Perzsa atom – a birodalom visszavág?

Hasszán Rohani iráni elnök és az iráni atomenergia-ügyi szervezet elnöke, Ali Akbar Szalehi 2019-ben Teheránban, a Nemzeti Nukleáris Technológia Napján. Fotó: EPA / Iráni Elnöki Hivatal

Pandóra szelencéje a Közel-Keleten

Az iráni atomprogram már jó ideje központi témája a közel-keleti történéseknek. A sah megbuktatása óta rendre előkerül a Nyugattal és Izraellel való szembenállás argumentumaként és szimbólumaként. Az iráni atom azonban más feladatot is beteljesít: birodalomépítő feladata is van - ebben eltér az észak-koreai projekttől. Épp ezért az iráni atomfegyver a közel-keleti Pandóra szelence kulcsa. Ha Irán valóban létrehozza saját atomfegyverét, akkor gyökeresen változik meg a Közel-Kelet stratégiai helyzete hadászati és hadműveleti szinten egyaránt. A jelenlegi amerikai vezetés is tisztában van a ténnyel, de a Trump-féle külpolitikába nem fért bele az iráni atomalku életben tartása. Azzal, hogy rövid távú, önös érdekből felmondták, veszélybe sodorták szövetségeseik, köztük NATO-tagállamok biztonságát is. Egy esetleges közel-keleti nukleáris összeütközés közvetlen hatással lenne az egész Mediterráneumra.

Nézzük a részleteket.

A Közel-Kelet katonailag legerősebb állama Izrael. A rendelkezésére álló haderő technikai és morális szinten is felülmúlja a közvetlen és távolabbi szomszédjainak, ellenségeinek katonai képességeit. Ráadásul rendelkezik kb. 400 különféle hatóerejű és felhasználási módú atomtöltettel - alkalmasint a nukleáris triád minden eleme hadrendben áll. Adott esetben Irán teljes területén képes nukleáris csapásmérésre is. Ez ugyan eddig nem következett be, ám az iráni atomkapacitásokat már több ízben és különféle módokon sikeresen rombolták. Ezen felül Izrael szoros katonai és politikai együttműködést tart fenn a világ egyik nukleáris szuperhatalmával, az USA-val. Ezzel áll szemben a feltörekvő Irán már a múlt század 80-as éveinek közepétől.

Irán kitartó, és ha nem következik be valami drámai belpolitikai fordulat, előbb-utóbb el is éri célját, és legalább egy atomtöltettel fog rendelkezni. Ez a lehetőség oly közeli, hogy az izraeli hírszerzés (AMAN) becslése szerint Irán ez év végére képes legalább egy robbanófej előállításához szükséges dúsított urán előállítására, ami nagyjából 40 kg 90%-ra dúsított anyagot jelent. A napokban az iráni vezetés a világ tudtára adta, hogy képes és kész is fegyver minőségű urán dúsítására. A fegyver megalkotása innen már csak egy tyúklépés, és ezzel el is szabadulhat a pokol.

Milyen lesz az iráni „bejelentés”? És hogyan reagál a világ?

Az első számú kérdés az, hogy milyen formában hozza a világ tudtára Irán, hogy elérte célját? Egyszerűen bejelenti, és vagy elhiszik neki vagy nem, esetleg tesztrobbantást hajt végre, ami fizikailag is bizonyít? Ha a második változat mellett dönt, akkor vajon csak az az egy eszköz áll rendelkezésre, amit tesztel, vagy van még több is?

A második kérdés: eljuthat-e fizikailag idáig Irán, vagy Izrael - saját eminens érdekét szem előtt tartva - képes megakadályozni ebben? Ha képes, akkor milyen eszközzel? A közvetlen diplomácia itt szóba sem jön; közvetítő biztosan akadna több is, de kétséges a hatékonyság. Marad a technikai szabotázs vagy a katonai erő alkalmazása. A világ stratégiai kutató intézetei számos forgatókönyvet dolgoztak ki az esetre, de mind nagyon komoly háborúba torkollik.

