Macron elnök január 20-án a fegyveres erők előtt elmondott beszédében lefektette Franciaország Európán túli „nagy stratégiáját”. Párizs amellett, hogy Európa vezető és megbízható NATO-szövetségese, „újra kell terveznie” partnerségeit, és „kivételes kapcsolatokat kell építenie olyan országokkal, mint Görögország, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, illetve India."
Franciaország az Egyesült Királyság mellett az egyik legaktívabb európai szereplő a minilaterális formátumok kiépítésében Európában és az indo-csendes-óceáni térségben. Párizs osztozik Washingtonnal abban a törekvésben, hogy személyre szabott koalíciókat hozzon létre biztonsági érdekeinek védelme érdekében, és hiteles biztonsági szolgáltatóvá váljon a megfelelő biztonsági architektúrával nem rendelkező régiókban.
Párizs rendszeresen hangsúlyozza, hogy nem igazodik teljes mértékben az USA stratégiai céljaihoz. Franciaország ezért alternatívát kínál azoknak az országoknak, amelyek biztonsági garanciákat keresnek egy erős, nukleáris nyugati hadseregtől anélkül, hogy politikai árat kellene fizetniük az USA stratégiai céljaihoz kötve - nevezetesen Kínával vagy Iránnal szemben.
Franciaország India mellett
Fél szemüket Kínára vetve Franciaország és India már 2018-ban megállapodott egy „Közös Stratégiai Vízió az Indiai-Óceán Régiójában” névre hallgató keretmegállapodásban, amely révén a két ország megnyitotta szárazföldi és haditengerészeti bázisait a másik ország csapatai előtt. Nemcsak az indiai hadihajók használhatják azóta az Indiai-óceáni francia bázisokat, hanem a franciák is hasonlóképpen Indiában. Párizs katonai bázisokat üzemeltet a kelet-afrikai Dzsibutiban, a Madagaszkár-közeli Réunion szigetén, az Egyesült Arab Emirátusokban, és Mozambik partjai közelében (Mayotte).
A két ország közötti egyre szorosabb katonai együttműködést jól jelzi, hogy India védelmi beszerzéseinek 4,6 százalékáért Párizs felelt az elmúlt 5 évben, miközben a megelőző 5 évben ez a mutató 0,8 százalékon állt. 2020 tavaszán India és Franciaország első alkalommal közös tengeri műveleteket hajtott végre Réunion szigetéről, hogy erősítsék az indiai haditengerészet képességeit.
Az új háromoldalú „Rafale Fórum”
Az India-Franciaország-Egyesült Arab Emírségek háromoldalú kezdeményezését a múlt hónapban intézményesítették. A diplomaták informálisan „Rafale Fórumnak” nevezik, ahol a francia Dassault Aviation által gyártott vadászrepülőgépek jelentik a közös kapcsolat a három nemzet között.
India már 36 Rafale vadászgépet szerzett be légierejének. Újdelhi és Párizs most tárgyal egy kormányközi megállapodásról 26 darab „Rafale M” vadászgép (a tengeri változat) beszerzéséről az indiai haditengerészet első hazai repülőgép-hordozója, az INS Vikrant számára. Abu Dhabi szintén 2021 decemberében megállapodást írt alá Párizssal a 80 Rafale vadászgép vásárlására.
Párizs új Afrika-stratégiája
Macron elnök 2017-es, első mandátuma óta Párizs a bonyolult történelmi örökséggel terhelt Afrika-stratégiájának újrakezdésére törekszik. 2017 novemberében a burkina fasói Ouagadougouba tett diplomáciai körútja során Macron meglepő módon elismerte, hogy Franciaországnak már nincs „nagy stratégiája” a kontinensen folytatott diplomáciájára vonatkozóan.
