Nagyon érdekes interjút adott Lev Gudkov, az Oroszországban működő utolsó független közvéleménykutató cég, a Levada Központ tudományos igazgatója a Der Spiegel német lapnak. A világ nagyobbik része arról beszél, hogy az Ukrajna ellen indított háborúban Oroszország nemcsak hogy nem érte el kitűzött céljait, de az iszonyatos veszteségek árán elért eredményei is egyre inkább veszélyben vannak. Sőt már az orosz, háborúpárti bloggerek, katonai szakértők is rendszeresen arról beszélnek és írnak, hogy a „különleges katonai művelet” nem halad megfelelően, az orosz haderő nem nyújtja az elvárható teljesítményt – igaz ezért soha nem a rendszer működtetőjét, Vlagyimir Putyint, hanem egyes parancsnokokat, a fegyelmezetlen katonákat teszik felelőssé, esetleg a nehéz helyzetet annak tudják be, hogy igazából nem is Ukrajnával, hanem az egész NATO-val szemben kéne helytállniuk az orosz fegyveres erőknek.
Sikeres hadművelet, érdektelen áldozatok
De mi a helyzet az orosz nép széles rétegeivel? Ők mit gondolnak? Nos, Gudkov elmondása szerint a legutóbbi felmérésük alkalmával válaszadók 53 százaléka még mindig úgy vélte, hogy az Ukrajna elleni katonai művelet sikeres, míg sikertelennek csak a válaszadók harmada nevezte. Ráadásul utóbbiak közül sem sokan vannak, akik a háború megindítását, megvívásának módját alapvetően megkérdőjeleznék, csupán a vereség lehetősége, az orosz propaganda által korábban a világ legerősebbjének beállított hadseregben uralkodó káosz, az alkalmatlan parancsnokok miatt fejezték ki aggodalmukat.
Ennél is megdöbbentőbb, hogy az ukránokkal szemben gyakorlatilag semmilyen szolidaritás nem tapasztalható az orosz társadalomban.
„Az Ukrajna elleni támadások és a mészárlások nem játszanak szerepet. Szinte senki nem beszél arról a tényről, hogy Ukrajnában emberek halnak meg”
– szögezi le Gudkov arra a kérdésre, hogy kétségbe vonják-e a háború helyességét az oroszok. 1,5-2 százaléka van így ezzel a válaszadóknak, és csak nagyjából minden tizedik orosz érez bűntudatot az Ukrajnában történtek miatt, és mutat empátiát az ukrán emberek felé. (A cikkhez mellékelt egyik ábra viszont valamivel kedvezőbb képet mutat: e szerint az oroszok 34 százaléka érez „bizonyos morális felelősséget” az ukrán civilek halála és az Ukrajnában zajló pusztítás miatt, míg 59 százalékuk válaszolt nemmel erre a kérdésre).
„Kizárnak minden együttérzést és empátiát a tudatukból Ukrajna kapcsán. Ezek az érzések csak a saját elesett és megsebesült katonáknak vannak fenntartva, a ’mi fiainknak’.”
Gudkov szerint az orosz állami propaganda hatékonysága mellett ez a szovjet időkben is működő mechanizmusokra vezethető vissza: az orosz emberek azonosulnak az állammal és átveszik annak retorikáját a fasizmus és a nácizmus elleni küzdelemről.
Mi több, a háború kitörése óta még nőtt is annak elfogadottsága: a 2022. február végén mért 68 százalékhoz képest azóta folyamatosan 70 százalék felett van ez az érték. Persze van az egyes társadalmi csoportok között eltérés. Azzal párhuzamosan, hogy a külföldi tartalmak letiltásának megkerülésére különböző megoldásokat használók aránya 6-8-ról 23 százalékra nőtt (elsősorban a városi, magasabb iskolai végzettségű, fiatalabb emberek körében terjedtek el az ilyen módszerek), a 18-24 éves korosztályban „csak” 59 százalék támogatja és 34 százalék ellenzi a háborút. A nyugdíjas korúak között ugyanez 79 és 16 százalék. (Az alábbi videón orosz mozgósítottak panaszkodnak a nekik kijelölt állások és az ellátás minőségére, de az ilyen felvételek természetesen nem jutnak el azokhoz, akik csak az államilag engedélyezett forrásokból tájékozódnak, és ha mégis, a problémákat a helyi parancsnokok, és nem a legfelsőbb politikai vezetés hibáinak tudják be.)
