A Baltikumtól a Kelet-Mediterráneumig húzódó geopolitikai törésvonalon meredeken növekszik a politikai hőmérséklet. Szombaton amerikai tankok és szárazföldi csapatok érkeztek Litvániába, hogy gyakorlatozzanak a belarusz határ közelében, miközben Törökország már nyíltan háborúval fenyegeti Görögországot.

Szeptember 3-án az ukrán hatóságok megtagadták a beutazási engedélyt Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkártól, aki a magyar kormány képviseletében érkezett volna Kárpátaljára. Tavaly áprilisban Sławomir Nitras, a centrista lengyel jobboldal (PO) országgyűlési képviselője – egyben az EBESZ parlamenti közgyűléséhez rendelt lengyel küldöttség vezetője – kijelentette egy interjúban, hogy Orbán miniszterelnök Ukrajna felosztásáról tárgyalt titokban a lengyelekkel a 2014-es ukrán krízis idején és a magyar politikai vezető fel akarja rúgni a világháború utáni európai békerendszert. 

A kormány revíziós hisztikampánya

Felkapjuk hát a fejünket, amikor az elmúlt napokban egy kormányközeli szervezet, az Alapjogokért Központ (AK) militarista hangvételű plakátokkal szórta tele Orbán Viktor kedvenc nyomdaipari termékeit. Az „Igazság, erő, felemelkedés” szlogenű kampány egyben egy Készüljetek.hu címen futó weboldalt reklámoz. A kampány bevallottan épít Orbán 2020 júniusában Sátoraljaújhelyen, a trianoni békediktátum 100. évfordulója alkalmából tartott beszédére, ahol a miniszterelnök leszögezte: „A mi nemzedékünk az, amely megfordíthatja Magyarország sorsát, beteljesítheti küldetését, és a győzelem kapujáig viheti az országot, de a döntő ütközetet az utánunk következő nemzedéknek kell megvívnia, a végső lépéseket nekik kell megtenniük”.

Értesülésünk szerint az önmagát kutatóintézetnek nevező – de sokkal inkább titkosszolgálati fedőszervnek kinéző – AK a mindennapokban Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter politikai felügyelete alatt működik. A Népszava eközben több fideszes forrásból úgy értesült, hogy a mostani AK-kampány állításai jelentették volna a kormányfő szokásos nyári útmutató beszédének gerincét.

2010 óta Magyarországon emlékművek, szobrok és kutatóintézetek sorra váltak az új, történelemhamisítással vastagon megspékelt ’nemzeti’ narratíva szolgálatába. A kormányfő sorozatosan játszik a történelmi eseményekkel. Sűrűn emlegeti a magyarok szellemi és lelki egységét, szívesen fényképezteti magát a dolgozószobájában Nagy-Magyarország térképe előtt.

Csárdás a démonnal

Valóban, a környező országokban élő magyar kisebbségekből Orbán csinált meghatározó tényezőt a hazai belpolitikában. De a nagy veszély éppen itt rejlik hosszú távon, és lehet, hogy kicsúszik az ellenőrzés alól: a Pew Research közvéleménykutató idén februárban közzétett kutatása szerint a NATO tagjai közül legmagasabb arányban hazánk lakosságának 67 százaléka állította, hogy a szomszéd országok területének egy része valójában hozzánk tartozik.

A második legmagasabb arányt a hazánkkal jelenleg stratégiai szövetségben álló Törökország esetében mértek, 58 százalékkal – a másik stratégiai partnerünk, Oroszország esetében ez az arány 53 százalék.

A 2. világháború vége óta egyetlen magyar vezetés sem vonta nyíltan kétségbe a határokat, Orbán azonban a békeszerződéshez kapcsolódva egyfajta államvallást teremtett. Politikai pávatánca tudatosan kettős, ami bizalmatlanságot vált ki a térségben, diplomáciai súrlódásokat eredményez, és veszélyezteti régiónk törékeny biztonságpolitikai stabilitását.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)