Az amerikai Forbes újságírója, Melik Kaylan tavaly áprilisi cikkében emlékezett vissza arra, hogy ahány hadszíntéren eddig orosz katonákat látott, mindig részegek voltak, a grúziai 2008-as konfliktus során például egy tankparancsnok vörös arccal, hadoválva nyilatkozott, míg egy reggeli névsorolvasás során mind a vezető tiszt, mind emberei tántorogtak. Ukrajna tavaly februári lerohanása óta pedig szinte folyamatosan beszélnek olyan esetekről, mint amelyet például itt említenek, ahol orosz katonák állítólag kirabolták egy kórház raktárát orvosi alkoholt keresve:
“Administrators at Borodianka’s mental health home said that Russian soldiers robbed their pharmacy of rubbing alcohol to drink…Russian soldiers scrawled profane messages on the walls — in human excrement.” https://t.co/l2SbEY4Wmk
— John Sipher (@john_sipher) April 16, 2022
Részeg oroszokról szóló történetekhez azonban még ennyit sem kell visszamenni, hiszen kevesebb mint két hete a Wagner-vezér Jevgenyij Prigozsin videójában azon dühöngött, hogy elfogták a reguláris haderő egy olyan tagját, aki részegen tüzet nyitott a zsoldoscsoport egy járművére azért, mert nem kedveli a Wagner embereit.
Ha kilátástalan a helyzet, ez is jó megoldás
Annak megértéséhez azonban, hogy miért ennyire prominens jelenség az alkoholizmus és más tudatmódosító szerek használata a háborúban, több tényező felvázolása is szükséges. Egyrészt a túlzott alkoholfogyasztás a háborún kívül is az orosz mindennapok egyik nagy átka, Oroszország mindig a legtöbb alkoholt fogyasztó országok toplistáján landol – az Alcohol.org 2023-ban például az ötödik helyre rangsorolta a hatalmas országot. Az alkoholizmus pedig olyannyira a hagyományok része, különösen a távoli, szegényebb régiókban, hogy például az orosz irodalomban is komoly témaként tűnik fel.
Másrészt az orosz-ukrán háborúban a becslések szerint több mint 300 ezer besorozott orosz férfi szolgál, akik jelentős részét egy brit think-tank, a Royal United Services Institute szerint rendkívüli mértékben bedrogozzák. A nemrég közzétett, és az Economist által idézett, jelentésében a londoni agytröszt arról ír, hogy az úgynevezett „eldobható katonáknak”, akik a szakadár luhanszki és donyecki népköztársaságok emberei mellett a mozgósított, szinte képzetlen civilek közül kerülnek ki, folyékony formában amfetamint és más kábítószereket adnak, mielőtt a frontvonalra küldik őket. A jelentés szerint ezeknek a rosszul kiképzett katonáknak ugyanis az a feladata, hogy megindulva az ukrán állások felé magukra vonják a tüzet, hogy az orosz tüzérség pontosan bemérhesse és célba vehesse az ukránokat – ha pedig mégis megrettennének és visszavonulnának, nagy az esélye annak, hogy egyszerűen saját oldaluk lövi majd le őket.
Még márciusban a New York Times kérdésére egy Bahmut közelében védekező ukrán egység médiatisztje, akit a portál csak Zmist fedőnéven említett, így számolt be ezekről a „feláldozhatókról”:
az első hónapban naponta öt-hat alkalommal jöttek, 10-15 fős csoportokban. Ha meghaltak, újabbak jöttek. Az embereink azon gondolkoznak, hogy biztosan be vannak drogozva, különben hogyan mehetnének a biztos halálba, a társaik rothadó holttestei felett?
A brit védelmi minisztérium május eleji hírszerzési jelentése azonban arra utal, hogy a jelenség nemcsak a besorozott és mozgósított, a frontra sokszor megfelelő kiképzés nélkül kizavart civilek esetében létezik, ugyanis az elmúlt hónapokban a részeg katonákat például olyan zindanokba, azaz improvizált börtönökbe zárták, amelyeket a föld alatt ástak ki, és fémtüskékkel béleltek ki. Az, hogy az orosz hadsereg bekeményített az olyan eseteket szemlélve, mint például a Newsweek által jelentett incidens, amelyben egy orosz katona részegen árokba borított egy nagyjából 160 millió dollár értékű légvédelmi berendezést, tényleg nem meglepő.
A probléma nem csak az oroszoké
Az a nemzetközi megfigyelők álláspontját és a sajtóhíreket figyelve egyértelműnek tűnik, hogy a tiltott szerek használata és az alkoholizmus a védekező ukrán hadseregben messze nem jelenik meg olyan mértékben, mint az oroszban. Ezzel együtt azonban a probléma vitathatatlanul létezik, Volodimir Zelenszkij elnök pedig az év elején alá is írt egy olyan törvényt, amely jelentősen szigorította az alkoholfogyasztás, a parancsmegtagadás, vagy a dezertálás büntetési tételét – így a részeg ukrán katonákra akár börtönbüntetés is várhat.
Sötét történelmi példából nincsen hiány
A szerhasználat nem az orosz-ukrán háború sajátja, a történelem több nagy hadseregében is volt példa hasonlóra. Az Insider cikke szerint az első világháború alatt a brit áruházak olyan „készleteket” árultak, amelyek tele voltak fecskendőkkel, tűkkel, kokainnal és heroinnal. A szeretetcsomagokat kifejezetten azért kezdték el árusítani a boltokban, hogy az otthon maradt családtagok és barátok elküldhessék a katonáknak ajándékként, könnyebbé téve ezzel a háború borzalmainak elviselését.
A náci Németország „csodaszerként” reklámozta a metamfetamint, amikor a kábítószer először kereskedelmi forgalomba került az 1930-as évek végén, hamarosan pedig élesben is bevetették. Több forrás is arra utal, hogy az 1939 szeptemberében lerohanó német katonák metamfetamint használtak, a hiperfókuszáltság és az éberség garantálása érdekében. Peter Steinkamp történész szerint a blitzkrieg-et, a náci hadviselés azon formáját, amely az ellenséges csapatok elleni gyors, váratlan, gépesített támadásokból állt, valójában „a metamfetamin irányította.”
A II. világháború alatt az oroszok az alkoholra támaszkodtak, hogy átvészeljék a háborút – az már más kérdés, hogy ez javította-e a teljesítményüket. A védelmi minisztérium ekkor kiporciózva adagolta a vodkát katonáinak, a 100 grammos csomagot „komisszáradagnak” nevezték. A Macalester College orosz tanulmányok tanszéke által közzétett jelentés szerint azonban vodka az 1800-as évek vége óta „kiemelt szereplő” az orosz hadseregben.
Végül az Egyesült Államok sem maradhat ki a listából, az amerikai hadsereg speedet és fájdalomcsillapítót adott a katonáknak a vietnami háború alatt. A hosszabb távú felderítő küldetésekre és rajtaütésekre induló egységek tagjainak 20 milligramm dextroamfetamint adagoltak a 48 órás harckészültséghez – az előírt dózist azonban sokszor túllépték a katonák. A drogfogyasztás súlyosságának mértékét mutatja az is, hogy az Atlantic szerint az amerikaiak által bevetett stimulánsok kétszer olyan erősek voltak, mint a második világháborúban használt amfetaminok.
Az euróval szemben is erősödött. 
