A Szergej Sojgu védelmi miniszter által megfogalmazott hivatalos álláspont a részleges mozgósítással kapcsolatban az volt, hogy az új orosz hadkötelesek a korábbi katonai tapasztalattal rendelkezők és különleges képességekkel rendelkező személyek közül kerülnek ki. De a valóság az, hogy ez nagy számú kiképzetlen, gyakran pedig idős és beteg oroszok sorozását eredményezte a frontvonalakba.
A Kreml iránti bizalmat jól mutatja, hogy az orosz biztonsági szervek becslései szerint csupán a múlt héten mintegy 261 ezer orosz férfi menekült el az országból. A behívottakat rosszul karbantartott, régi katonai felszerelésekkel szerelték föl, köztük rozsdás géppisztolyokkal is.
A legjobb esetben Putyin időt nyer az újabb hideg ukrán télen. A legrosszabb esetben harctéri káoszt és potenciálisan tömeges mészárlást eredményez.
Az orosz szakértő beszól
Jurij Fjodorov politikai elemző szerint Putyinnak nem a mozgósítás volt az egyetlen lehetősége az ukrán ellentámadásra válaszul. Például akár elismerhette volna a háború kudarcát az orosz hadsereget hibáztatva, és arra használhatta volna fel, hogy az egész politikai mezőt megtisztítsa az „elit körökben lévő potenciális és valódi ellenfelektől”. A hidegebb idő közeledtével és az ukrajnai eseményekkel Moszkvának nem sok oka volt pánikba esni amiatt, hogy képes megtartani a megszállt terület nagy részét.
Az elemző hozzáteszi: ehelyett a kormányzatnak sikerült az orosz katonai bürokrácia „szervezeti impotenciáját” ország-világ előtt bemutatnia, és a Nyugatot nukleáris fegyverekről szóló beszédekkel nyugtalanítania - megerősítve azt a felfogást, hogy „az orosz nukleáris fenyegetést” „a forrásánál” kell, rezsimváltással felszámolni.
A dagesztáni forrongás
Az oroszországi etnikai kisebbségek – akik közül sokan távol élnek Moszkva és Szentpétervár fő hatalmi központjaitól – továbbra is a moszkvai mobilizációs erőfeszítések elsődleges tárgyai. Különösen az orosz távol-keleti burjátok és a kaukázusi dagesztániak kerültek aránytalanul nagy számban a célpontok közé.
A dagesztáni anyákat és feleségeket nemcsak a válogatás nélküli sorozások háborítják fel. A független média és aktivisták nyilvánosan elérhető adatai szerint az úgynevezett "különleges hadművelet" kezdete óta Ukrajnában Dagesztán gyászolja a legtöbb áldozatot Oroszország más régióihoz képest. Sokkal többet, mint ahányan meghaltak a tíz évig tartó afganisztáni szovjet intervenció alatt. A COVID világjárvány ráadásul Dagesztánban különösen sok áldozatot szedett.
Ennyit tehát az orosz nacionalisták érveiről, hogy Oroszország a „Harmadik Róma”, amely békésen egyesíti a különböző etnikumokhoz és vallásokhoz tartozó embereket. Valójában, ahogy az orosz történelemben többször is megtörtént, a nemzet kisebbségeit továbbra is a gyanakvással figyelik, és ágyútöltelékként használják fel az orosz háborúkban.
Egy legyengült Putyin és a nukleáris kártya
Amint azt Caitlin Talmadge, az Egyesült Államok nukleáris stratégiájával foglalkozó vezető szakértő a közelmúltban megállapította, a biztos vereséggel szembesülő vezetők dönthetnek úgy, hogy olyan lépéseket tesznek, amelyek egyébként irracionálisak lennének.
Putyin a válság során mindvégig következetesen követte a „kényszerítés” stratégiáját: demonstrálni Ukrajnának és nyugati támogatóinak, hogy neki személyeseb nagyobb a kockázati hajlandósága és étvágya. Ilyen körülmények között, és tekintettel arra, hogy mind az ukrán szuverenitás, mind a nyugati hitelesség forog kockán, nagyon fontos, hogy Putyin nyugati ellenfelei megmutassák, ki tölti be valójában az erősebb pozíciót.
Új belpolitikai fejezet kezdődött
Összességében az oroszországi mozgósítás próba elé állítja az ukrajnai háború támogatását, és kizökkenti a nagyvárosokat abból a hitéből, hogy a mindennapi élet „a megszokott módon” zajlik. Ez az illúzió most szertefoszlik; az elkerülhetetlen eredmény a szorongás és az orosz társadalom felzaklatása.
A társadalom vonakodó engedelmessége hamarosan dühbe torkollhat az újonnan behívottakkal szembeni rossz bánásmód és a megfelelő kiképzés nélküli bevetésük miatt. Ennek fényében az ukránok rugalmas offenzívájának minden taktikai sikere súlyos politikai visszhangot vált ki, és felfedheti Putyin téves számításait és alkalmatlanságát a háború kezelésében.
Az orosz elnök döntéshozatalát a hatalomvesztéstől való félelem, a tábornoki kar iránti bizalmatlanság és Ukrajna elpusztításának égető vágya alakítja. Az oroszok többsége azonban nem osztja ezeket az érzéseket, és szintén elutasítja a nukleáris kardcsörtetést.
Putyin bajban van, és a háború megrendítheti a talajt a lába alatt.
Az újjáéledő háborús feszültség egyelőre nem hatott a tőzsdei kereskedésre. 
