Maszúd Barzani, Iraki Kurdisztán elnöke vasárnap bejelentette lemondását, miután 12 éves elnökségének legnagyobb geopolitikai játszmája nem csak hogy megbukott, hanem súlyosan visszafele sült el. A szeptemberi referendum a kurdok várakozása szerint megerősítette volna a kurd területi hódításokat Irakban, de ehelyett teljesen elvesztették ezen területek fölött az uralmat. Ráadásul a népszavazás mély sebet ejtett az iraki kurdok és legfontosabb külföldi partnerük, Törökország között.
Teherán ügyesebb volt
Lemondó beszédében Barzani hazaárulásnak minősítette azon Irán-közeli kurd riválisait (PUK), akik harc nélkül feladták Kirkuk városát a bagdadi csapatoknak és a Hasd siíta szabadcsapatoknak. A kurdok egy újabb történelmi léptékű árulásnak fogják föl, hogy miután életüket feláldozva harcoltak az Iszlám Állam ellen, a nemzetközi közösség nem támogatta függetlenedési törekvésüket. Márpedig az iraki kurdok veresége Kirkuknál azt is jelenti, hogy Teherán komoly győzedelmet aratott a régióban Washington fölött és megakadályozta, hogy Iraki Kurdisztán egy amerikai ugródeszka legyen, többek között az iráni kurdok felbujtására.
Ez olyan szintű csapás, amely kihatással van és lesz az amerikaiak által támogatott szír kurdok önállósodási törekvéseire is. A jelenlegi helyzetben a szíriai kurdok (PYD) kétszer is meggondolják, mielőtt szembeszállnak a Moszkva-Damaszkusz-Ankara-Teherán tengellyel az olajban gazdag Deir ez-Zor tartományban. Megfigyelők Washington regionális gyengülésének tekintik azt is, hogy a Chevron, az amerikai olaj-óriás felfüggesztette tevékenységét Iraki Kurdisztánban.
Washington újra követeli Aszad távozását
De nemcsak Teherán, hanem Moszkva is ügyesebb diplomáciával kerekedett Washington fölé Irakban. Tillerson amerikai külügyminiszter a múlt héten fölháborította az iraki kormányt kijelentésével, miszerint „az iráni milíciák menjenek haza Irakból” – amire az iraki miniszterelnök egy közleményében „iraki hazafiaknak” nevezte a siíta milicistákat. Egyúttal a napokban kiterjedt együttműködési keretcsomagról állapodott meg Moszkvával az elektromosság, mezőgazdaság és az építőipar területein.
Washington érzi pozícióinak hanyatlását a térségben, ezért újra a politikai eszkaláció mellett döntött Teheránnal és Moszkvával szemben. Tillerson a múlt héten kijelentette, hogy „az Egyesült Államok egységes Szíriát szeretne, amelynek kormányzatában Bassár el-Aszad már nem játszana semmilyen szerepet. Az Aszad család uralma a végéhez közeledik, a kérdés már csak az, hogy ez hogyan fog végbemenni.”
A neokonzervatívok szerint lőni kell az oroszokat
Az Iszlám Állam már csupán 5 százalékát ellenőrzi Szíria területének. De most azzal, hogy Moszkva és Washington közös ellensége eltűnt, a kettőjük közötti konfrontáció esélye megemelkedett. A neokonzervatív héják kórusa is azonnal megszólalt az amerikai médiában.
|
| Káncz Csaba |
A Washington Post szerkesztőségi cikke szerint az USA nem védte meg szövetségeseit a térségben, ez pedig újabb háborúkhoz és terrorista veszélyekhez vezet, amelyek végül szükségessé tesznek még több amerikai beavatkozást. Frederick Kagan – a 2003-as iraki invázió nagy támogatója és egyben Sebastian Gorka patrónusa – egyenesen katonai konfrontációra szólít fel Teheránnal és Moszkvával szemben a térségben.
Egy teljesen eszement logikával Kagan azt feltételezi, hogy Moszkva nem fogja eszkalálni a feszültséget, ha az amerikai hadsereg megtámadna orosz hadihajókat és repülőgépeket. Szerinte „egy intelligens amerikai stratégiának” Szíriában eszkalálni kellene a helyzetet az iráni erőkkel szemben, mindezt úgy, hogy egyben elkerülje az általános háború kitörését. A kibicnek semmi sem drága – tehetjük hozzá – különösen, hogy egy olyan ember kuvikolhat még mindig az amerikai külpolitikáról, aki teljes vállszélességgel támogatta Washington 2003-as tragikus kimenetelű iraki beavatkozását.
Káncz Csaba jegyzete.
A kőolaj ára ismét 100 dollár felett, legalábbis az Európában jegyzett. 
