzakodik azon, hogy miképpen kellene megállítani Teherán nukleáris ambícióit. Ezt a játszmát mindketten a politikai örökségük központi elemének tekintik, és merőben másként ítélik meg az állást. Netanjahu elfogadhatatlannak tart bármilyen megállapodást Teheránnal, ami nem jár a nukleáris programjának teljes leállításával. Ellenzi a diplomáciai törekvéseket, amely szerinte csak csökkenti az Izrael államot létében fenyegető veszélyt.
Obama elnök és a Demokrata Párt nagyágyúi pedig a diplomáciai rendezés hívei, amellyel reményeik szerint egy új közel-keleti hatalmi egyensúlyt lehetne teremteni. Irán pozíciójának konszolidálásával sakkban lehetne tartani azt a Szaúd-Arábiát, amely a legelvakultabb szunnita szélsőségeseket támogatja a térségben. Emellett egy mérsékeltebb Teherán stabilizáló erővel hathatna olyan széteső államok számára is, mint Szíria, Libanon, Irak és Afganisztán. Teherán egyben ellensúlyt jelentene Ankara számára is, ahol a neo-oszmán vágyálmokat kergető Erdogan elnök is egyre önjáróbb politikát folytat a térségben.
Káncz Csaba jegyzete
Elhallgathatnak a fegyverek Kongóban. 