Russian mobiks from 392nd regiment are asking the media to pay attention to the deplorable state of their positions and lack of supplies, apparently in the Luhansk region. They were moved from prepared positions into ice pits, while the command is blackmailing them. pic.twitter.com/D3HE8Zf06w
— Dmitri (@wartranslated) January 11, 2023
Féltik az életüket, de cselekedni nem fognak
Érdekes viszont, hogy a fiatalok körében ugyanakkor 65 százalék mondta azt, hogy le kellene állítani az Ukrajna elleni támadásokat, hogy béketárgyalások kezdődhessenek.
„Ez mutatja, milyen ellentmondások férnek meg az emberek elméjében: egyrészről ott van az állam céljaival való azonosulások, másrészről pedig ott a személyes szint, saját életük féltése. Számukra fennál a lehetőség, hogy behívják őket, és katonai szolgálatot kell teljesíteniük. Nem szerethetik a háborút.”
Ez pedig erodálja e korcsoportban a rezsim támogatottságát is. Miközben öt évvel ezelőtt a Levada Központ mérései a fiatalok körében mérték a legmagasabbra Putyin támogatóinak arányát, ez most csökkenésnek indult, és a legfiatalabbak mellett a 24-30 éves korosztályban is mutatkoznak ennek jelei. Azonban Gudkov szerint ez semmilyen cselekvésben nem fog egyelőre megmutatkozni.
„Annak ellenére, hogy ezek a fiatalabb emberek nem akarják a háborút és jobban tájékozottak az internet segítségével, csendben sodródnak az árral. Nagyon kevesen hajlandók bármilyen felelősséget felvállalni a háborúért. Ez az emberek a szovjet időkben tanúsított magatartására emlékeztet, amikor kihajtották őket a kolhozokba segíteni a betakarítást. Egy diák sem szeretett krumplikat kiásni a földből, de megtették, mert tudták, hogy az ellenállás és a nyílt tiltakozás a társadalomból való teljes kizárásukhoz vezetne. És ez most is így van.”
A kemény hatósági fellépés mellett ez is az oka annak, hogy nagyon kevés nyilvános tiltakozás van Oroszországban a háború ellen, és az sem várható, hogy az országban maradt, mozgósítható férfiak tömegesen tagadnák meg a frontszolgálatot. Arra a kérdésre, hogy hajlandóak lennének-e harcolni szükség esetén, több mint 50 százalék válaszolta azt, hogy „Készen állok, akár jogos, akár jogtalan, amit az ország tesz”. Aki nem így gondolta, és megtehette, az már elhagyta az országot.
Ennek ellenére a mozgósítás volt a legnagyobb sokk, ami az utóbbi hónapokban az orosz társadalmat érte.
„Augusztusban 48 százalék volt a harc folytatása mellett és 44 kezdett volna inkább béketárgyalásokat. Októberben, a mozgósítás bejelentése után megfordult a helyzet: 57 százalék volt a béketárgyalások mellett és csak 36 százalék folytatta volna a harcot”
– mutat rá Gudkov, aki hozzáteszi viszont, hogy novemberre újra csökkent a béketárgyalásokat támogatók aránya, ahogy kihirdették a mozgósítás végét és kicsit megnyugodtak az emberek. Egy újabb mozgósítási hullám pedig a szakember szerint már nem okozna ekkorra megrázkódtatást, mert az emberek többsége, 66 százalék úgy véli, hogy Putyin nem mond igazat, amikor „részleges mozgósításról beszél”, és szerintük folytatódni fog a mozgósítás.
Putyin korrupt, de érinthetetlen
A közvéleménykutató azt is kiemeli, hogy nem arról van szó, az orosz emberek általánosságban elégedettek lennének azzal, ahogy a dolgok mennek az országban. A politikusokat korruptnak és önzőnek tartják, és úgy érzik, a hatalmasok a törvény fölé helyezik magukat és az egyszerű emberekre pótolható erőforrásként tekintenek. Ettől még viszont a társadalom többsége meg van róla győződve, hogy Putyin megvédi a nemzeti érdekeket, és hogy ő az, aki a nyugat ármánykodása ellenében is meg tudja védeni Oroszországot, illetve ki fogja vezetni a gazdasági válságból, ahogy ezt elnöksége kezdetén is megtette.
Ha pedig valaki azt mondaná, hogy a nyugat nem a putyini rezsim ellenére, hanem éppen annak bűnei miatt lép fel keményen Oroszországgal szemben, az nem sok sót ehet meg az orosz politikai életben, mert az országban – különösen az idősebbek körében – magyarázatra sem szoruló axiómának számít, hogy az oroszok ostromlott erődben élnek, és mindig áldozatai az őket meg nem értő nyugat ármánykodásainak.
