Pánik a menekültektől és a terroristáktól - rossz irányba sodródik az egyik nagyhatalom

Donald Trump a Kansas állambeli Wichitában tartott jelölőgyűlésen 2016. március 5-én. (MTI/AP/Charles Rex Arbogast)

A szakértő szerint az indulatok abból fakadnak, hogy a két jelölt, a republikánus párti Donald Trump és demokrata párti Hillary Clinton népszerűsége az ellentáborban rendkívül alacsony és még saját táboruk is élesen megosztott.

Nem csak a demokratákat bontotta meg Bernie Sanders szenátor már-már szocialisztikus érvelése, de Donald Trump sikereit is korlátozza, hogy a hagyományos republikánus értékrend képviselői maguk is erős idegenkedéssel fogadják ennek a politikába kívülről jött, sokszoros dollármilliárdos építési nagyvállalkozónak a szereplését.

Botrányok övezte kampány

Frank Tibor szerint a közelmúltban tartott, elnökjelölt-állító nagygyűlések nem a szakpolitikai kérdések tisztázását szolgálták. Az Amerikában konvenciónak nevezett nagygyűlések mindkét esetben szinte a cirkuszi mutatvány és a személyeskedő indulatok irányába tolódtak el.

A szakértő emlékeztetett a demokratapárti nagygyűlést befolyásoló, a WikiLeaks oknyomozó portál által nyilvánosságra hozott emailek okozta botrányra. Ez nem csak arra derített fényt, hogy a pártvezetés mennyire preferálta Hillary Clintont riválisával, Bernie Sandersszel szemben, de arra is, hogy felmerült a nemzetközi manipuláció gyanúja is. Feltételezik, hogy a mintegy 20 ezer kiszivárogtatott email mögött valamilyen orosz befolyás, titkosszolgálat állhat.

A hackertámadás Donald Trump ellen hangolhatja a közvéleményt. Az orosz-amerikai kapcsolatoknak pozitív múltjuk is van a két világháború korából, ennek ellenére az átlagemberben erős az oroszellenesség, amit főként a hidegháború alakított ki. A demokratákat kompromittáló, esetleges orosz szál visszaüthet és Trumpot járatná le, aki tisztelője Vlagyimir Putyinnak.

A szakértő szerint nem volt átgondolt Trump azon nyilatkozata, amely szerint nagymértékben csökkentené a NATO-ban való amerikai pénzügyi felelősségvállalást, és elvárná, hogy a tagállamok saját költségvetésük terhére nagyobb arányban vegyenek részt az észak-atlanti szövetség működtetésében.

Mindenki rosszul jár, ha marad a sárdobálás

Frank Tibor szerint nehéz megjósolni, hogy a két elnökjelölt a választásig hátralévő száz napban milyen stratégiát folytat majd. Nyilvánvalóan folytatódik a kölcsönös lejárató kampány, miközben nagyobb hangsúlyt kellene kapniuk a politikai programoknak, amelyekkel el akarják nyerni az államelnöki tisztséget.

Ha a kampány kisstílű, mocskolódó, aljas irányba megy el, abból az amerikai népnek csak kára, s nem haszna van. Ha viszont az óriási tömegeket érintő kérdések, mint az egészségügy, a felsőoktatás költségei kerülnének a középpontba, az az embereknek érdemi segítség lenne.

Az ígéretek döntenek?

Ma a választókat az Egyesült Államokban is leginkább a belbiztonsággal összefüggő kérdések foglalkoztatják, ahol drámai a véleménykülönbség a pártok és híveik, elnökjelöltjeik és célkitűzéseik között. Az embereket megosztja: támogassák-e Trumpot, aki azt ígéri, hogy biztonságossá és újra naggyá teszi az Egyesült Államokat, megállítja az illegális migrációt, helyreállítja a belső rendet, megvédi a rendőrséget és fontolóra veszi a fegyverviselés korlátozását. Mindez az utolsó évtizedekben az elnököknek egyre kevésbé, vagy éppen sehogy se sikerült.

Végül ott a külpolitika, amelyhez - vélekedett Frank Tibor - Trump minimálisan ért, szemben Hillary Clintonnal, aki nagyon komolyan iskolázott s tapasztalt ezen a téren. Korábbi külügyminiszterként, szenátorként, és egy vitatott személyiségű, de nagy formátumú elnök feleségeként 25 éve vesz részt az országos és a világpolitikában.