|
| Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke fogadja Recep Tayyip Erdogan török elnököt Brüsszelben 2015. október 5-én. (MTI/EPA/Olivier Hoslet) |
Az Európát érintő migrációs válság és a terrorizmus elleni küzdelem kérdése a fő témája az uniós tagországok állam-, illetve kormányfői tegnap kezdődött brüsszeli csúcstalálkozójának. A tanácskozáson beszélnek még Nagy-Britannia esetleges kilépéséről is az Európai Unióból, illetve az ezzel kapcsolatos referendum kérdéseiről. A cél, hogy sikerüljön politikai megállapodásra jutni azokban az ügyekben, amelyek reformjáról a londoni kormány tárgyalni akar az unióval.
Használhatatlan tervezet a külső határok védelmére
Az Európai Bizottság kedden benyújtotta javaslatát az állandó uniós határőrizeti szerv létrehozására, amelynek jogában állna átvenni az Európai Unió külső határainak őrizetét akkor is, ha valamely tagállam kormánya azt ellenzi. Az új ügynökség létszáma mintegy 1000 állandó alkalmazottból áll majd 2020 környékén (szemben a Frontex jelenlegi 400-as adatával), és emellett a tagállamok egyfajta gyors reagálású készültségi erőként további legalább 1500 határőrt biztosítanak számára, akik szükség esetén néhány nap alatt mozgósíthatók és bevethetők lesznek. Az új szervezet költségvetése is majdnem háromszorosa lesz a jelenleginek (2020-ra 322 millió euró, szemben a mostani évre eredetileg betervezett 114 millió euróval). Az új szerv fölhatalmazást kapna EU-n kívüli államokkal is az együttműködésre, különös tekintettel a Nyugat-Balkán országaira.
A lengyel és a magyar külügyminiszter már előzetesen kritizálta a tervezetet, amely szerintük sérti országaik szuverenitását. Mindenesetre a benyújtott javaslat inkább tűnik egy PR fogásnak, mintsem egy használható ás átgondolt tervezetnek. Alapkérdésekre nem kapunk választ, például, hogy ki dönt a bevetésről és mindezt milyen feltételek vagy körülmények mellett? Egyáltalán milyen jogosítványokkal rendelkeznek egy idegen állam területén? A tervezett létszám pedig egyenesen nevetséges, hiszen egy ilyen erővel mintegy 50 kilométeres határszakaszt lehet ellenőrizni, azt sem állandó jelleggel.
Holott a Frontex adatai szerint elérte az 1,55 milliót az illegális határátlépések száma az idei év első 11 hónapjában az Európai Unió külső határain. Érdemes ezt a horribilis számot összevetni a 2009-2014 periódusának adataival, amikor a teljes 5 éves időszakban összesen 813 000 volt az illegális határátlépések száma.
Baksis Erdogannak
Brüsszel és Berlin fő válasza a menekült-krízisre tehát továbbra is az iszlamista török kormányzat lekenyerezése. Ebből a célból Brüsszel számos tárgyalási fejezetet megnyitott hétfőn Ankara számára, annak ellenére, hogy Ciprus 2009 óta blokkolja az előrehaladást 6 fejezetben. Az EU fővárosaiban több helyen negatívan fogadták ezt a hírt. Milos Zeman cseh elnök Erdogan kormányzatát nyíltan megvádolta azzal, hogy az Iszlám Államot támogatja. Mindez újra feltárta az EU közös külpolitikájának zavaros és szétesett állapotát, rámutatva az erőtlenségére komoly válságok esetén.
Méltatlanul kevés figyelmet kap ugyanakkor Európában az elmúlt napokban, hogy Törökország több ezer főnyi katonai erővel a korábbinál sokkal keményebben lép fel a kurd PKK ellen Délnyugat-Törökországban, a konfliktus már hevesebb és több halálos áldozattal jár, mint a 90-es években.
Merre áll London rúdja?
A másik megvitatandó nagy téma Nagy Britannia igényei az EU reformjára és a közelgő referendum a bent maradásról. David Cameron brit miniszterelnök eredetileg azt ígérte a brit választóknak, hogy 2017 vége előtt népszavazást tartanak arról, EU-tag maradjon-e az Egyesült Királyság. A legújabb fölmérések szerint a britek 52 százaléka a Brexit mellett áll, főként a párizsi tragédia és ezzel kapcsolatosan a bevándorlás keltette félelmek vezettek ehhez az eredményhez.
Ráadásul Cameron miniszterelnöknek be kellett vallania, hogy a London által követelt változtatások az Alapszerződés módosításával járnának, ennek végrehajtása azonban 2017 decembere előtt nem is lehetséges. Vezető német tisztviselők már nem biztosak abban, hogy Cameron az EU-tagság mellett fog kampányolni az elkövetkező hónapokban.
Berlin és Kelet-Európa ellenkezése miatt Londonnak le kell mondania ugyanis azon kardinális brit igényről, miszerint az EU más tagállamaiból a szigetországba érkezőknek négy évet el kell tölteniük és hozzá kell járulniuk a jóléti rendszerhez, mielőtt részesülhetnének a munkavállalóknak járó kedvezményekből vagy a szociális lakhatási támogatásból. Brüsszel azért tiltakozik ennyire a szociális juttatások szelektív korlátozása miatt, mert az unión belüli szabad munkaerő-áramlást és az egyenlő bánásmód elvét alapértéknek tekintik. De ha ez valóban lekerül a brit követeléslistáról, akkor mi marad?!
Brüsszel szerint, ami a szuverenitásra vonatkozó brit prioritást illeti, széles körű egyetértés van arról hogy "a népek közötti mind szorosabb unió" lehetőséget ad az eltérő integrációs pályákra a különböző országok számára. Azok, akik tovább akarják mélyíteni az integrációt, megtehetik azt úgy, hogy közben tiszteletben tartják mások ezzel ellentétes óhaját.
Káncz Csaba jegyzete
