Az Ukrajnát támogató országok pénteken tartják a nyolcadik csúcstalálkozót a ramsteini légibázison, Németországban. Ezeken az eseményeken döntenek a további hadi támogatás irányáról és mértékéről.
A háború elmúlt hónapjaiban több kérdés tisztázódott az ukrán–orosz fronton. A nyár végén a donbászi orosz tüzérségi offenzíva elleni védekezés, valamint az őszi sikeres ukrán ellentámadások az északkeleti Harkiv és délen Herszon közelében lenyűgözően demonstrálták a modern nyugati fegyvertechnológia fölényét és döntő fontosságát.
A fronton tapasztalt súlyos kudarcok ellenére a nukleáris ellentámadásokkal kapcsolatos orosz fenyegetések száma egyre inkább lecsökkent. A nyugati harckocsi-utánpótlástól való tartózkodás pedig nem vitte közelebb Putyint a tárgyalóasztalhoz.
Mire van szüksége az ukrán hadseregnek?
A 14 lengyel „Leopard 2” leszállítása, vagy 10 brit „Challenger 2” tank nem lesz döntő hatással az ukrán fronton folyó háború menetére. A múlt hónapban az ukrán hadsereg főnöke, Valerij Zaluzsnij 300 modern nyugati harckocsit kért, amelyekre a hadseregének szüksége van. Tekintettel a túloldalon lévő több ezer orosz tankra – bár többnyire elavult tervezésűek és technológiájúak – ez nem tűnik túlzónak.
Kijevnek továbbra is szüksége van korszerű páncélozott szállítókocsikra és modern harckocsikra, páncélozott járművekre, több tüzérségre és tüzérségi lőszerre ahhoz, hogy erős gépesített alakulatokkal át tudjon törni a fronton és vissza tudja foglalni az ukrán területeket.
Ukrajna havonta 90-100 ezer tüzérségi lőszert használ fel. Ez több, mint amennyit Európa és az USA együtt havonta termel. A lőszerek továbbra is megtalálhatók a készletekben világszerte, de sürgősen fel kell gyorsítani a lőszergyártást, különösen Európában. Nem véletlen, hogy az elmúlt napokban és hetekben a Pentagon lőszereket vezényelt át Izraelből és Dél-Koreából Ukrajnába.
Moszkva és Washington pókerjátszmája
A Kreml eközben rájátszik a NATO-ban uralkodó politikai megosztottságra. Ankara és Budapest arra törekszik, hogy de facto vétóját kihasználva a Nyugatot diplomáciai engedményekre kényszerítse, miközben a konfliktusokból hasznot húz.
A Fehér Ház a mai napig gondosan kalibrálja katonai segélyeit, hogy Ukrajna méltó módon harcolhasson az orosz erőkkel Ukrajna földjén, de ne vigye el a harcot közvetlenül Oroszország ellen. Ennek a lépésnek az a logikája, hogy lehetővé tegye Ukrajnának saját maga megvédését anélkül, hogy Oroszországot provokálná a háború kiterjesztésére és talán még nukleáris fegyverek bevetésére is.
A diplomaták abban is reménykedtek, hogy az ukrán ellenállási képesség korlátozásával Putyin majd diplomáciai utat keres az arcmentésre és a kompromisszumra. Ma már kijelenthető: ez nem működik.
A potenciálisan új orosz offenzíva közeledtével Ukrajna hamarosan újabb kihívásokkal néz szembe. A legtöbb orosz kiskatona rosszul van felfegyverkezve és alacsony a harci morálja, de a számok igenis számítanak. Az orosz védelmi minisztériumnak viszont fel kell szerelnie és Ukrajna területére kell szállítania ezeket a csapatokat. Hatásuk tompításának és Ukrajna védelmének legjobb módja, ha a Nyugat megengedi Ukrajnának, hogy lecsapjon rájuk, amikor összegyűlnek és az ukrán határ felé haladnak.
A hadurak felemelkedése destabilizációhoz vezet
A Kijev elleni további katonai vereségek azonban várhatóan az oroszországi diktatúra további erősödéséhez vezetnek. Putyin és szövetségesei nem tudnak más módon válaszolni az előttük álló kihívásokra. Az egyetlen, Oroszországban továbbra is megtűrt ellentétes hang – a világháborús követelésekhez hasonlóan katonai mozgósítást akaró nemzeti-birodalmi tábor – még nagyobb nyomást gyakorol a Kremlre.
Prigozsin oligarcha és Kadirov csecsen hadúr típusú figurák mára felváltották a korábbi gazdasági és politikai nehézsúlyúakat. Fegyveresek ezreihez való közvetlen hozzáférésükkel fontos hatalmi tényezőt képviselnek, ugyanakkor ez a háború az ő háborújuk is: Putyinhoz hasonlóan ők sem veszíthetik el ezt a konfliktust, és a folyamatos radikalizálódás folyamatába ragadtak.
A haduraknak a hatalmon lévőkkel kell végig vinni a katonai játszmát, vagy maguknak kell hatalomra jutniuk. Az állami intézményeken túlmutató felemelkedésük azonban hozzájárul az orosz állam destabilizálásához.
Ki kell mondani: Putyin alatt a Kreml elvesztette az erőszak monopóliumát. 2023 egyik kulcskérdése, hogy a különböző erőszakos szereplők hogyan fognak viselkedni a következő évben.
Egy további kérdés, hogy Oroszország gazdasági elitje meddig figyeli saját kifosztását. Feltételezhető, hogy sokan közülük elutasítják Putyin háborúját, és a Nyugathoz való közeledést kívánják. Az oligarchák sorának rejtélyes halálából azonban megtudták, hogy ezt már nem szabad nyilvánosan kimondani.
Egyelőre a félelem és az elnyomás kordában tartja őket. De a további katonai kudarcok, gazdasági káosz vagy a hatalmon lévők egészségügyi problémái arra indíthatják őket, hogy aktívan beleszóljanak a Putyin utáni Oroszország formálásába.
Izgalmas kérdés, hogy a háború megindításával történelmi léptékű baklövést elkövető Putyint meddig követi az orosz elit, megroppan-e a hűségük, és mennyire stabil még a parancsnoki lánc Oroszországban. A katonai mozgósítás egy hulláma – amely már eléri a nagyvárosokat – felkavarhatja a passzív társadalmat. Nagyon is valószínű, hogy a hatalmon lévők egyre kevésbé képesek irányítani azt a politikai és társadalmi dinamikát, amit a rendszer radikalizálásával maguk váltottak ki.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Márciusban alig változtak, minimálisan emelkedtek a globális élelmiszerárak. 
