Az alkotmányunk az utóbbi időben a magyar politika fókuszába került, ráadásul rendkívül szélsőségesek a vélemények. Vörös Imre volt alkotmánybíró egyenesen lopakodó államcsínyről beszél az Alaptörvény kapcsán, míg Kövér László házelnök szerint büntetőjogi kategória kétharmad nélkül az Alaptörvényt hatályon kívül helyezni és alkotmányos rend elleni uszítás már az is, ha valaki felveti az Alaptörvény eldobását egyszerű parlamenti többséggel. Ön hol áll ebben a vitában?
Az alkotmányt minden további nélkül le lehet cserélni, de csak kétharmados többséggel. Egyes kollégák szerint a kétharmad csak formai követelmény, de ezzel a véleménnyel nem tudok egyetérteni. Ez nem jelenti azt, hogy a kétharmaddal elfogadott alkotmány azt fedi le, amit egy alkotmánynak kell, azonban ha az ellenzék új Alaptörvényt szeretne, akkor szerezzen ehhez kétharmados többséget. Győzze meg ennek szükségességéről a szavazókat.
Úgy látom egyébként, hogy a jelenlegi választási rendszerben nem olyan nehéz kétharmadot szerezni. 1990 óta nyolc parlamenti többség volt, ebből négyszer kétharmados többsége volt a kormánypártoknak.
Sokan szeretik elfelejteni, hogy 2010-ben nemcsak a Fidesz szavazói voksoltak az előző rendszer ellen, hanem a Jobbik és az LMP szimpatizánsai is. A Fidesz pedig felismerte, hogy lélektanilag most van egy fontos lehetőség, egy új kezdés érzetét létrehozni a lakosságban.
Van lényegi különbség az alaptörvény és az alkotmány elnevezés között?
Formai különbség van csak a két elnevezés között. Ez egy szimbolikus elem, amelynek megvannak a megfelelő hagyományai a magyar jogtörténetben. Hasonlóan erős szimbolikus jelentősége van annak, hogy megváltozott az ország alkotmányos neve. Magyar Köztársaság helyett, Magyarország lett.
Úgy fogalmazott, hogy a kétharmaddal elfogadott jelenlegi alkotmány nem azt fedi le, amit egy alkotmánynak kell. Mire gondolt?
A legfontosabb kritikám, hogy olyan témákat is itt szabályoznak, amelyek kormányzati kérdések. Ez korlátozza a mindenkori kormány szabadságát, ami nem helyes, ez antidemokratikus.
Ráadásul olyan helyzetet hozott létre, hogy az országot csak kétharmados parlamenti többséggel lehet kormányozni. Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy a kétharmados többséghez a választásokon nem szükséges a választók kétharmadának támogatása, sőt még a többség sem. Szerintem olyan kérdéseknek, mint a felsőoktatás ügye, a mindenkori kormányzati kompetenciába kellene tartozni, így a felsőoktatás alapítványokba szervezése például egy következő demokratikusan megválasztott többséget akadályozni fog oktatáspolitikájának kialakításában.
Orbán Viktor legutóbb azt vetette fel, hogy alkotmányos védelmet kell nyújtani a nyugdíjaknak, és az alacsony adóknak.
Igen, ez ugyancsak jó példája a kétharmados túlterjeszkedésnek, hiszen a nyugdíj és adópolitika is kormányzati kérdés, amelyek az ország mindenkori teherbíró képességétől függnek.
A másik nagy problémám az alaptörvénnyel pedig a fékek és ellensúlyok lebontása. Például az Alkotmánybíróságnál. Az Alkotmánybíróság tagjait most a Fidesz szavazataival választják meg. Ez olyan, mintha a futballban az egyik csapat gyúrója lenne a bíró. Ugyanez a gondom a legfőbb ügyész, a Kúria, az Országos Bírói Hivatal, az Állami Számvevőszék, és a Magyar Nemzeti Bank elnöke esetében. Ezeknek a rendkívül fontos közjogi méltóságoknak pártpozícióvá tétele aláássa a közbizalmat. Mind a személyek, mind az intézmények tekintetében. Ezekkel a döntésekkel a jelenlegi kormánypártok olyan területekre terjesztették ki a kormányzati hatalmat, amelyekre jogállami keretek között nem lehetett volna. Az ellenzék kétharmados győzelme esetén, ezeket az anomáliákat célszerű rendezni, de semmiképpen sem úgy, hogy ezeket a pozíciókat kizárólag a jelenlegi ellenzék szavazatai alapján kijelölt emberekkel töltik fel.
Erre mondja az ellenzék, hogy alkotmányellenes lett az alkotmány.
Fogalmilag ez lehetetlen, inkább úgy fogalmaznék, hogy az alkotmány nem tölti be azt a funkciót, amit az alkotmánynak be kellene töltenie. A hatályos Alaptörvény azokat a szabályokat rögzíti, amelyekben az egyik politikai oldal egyetért, holott az alapvető alkotmányos szabályokban meg kellene egyezni. Ismét egy futball hasonlattal élve, az nem lehet, hogy egy meccsen az egyik félidőt az egyik csapat szabályai szerint játsszák, a másikat pedig a másik szabályai szerint.
