Lázban égnek a világ csillagászai, a dél-európai Spitzer űrteleszkóp ugyanis hatalmas felfedezést tett, amit a NASA tegnap hozott nyilvánosságra: tőlünk „alig” 40 fényévre, mintegy 235 trillió mérföldre egy hét bolygóból álló rendszerre bukkantak a Vízöntő csillagképben. Ez egy új rekordnak számít az egy rendszerben keringő, az úgynevezett „élhető zónába” tartozó bolygók felfedezésében.
|
| A TRAPPIST-1 bolygói és a mi ismert égitesteink összehasonlítása. Forrás: spitzer.caltech.edu |
A rendszert TRAPPIST-1 névre keresztelték, a rendszer három bolygóját ugyanis még tavaly májusban már egyszer felfedezték a Chilében található The Transisting Planets and Planetesimals Small Telescope (TRAPPIST) teleszkóp segítségével, most bukkantak még további négy bolygóra. Az égitestek különlegessége, hogy mindegyikük ideális távolságra helyezkedik el a központi csillagtól, ami így ideális hőmérsékletet teremt ahhoz, hogy folyékony víz, és ezáltal adott esetben élet alakuljon ki a felszínén.
Az univerzum 7 apró csodája
A NASA szakemberei most további méréseket végeznek az európai Spitzer által begyűjtött adatok segítségével, így már van egy homályos képünk arról, hogy pontosan mire is számíthatunk. A bolygók egyébként a TRAPPIST-1 körül keringenek, ez egy „ultrahideg” törpecsillag – ez azt jelenti, hogy még a naphoz közelebb eső bolygók felszínéről sem párolog el a víz, márpedig a legtöbb bolygó közelebb kering a csillagához, mint a mi kietlen, kopár és felperzselt Merkúrunk. A forgási idejükről sem tudunk még semmit, könnyen lehet, hogy az Alpha Centauri rendszerben talált, szintén Föld-típusú Proxima b-hez vagy a mi Holdunkhoz hasonlóan kötöttek, vagyis mindig az egyik oldaluk fordul a csillag felé, örök nappallal és örök éjszakával a másik oldalon. Ez azonban elég szélsőséges időjárást és hőmérsékleteket jelentene.
Az a-tól f-ig keresztelt bolygók az első, sűrűségi mérések alapján jó eséllyel sziklásak, kivételt képez a legutolsó, legtávolabbi bolygó, ez a mérések szerint egy hatalmas jéggolyó. A későbbi mérések segítenek majd választ találni, hogy hány felszínén lehet folyékony víz, emellett vizsgálják, hogy milyen légkörrel rendelkeznek. A Hubble segítségével a két legbelső bolygót már megfigyelték, a Neptunuszhoz hasonló kékes, hidrogénben gazdag, sűrű légkört kerestek, ám végül ilyet nem találtak. Ez megerősíti a vélekedést, hogy valóban sziklabolygókkal van dolgunk – egyszersmind jó hír nekünk is, a sűrű gázokat ugyanis nem tudnánk belélegezni.
A vizsgálatokat a Spitzer, a Hubble és a Kepler teleszkópokkal folytatják, illetve ráállítják majd a 2018-ban fellőni tervezett James Webb űrteleszkópot is.
Az Alteo rendkívüli osztalékot fizet.
