Az orosz állam „szuper elsőbbségi” jogot kap arra, hogy átvegye az országot elhagyó, stratégiai szempontból kiemelt tevékenységet végző vállalatok vagyonát – vette át az Interfax értesülését a Moscow Times. A hírügynökség állítása szerint az új szabályozást egy egyelőre nem nyilvános elnöki rendelettervezet tartalmazza.
„Oroszország elsőbbségi joga a részesedések megszerzésére tekintet nélkül mások elsőbbségi jogaira érvényes” – fogalmaz a rendelettervezet a sajtóértesülés szerint.
A jogszabály természetesen azt is felsorolja, hogy mely vállalatok tartoznak a stratégiai cégek közé. Kétszáz ilyen vállalat van, köztük a francia Danone élelmiszeripari cég és a finn Fortum energiavállalat oroszországi érdekeltsége, amelyeket nemrégiben konfiskált el Oroszország anyácska.
A rendelet azokra a vállalatokra is kiterjed, amelyek részben állami tulajdonban vannak. A pénzügyminisztérium arról tájékoztatta az Interfaxot, hogy a tervezet tárcák közötti egyeztetésen van.
Az új szabályozás elfogadása szentesítheti az eddigi gyakorlatot a külföldi vállalatok einstandolására. Jelenleg az a szabály, hogy az Oroszországgal „barátságtalan” államok vállalatai – amennyiben stratégiai ágazatokhoz tartoznak, mint például az energiaipar vagy az élelmiszeripar – csak a kormány engedélyével adhatják el oroszországi érdekeltségeiket.
Az értékesítés a vagyon értékének legfeljebb 50 százalékán történhet. Emellett az eladott cégek vagy még két évig folytatják az adófizetést az orosz államnak, vagy egyszeri hozzájárulást fizetnek a kormánynak, aminek nagysága a tranzakció értékének tíz százaléka.
Az intézkedés egyelőre csak az orosz befektetésekkel rendelkező nyugati cégeket érinti, ám hatása távolabbra mutat. Miközben ugyanis ezek a vállalatok nem kívánatosak lettek Oroszországban, a kínai befektetőket szívesen látnák. Egyebek mellett az orosz-kínai kereskedelem logisztikai hátterének bővítéséhez lenne szükség rájuk.
Ez az árucsere a háború kitörése óta több mint harmadával pörgött fel, amit nem tudnak kezelni a vasúti határátkelők és a keleti tengeri kikötők. Az orosz fél nyitott lenne arra, hogy ezeket kínai befektetői tőkével fejlesszék.
A kínai magáncégek azonban, amelyek szívesen hajtanak végre idegen országokban olyan beruházásokat, amelyeknek Kína látja hasznát, vonakodnak belépni az orosz piacra. Attól tartanak, hogy ha esetleg megkopna Peking és Moszkva barátsága, az ő vagyonuk is az einstand sorsára juthat, mint most a nyugati cégeké.