Idén február 27-én aztán Macron megosztotta elképzelését az Afrikával megújítandó partnerségről, mielőtt négy országot felölelő körútra indult Gabonba, Angolába, a Kongói Demokratikus Köztársaságba és a Kongói Köztársaságba. E stratégia középpontjában az a vágy áll, hogy foglalkozzon a francia gyarmatosítás frankofón országokban fennálló örökségével, ugyanakkor „új, kiegyensúlyozott, kölcsönös és felelősségteljes kapcsolatra” szólított fel Afrikával, az afrikai identitás tiszteletben tartása mellett.
Ez a döntés, hogy „új korszakba” lép Franciaország az Afrikához fűződő viszonyában, akkor született, amikor Párizs befolyása a kontinensen drámaian csökken. Számos nyugat- és észak-afrikai országban rendszeressé váltak a franciaellenes érzelmek által táplált utcai tiltakozások. Franciaország hagyományos befolyási övezetének – a Françafrique néven ismert, amelyet a franciák a dekolonizáció után megtartottak – napjai az idő múlásával fenyegetettebbé és fenntarthatatlanabbá vált.
Az új megfontolások
Ugyanebben az időszakban az afrikai országok igyekeztek diverzifikálni külső partnereiket, hogy csökkentsék a nyugati segélyektől való függőségüket. A mai többpólusú világ azt jelentette, hogy a Globális Déli országai, például Kína, India és Törökország alternatív fejlesztési modellt kínálnak az afrikai országok számára.
De Franciaország Afrika-politikáját egyelőre továbbra is a biztonsági dimenzió uralja. Párizs érdeke a katonai jelenlét megőrzése és fenntartása a régióban. Ez nemcsak az orosz befolyás korlátozását szolgálja a kontinensen, hanem annak felismerését is, hogy Afrikában minden instabilitás közvetlen veszélyt jelent Európa biztonságára, földrajzi közelségük miatt.
Macron ugyanakkor elismerte, hogy Afrika ma a „verseny földje”. Arra buzdította a francia vállalkozásokat, hogy „ébredjenek fel”, és proaktívabb módon versenyezzenek Afrika többi nemzetközi partnerével. Franciaország most egy olyan gazdasági modellt próbál előmozdítani, amely a „segélyezési megközelítéstől” elmozdul a partnerségen alapuló egyesített befektetési megközelítés felé.
Macron azt is megerősítette, hogy Franciaország támogatja az afrikai demokráciákat, szemben a katonai rezsimekkel. Bár nyilvánvaló, hogy Párizs meg akarja őrizni a demokrácia őreként betöltött szerepét, a tekintélyelvű rezsimek támogatása, mint például Közép-Afrikában, időnként csalódást váltott ki a tömegek körében emberi jogi retorikájával kapcsolatban.
Franciaország kettős mércéje egészen nyilvánvaló volt, amikor 2021 áprilisában békéltető álláspontot fogadott el, és támogatta Csád katonai hatalomátvételét, miközben elítélte a mali és guineai puccsokat.
Az elnök beszédjéből az is világossá vált, hogy Franciaország mostantól láthatóan semleges partnerként kíván fellépni, nem pedig beavatkozóként az afrikai országok belpolitikájába. Párizs azt is bejelentette, hogy új biztonsági partnerséget kíván kötni afrikai országokkal. Ez a francia csapatok és személyzet számottevő csökkentését vonná maga után katonai bázisain a kontinensen, ugyanakkor növelné az afrikai civil személyzet jelenlétét. Az ötlet nem az afrikai francia katonai bázisok teljes bezárása, hanem az afrikai partnerek által kifejezett igények alapján történő átalakítása.
Franciaország új partnerségi stratégiája az afrikai országokkal egyértelműen mutatja Párizs azon vágyát, hogy jóvá tegye a múlt hibáit, és újra gondolja diplomáciai kapcsolatait Afrikával. Ez lehetőséget teremt Franciaország számára, hogy visszaszerezze elveszett népszerűségét, és újraértékelje a kontinensen a biztonságot szolgáló megközelítését.
Az amerikai elnök is „közpénz zavarba” került. 
