Szergej Lavrov orosz külügyminiszter tegnap bejelentette, hogy a Wagner a Közép-afrikai Köztársaságban és Maliban folytatni fogja tevékenységét. A Wagner becslések szerint 5000 katonát állomásoztat Afrikában, és a Prigozsinhoz köthető vállalatok biztonsági és katonai segítségnyújtási szerződéseket írtak alá a Közép-afrikai Köztársaság és Mali kormányával. A zsoldos-sereg az elmúlt években folyamatosan bővítette politikai, katonai és gazdasági befolyását.

A Kreml mindkét országban felhasználta a Wagner-csoportot, hogy Oroszország befolyási övezetébe vonja őket, korábbi gyarmati hatalmuk, Franciaország legnagyobb megdöbbenésére. Tavaly júliusban az amerikai törvényhozók súlyos  aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy Moszkva a Wagner-csoport zsoldosszervezetet használja fel arra, hogy növelje Oroszország hírnevét a kontinensen, kiemelve a csoport tevékenységét Maliban, ahol az egymást követő katonai puccsok destabilizálták a régiót.

Afrika pávatánca

Oroszország politikai-hatalmi kivetítését Afrikában elsősorban nem az állam ügynökein keresztül irányítja, hanem a Kreml  „árnyékállamán”, a politikai-oligarchikus egyének hatalmas hálózatán keresztül, amelyek keresztezik a politikai adminisztrációt és a biztonsági szolgálatokat, de gyakran saját elhatározásukból cselekszenek. Ez az árnyékállam tökéletesen alkalmas arra, hogy Afrika-szerte politikai környezetben működjön, ahol mecenatúra uralkodik, így képes hatékonyan beágyazódni a helyi kontextusokba.

Afrika nem támogatta a Nyugat Oroszország elleni szankcióit, viszont nem is áll Moszkva oldalára. „A kontinens hatóságai között az az elsöprő ösztön, hogy elzárkóznak, és tartózkodnak az Oroszország és a Nyugat közötti konfrontációtól” – mondta a Nemzetközi Válságcsoport (ICG) afrikai programigazgatója a New York Timesnak.

Zsarnokok szolgálatában

Könnyű megérteni, mit látnak az afrikai uralkodók a Wagner zsoldoscsoportban. Zsoldosai gyorsan bevethetők. Emellett fejlett fegyvereket hoznak magukkal, és kíméletlenül képesek erőt alkalmazni.

A katonai erő alternatív forrásainak vannak gyengeségei: az ENSz missziói nem rendelkeznek szilárd mandátummal; az Afrikai Unió (AU) erőinek nincs fegyvere és ráadásul motiválatlanok; az EU beavatkozói pedig a gyarmati elnyomás terhes örökségét viselik.

Természetesen a június 23-án lezajlott Wagner-lázadás bizonytalanná teszi Wagner afrikai jövőjét. Most, hogy Putyin – legalábbis rövid távon - sikeresen kiegyezett a lázadókkal, a Wagner-zsoldosok a reguláris orosz hadsereg parancsnoksága alá kerülnek. A politikai vihar ellenére Oroszország természetesen továbbra is fenntartja az afrikai ásványokkal kapcsolatos érdekeltségeit és az afrikai országok támogatását az ENSZ-ben.

Wagneri visszásságok

Összességében Wagner szinte semmit sem tett annak érdekében, hogy jobbá tegye az afrikaiak életét. Az Armed Conflict Location & Event Data Project kutatócsoportja megállapította, hogy Wagner által bevetett erőszak alkalmazásának 52-71 százaléka  civileket célzott a Közép-afrikai Köztársaságban és Maliban.

Tevékenységei a diktátorok megszilárdítását szolgálták és a természeti erőforrások kiaknázását Oroszország javára:

• Segített a szudáni Omar al-Basírnak a csapatok kiképzésében, az erőforrások őrzésében és a kritikus nézetek elnyomásában 2017 és 2019 áprilisi megdöntése között.

• Segített a születőben lévő diktatúráknak a hatalom megszilárdításában. Ez magában foglalta Maliban betöltött szerepét, ahol a választások elakadtak, és a katonai rezsim behívta a Wagner-erőket.

• A Wagner 2018 októberében csatlakozott a líbiai polgárháborúhoz, és végül több mint 1000 katonát küldött a lázadók vezetőjének, Halifa Haftárnak a líbiai arab fegyveres erőinek megsegítésére. Ez volt Oroszország legvilágosabb nemzetközi jogsértése a Wagner bevetésével. Az, hogy Wagner aknákat és csapdákat használt, amelyek sok civilt megöltek, szintén megsértették a háborús törvényeket.

• A Közép-afrikai Köztársaságban a Wagner közvetlen harcot vívott a lázadók koalíciójával. Egy vezető kutatóközpont szerint 2020 decembere és 2022 júliusa között a harci fellépések 40 százalékában részt vett a Wagner.

• Mozambikban a kormány felbérelte a Wagnert, hogy harcoljon egy al-Shabaabhoz köthető csoport ellen.

• A Wagner részt vesz a Szudánban idén áprilisban kitört polgárháborúban.

A jelenlegi bizonytalanság ellenére kicsi az esélye annak, hogy Afrikán belülről vagy kívülről érkező jelentős erők komolyan ellenezzék az oroszok tevékenységét. Az egyes afrikai szereplők – legyen az állami és nem állami - profitálnak a jelenlétéből. Ez a kis számú kedvezményezett bizonyára meg fogja akadályozni a status quo megváltoztatását.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)