Theresa May brit kormányfő tavaly novemberben állapodott meg az Európai Unióval, de úgy, hogy csak pártja egy része támogatta, senki más. Eleve felelőtlenség volt így egyezséget kötni, de aztán hónapokig erőltette a parlamentben, hogy fogadják el, de a mélyen tisztelt (right honourable) képviselők többsége erre harmadszorra sem volt hajlandó.
Ellenzéki óhaj
A miniszterelnök az utolsó utáni pillanatban az ellenzéki Munkáspárthoz fordult, de miután nekik sem adott érdemi engedményt, velük sem jutott eddig semmire. Miért is lenne jó a Munkáspártnak, csak úgy, a miniszterelnök két szép szeméért belemenne abba, amivel nem ért egyet? A Munkáspárt minimum vámuniót akar az EU-val, és ezt egy olyan megállapodásban, ami a későbbi kormányokat is kötelező, számukra is visszavonhatatlan.
A párt nagy része viszont akkor lenne nyugodt, ha újra szót kapna a nép. Amikor három éve megkérdezték a briteket az EU-tagságról, fogalmuk sem volt, mit veszthetnek, mit nyerhetnek, és mivel jár ez az egész kilépési tortúra. Most már pontosan tudják, és ha ezt akkor tudták volna, talán másként döntenek. Ráadásul a döntés nem egyszerűen igen vagy nem, hanem mint mindenki láthatja, a kilépés számtalan további alkérdést vet fel arról, hogy milyen kapcsolata legyen a kilépő országnak az Unióval.
Más is támogatná
A Munkáspárt jelentős része mellett a konzervatív párt mérsékelt néhány képviselője is támogatna egy újabb népszavazást, kérdés persze, hogy ezúttal hogy szólna a kérdés. Nem lenne elég megismételni, hogy most akkor maradnak vagy kilépnek, azok fényében, amit eddig megtudtak a dologról, hanem a kilépés utáni kapcsolatokról is meg kéne kérdezi a népet, amennyiben továbbra is a kilépést támogatják.
Egy esély a gyors megoldásra
Egyetlen eset van, amikor a népszavazás lehetősége nem merül fel: ha Theresa May május 22-ig elfogadtatja a kilépési egyezményt a parlamenttel, és így nem kell részt venniük az európai parlamenti választásokon. Igen ám, de a parlamentben csak akkor van esély, ha a Munkáspárt jelentős része igennel szavaz, ám ehhez nyújtani kell nekik valamit. Az egyik lehetőség a vámunió garantálása (ebben az esetben értelmét veszti az északír ún. backstop klauzula, ami fő oka volt annak, hogy nemet mondott a parlament).
Van idő
Ha ebbe May nem megy bele, annak csak az lehet az oka, hogy retteg pártja keményvonalas részétől, igaz, hogy azok már mindenképpen meg akarnak tőle szabadulni, tulajdonképpen neki ésszerűbb lenne már csak azzal foglalkozni, hogy megoldást találjon. A másik alternatíva, ha nem megy bele a vámunióba, pont az, hogy a megszavazott szerződést népszavazásnak kell megerősítenie, ezt kezdettől hangsúlyozza a Munkáspárt.
A kormány arra hivatkozik, hogy fél év nem elég egy népszavazásra, de ez nem túl meggyőző érv. A parlament mindjárt a húsvéti szünet után dönthet erről, és utána 3 hónappal megtartható a referendum, így az idő ténylegesen nem akadály.
Még egy remény
Maynek még egy reménye van: hogy szinte mindenről megszavaztatja a parlamentet (ahogy ezt a parlament már magától is tette), és az eredményt elfogadja programként, ha az nem ütközik az Unióval kötött szerződésbe. Ha ez sem sikerül, nem nagyon marad más választása, mint a népszavazás, esetleg még választásokat írhat ki, ami szinte ugyanoda vezethetne: munkáspárti győzelemhez, majd ezt követően népszavazáshoz.