Ennek ellenére nagyon veszélyesnek érezném, ha az ellenzék kétharmad nélkül kidobná az Alaptörvényt. Permanens alkotmányos válság következhet, az államszervezet felbomlása és szétesése, ami akár polgárháborús helyzetet teremthet.
A jogalkalmazók, a rendőrök, az ügyészek és a bírók komoly bajba kerülnének, amikor el kell dönteniük, az írott alkotmányt, és az arra épülő jogszabályokat kövessék vagy az új többség által hozott formailag érvénytelen szabályokat. És most jutottunk el a rendszerváltás szerintem legnagyobb csapdájához, arra van igény, hogy konszenzussal szülessenek meg az alkotmányos törvények, de ez gyakorlatilag soha nem sikerült. Egyszer elkészült egy ilyen szövegtervezet 1994-98 között, de akkor azt épp az MSZP baloldala és a kisgazdák szavazták le. Pedig az akkori szöveg mögött elvileg ötpárti konszenzus volt, ami a kormánypártok többségét és az akkori ellenzék többségének támogatását is bírta.
Pedig ha megkérdeznénk a politikusokat, hogy egy alkotmánynak, konszenzusosnak kell-e lennie, valószínűleg mindenki azt mondaná, igen. És mégsem megy, vajon miért?
A konszenzust akadályozza a választási rendszer. Minden a kétpártrendszer felé ösztökél. Az tud nyerni, aki egy nagy blokkot tud alkotni, ahogyan azt a Fidesz 1998 után az MDF, az MDNP, a kisgazdák és a kereszténydemokraták rovására tette, vagy ahogyan most az ellenzék megkísérli. Ebben a küzdelemben csak két oldal lehetséges, mi vagy ők, az nyer aki radikálisabb, aki élesebben szemben áll a másikkal.
Ott ahol arányos választási rendszer van, mint például Németországban, Hollandiában, vagy a skandináv országokban, úgy kell politizálni, hogy majdnem mindenki, majdnem mindenkivel együtt tudjon kormányozni a választások után, ahogyan ezt most a német választások utáni helyzetben látjuk.
A Németországban jelenleg reálisan szóbajöhető koalíciós variációk elképzelhetetlenek egy kétpártrendszerű választást követően. Magyarországon kizárt egy DK-Fidesz közös kormány, ahogy Amerikában is elképzelhetetlen egy demokrata-republikánus koalíció.
Sólyom László volt köztársasági elnök, az első magyar Alkotmánybíróság elnöke, a rendszerváltás valószínűleg legtekintélyesebb alkotmányjogásza úgy tanította, hogy az alkotmány egy fordított jog, a mindenkori hatalommal szemben az állampolgárok jogait rögzíti. Vagyis az új Alaptörvény megszületését követően az embereknek úgy kellene érezniük, hogy "most, hú de sokkal jobb lett nekem, de sokkal több jogom van, mennyivel védettebb vagyok a hatalommal szemben". Ehhez képest még nem találkoztam olyan emberrel, aki ezt mondta volna, így érezne. Ellenkezőleg, inkább úgy gondolják, még a kormánypártiak is, hogy egyre kevésbé lehet a széllel szemben hajózni, jobb beállni a sorba, úgysincs esély a hatalmasságokkal szemben, vagy, hogy a saját területemet említsem, a sajtószabadság kérdésében is tornyosulnak a megválaszolatlan kérdések.
Ez igaz, pedig a jelenlegi alaptörvény a '90 előtti évekhez képest több jogot ad. Az alapjogok tekintetében mindenképpen, az élethez, a szabadsághoz, a személyi biztonsághoz, vagy a törvény előtti egyenlőséghez való jog.
A sajtószabadság ügye vitathatatlanul jogos felvetés, de ezt én elsősorban gazdasági kérdésnek látom, ami nyugaton is probléma. Eltűnt a tényújságírás, az emberek nem a tényekre, hanem a véleményekre kíváncsiak.
Azért van erős ellenzéki sajtó is Magyarországon. Nem tudok egyetérteni azokkal a kritikákkal, amelyek szerint diktatúra lenne.
És látni kell a másik oldalt is, bizony van egy tekintélyes társadalmi réteg, amelyik jóval többet kapott, mint korábban. Például a nemzeti- konzervatív értékrend talaján álló szavazók, azok akik a történelmi egyházak hívei. Ők az egyházi oktatási intézmények térnyerése következtében jobb helyzetben vannak mint korábban, vagy a határon túli magyarok, akiknek szintén jobb helyzetük van, mint az előző kormány idején, a családoknak járó támogatások és adókedvezmények érintettjeiről nem is beszélve.
Több milliós réteg van, amelyik nagy támogatást kapott, ezért nem ellenséges a Fidesz kormánnyal szemben és egyetértenek a Fidesz konzervatív értékrendjével. Nemzeti konzervatív alapon álló dokumentum lett tehát az Alaptörvény, amiből így kétségkívül kirekesztve érzik magukat a baloldaliak és a liberálisok.
A Richter talán folytathatja az erősödést. 
