Olaj a tűzre: egymás torkának ugrott Kína és Japán

A 2008-as pénzügyi válság alapjaiban rázta meg a második világháború után kialakított nemzetközi politikai intézményeket. Az elveszettnek hitt történelem brutális erővel tér vissza minden misztikumával együtt és a múlt század második felének narratívái megkérdőjeleződnek.

’Gyarapítsd az országot, erősítsd a hadsereget!’

Japánban a 19. század végi Meidzsi-korszak fenti jelmondata akár napjaink Abe kormányának a mottója is lehetne. A jelenlegi politikai ciklus bevallott célja a regionális marginalizálódás feltartóztatása. Napjainkban a történelem szele söpör végig a Felkelő Nap országán, és erőteljes lobbi csoportok, mint a Nippon Kaigi (Japán Konferencia) és az ősi természetvallás értékeit követő Sintó Egyesülés sikeresen dolgoznak azon, hogy a régi patrióta - többször militáns - értékek nagyobb súllyal szerepeljenek az alkotmányban, a közéletben, a közintézményekben és az iskolai tananyagban.

A kormány tagjainak többsége is erőteljesen kapcsolódik ezen szervezetekhez. Mivel ez a történelmi revíziós hullám a második világháború sokszor borzalmas fejezeteinek újraírására, relativizálására és elfogadhatóbbá tételére is törekszik, a politikai feszültség Kínával és Dél-Koreával fennmaradt. Az utóbbi napok ráadásul egy újabb eszkalációt hoztak.

A harcias amazon színre lép

Káncz Csaba

Abe miniszterelnök ugyanis egy hete azt a Tomomi Inadát nevezte ki védelmi miniszternek, aki a Nippon Kaigi parlamenti csoport tagjaként követeli, hogy a történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosságára, az 1937-es nankingi mészárlásra vonatkozó összes utalást távolítsák el a tankönyvekből. A parlamenti csoport azt az álláspontot képviseli, hogy Japán tulajdonképpen a nyugati imperialisták által elnyomott Ázsiát akarta felszabadítani, amikor lerohanta a kontinenst az 1930-as években.

Inada, egy 57. évében járó országgyűlési képviselő hölgy, korábban már védelmébe vette a japán háborús atrocitásokat, beleértve ázsiai nők erőszakos prostitúcióra kényszerítését a japán hadsereg bordélyházaiban. Az új védelmi miniszter korábban a kormányzó párt egy bizottságát is vezette, amelynek a célja a Szövetségesek háborús ítéleteinek újraértelmezése volt.

Peking azonnal felfigyelt és felhorkant a kinevezésre. A kínai védelmi minisztérium múlt pénteken a japán militarizmus felélesztésével vádolta meg Inadát, aki első sajtótájékoztatóján nem volt hajlandó állást foglalni a nankingi mészárlásról és arról sem nyilatkozott, hogy inváziónak tartja-e Japán világháborús műveleteit. A pekingi minisztérium leszögezte, hogy „ha a történelmet letagadjuk, akkor a kínai-japán viszonynak nincsen jövője”.

Újra belobbant a szigetvita is

Holott a helyzet a térségben már így is pattanásig feszült. Nagyon érzékenyen érintette ugyanis Pekinget júliusban a hágai Nemzetközi Bíróság döntése, amely szerint semmilyen jogalapja nincs az országnak a Dél-kínai-tenger ellenőrzésére. Kína jelezte: nem fogadja el az ítéletet, és szeptemberre tengeri hadgyakorlatot jelentett be Oroszországgal a vitatott hovatartozású térségben.

A feszültség kisugárzik a Kelet-kínai-tengerre is, ahol Tokió kínai halászhajók százait vádolja területi vizeinek megsértésével az elmúlt hetekben a vitatott Szenkaku / Diaoyu szigeteknél ráadásul a térség határán egy kínai gázfúrótornyon a japánok egy radart is fölfedeztek, amely a hajók mozgását figyelheti.

A tokiói külügyminisztérium ezért múlt szombaton a kínai nagykövetség több diplomatáját berendelte, hogy tiltakozzon az incidensek ellen. Ugyanazon a napon a kínai külügyi szóvivő mintegy válaszként kijelentette, hogy a vitatott szigetek és környező vizeik Peking szuverenitása alá tartoznak.

Káncz Csaba jegyzete