A katonai teoretikusok által kidolgozott „Shock and Awe” („döbbenet és megfélemlítés”) doktrínáját alkalmazva Izrael képes nagy erejű katonai csapást mérni iráni célpontokra - publikált nyugati tervezők szerint a hagyományos eszközökkel végzett támadás már nem elégséges az iráni törekvések megállítására. Egy 2006-ban az Oxford Research Group által publikált és azóta frissített tanulmány is rámutat, hogy a támadás nem járna az elvárt eredménnyel. Ezért került előtérbe egy megelőző nukleáris támadás lehetősége. Ezt a variációt mind az izraeli, mind az amerikai hadvezetés gyakorlatok során tesztelte, finomította. Az USA például a „Low yield”-nek nevezett W76-2 típusú 5-7 kT erejű töltetek bevetését szimulálta. Az érvényes amerikai Nukleáris Doktrína (Nuclear Posture Review 2018) tartalmazza, hogy az USA hadereje nukleáris csapással is válaszolhat a hagyományos és kibertámadásokra, és Low yield eszközöket vethet be megelőző csapásként. Amennyiben erre sor kerülne, az a hadtörténelemben példanélküli esemény volna. Békeidőben még senki sehol nem alkalmazott nukleáris eszközt ellenfeleivel szemben. Megelőző csapást pedig a meg nem kezdett katonai összecsapás előtt kell végrehajtani, vagyis „békeidőben”.

Ezzel szemben áll az orosz katonai doktrína, ami az Egyidejű válaszcsapás elvét dolgozta ki („Geraszimov doktrína”). E szerint amennyiben a világ bármely területéről indul ki hagyományos vagy nukleáris támadás Oroszország, vagy szövetségesei irányában, akkor az orosz fél azonos időben ellentámadást indít a kezdeményező irányába. Ez pedig az idő rövidsége miatt nyilvánvalóan nukleáris fegyverek nagyarányú bevetését jelenti. Irán ugyan jelenleg nem szövetségese Oroszországnak, de az ellene indított nukleáris támadás mindenképp kiváltaná az orosz reakciót. Ráadásul Irán közvetlen szomszédja Pakisztán, mely szintén rendelkezik atomfegyverrel, valószínűleg szintén nem nézné ölbe tett kézzel a dolgot.

Erős viszontválasszal készülhet Irán

Irán ugyanakkor nem teljesen védtelen, bár egy koncentrált támadás sok kárt okozna területén. Kevésbé közismert, hogy Irán elég fejlett űrprogrammal is rendelkezik. Ennek keretében legalább 3 katonai jellegű műholdat bocsátottak fel, melyek komoly felderítő képességgel és előrejelző lehetőséggel bírnak. Az utóbbi években jelentősen fejlesztették a légvédelmi képességeiket, és ami a legfontosabb, teljesen átszervezték a nukleáris programot. A hírhedt Stuxnet-támadás (lásd keretes írásunkat) és a vezető atomkutatók ellen elkövetett célzott likvidálások óta széttelepítették és új eszközökkel szerelték fel a kutató és fejlesztő-gyártó egységeiket. Mindezek mellet a nyers urán kitermelését is átszervezték. Amennyiben támadás érné valamelyik iráni atomlétesítményt, az Irán számára a teljes hadiállapot beálltát jelentené. Ennek értelmében válaszcsapásokat mérne az Arab-félszigeten állomásozó amerikai erőkre és proxy erői alkalmazásával egyidőben Izraelre is. Iráni katonai szemlélet szerint minden ilyen támadás az USA és Izrael közös akciójának tekintendő.

Nukleáris támadás esetén minden bizonnyal „piszkos bombákat”, vagyis valamilyen arányban dúsított uránt is tartalmazó robbanóeszközökkel felszerelt fegyvereket vetne be. Ez azért is roppant veszélyes, mert ezekkel az eszközökkel sokkal nagyobb területen képes szennyezni, mint ha klasszikus atomeszközt vetne be. Ez a fajta reakció valószínűleg az Arab-félsziget gazdaságát teljesen megbénítaná, ami a világ energiaellátását küldené padlóra. A gazdasági összeomlás viszont egyenes út a lokális háborúk kiteljesedéséhez és globális háború kialakulásához.

A perzsa atom körüli feszültség tehát semmi jóval nem kecsegtet. Trump elnök Twitter-bejegyzése, miszerint amíg ő az elnök, addig Iránnak nem lesz atomfegyvere, valószínűleg csak hangzatos lózung marad. Ha nem találnak politikai megoldást, akkor Irán hamarosan atomfegyver birtokában lesz, és azt a békát vagy lenyeli a világ, vagy nukleáris háború bekövetkeztével néz szembe. A világ katonai színpada is átrendeződik, Irán pedig képessé válik régi állmának megvalósítására a perzsa birodalom részleges restaurálására.