Ennek folyománya, hogy a többség nem úgy látja, hogy Oroszország ellensége Ukrajna lenne.
„Az Egyesült Államokat, a NATO-t és Európát tartják felelősnek. Ukrajnát nem tekintik független államnak. Még 2013-ban a Majdanon zajló tüntetések kezdetén is az oroszok 75 százaléka mondta, hogy semmi szükség beavatkozni Ukrajna belügyeibe. Az ukránok európai uniós csatlakozását Ukrajna ügyének tartották, és csak 22 százalék gondolta úgy, hogy ezt bármilyen eszközzel, akár katonai beavatkozással is meg kell akadályozni”
– tekint vissza Gudkov, hozzátéve hogy csak Viktor Janukovics bukása és elmenekülése után változott ez meg drasztikusan, amikor az orosz propaganda amerikai segítséggel végrehajtott államcsínyről, a fasiszták hatalomra kerüléséről kezdett beszélni.
Ha nyugaton abban reménykednének, hogy a szankciók és a háború gazdasági terhei miatti nehézségek hatására majd szembefordulnak a rezsimmel oroszok tömegei, ez még egyelőre nem várható.
„Csak az oroszok 18-20 százaléka érzékeli a szankciók hatását közvetlenül, a vagyonosabb városi középosztály. A legtöbben azt mondják, nem érintik őket. A szegények a puszta túléléssel vannak elfoglalva – nekik a szankciók csak a tévében léteznek”
– magyarázza Gudkov, aki szerint egyfajta fatalizmus uralkodott el az orosz társadalomban.
„Több mint a válaszadók fele azt mondja: ’Nem tudom, mi fog történni egy hónap múlva.’ Nem lehet tervezni és félretenni pénzt, ami a legtöbbeknek amúgy sincs. Az emberek megértették, hogy a háború hosszú ideig fog tartani.”
Az egyetlen dolog, ami Gudkov szerint jelentősen csökkenthetné Putyin népszerűségét, az a katonai vereség lenne. Az Oroszország az ukrán határ menti területei ellen intézett ukrán támadások, illetve a fontos orosz bázisokra mért, sikeresnek minősíthető ukrán dróncsapásoknak volt hatása a közvéleményre, sőt még az állami média hangvétele is érezhetően megváltozott ezek hatására.
„Eltűnt a győzelemben való bizonyosság. Sokan mégis reménykednek abban, hogy legyőzhető az ukrán haderő. Ezek az ellentmondások megférnek egymás mellett”
– állítja Gudkov.
Persze itt is felmerül az információkhoz való hozzáférés problémája. A hivatalos orosz adatok szerint alig tízezer katonát vesztett az orosz haderő a háborúban, miközben ukrán és nyugati, a valósághoz jóval közelebb állónak tekinthető források szerint ez a szám bőven százezer felett járhat már, és az elmúlt hetekben Bahmut környékén zajló harcokban naponta több száz embert veszthetnek az oroszok. De ez, illetve az ezt alátámasztó, az alábbihoz hasonló felvételek nem jutnak el a széles orosz tömegekhez.
Warning: Very explicit video.
— Dmitri (@wartranslated) January 10, 2023
Bakhmut, four soldiers of the Ukrainian SOF with the help of a night drone listen to the commander of the tactical group "Adam", throw grenades and finish off at point-blank range a whole unit of Russian soldiers - 15 killed and 6 prisoners. pic.twitter.com/niPh0m8WkN
Felmerül persze a kérdés, hogy egy a háborúval még a korábbiakhoz képest is elnyomóbb, a független hírforrásokhoz való hozzáférést drasztikusan korlátozó, a háborút és az ország vezetőit kritikával illetőket börtönnel és fizikai erőszakkal fenyegető rezsimben vajon mennyire hihetünk a közvéleménykutatási adatoknak, még abban az esetben is, ha ezeket egy valóban független intézmény készíti is el? Őszintén válaszolnak az emberek a feltett kérdésekre, mernek egyáltalán válaszolni? Gudkov azt mondja erre a felvetésre, hogy nagyon odafigyelnek arra, hogy adataik valóban pontosak legyenek. Telefonos interjúk helyett személyesen veszik fel a válaszokat, és kérdezőbiztosaik sokat tesznek azért, hogy a megkérdezettekben bizalmat ébresszenek és hogy a kérdéseket mindenki pontosan megértse. Tapasztalatai szerint az emberek egyébként az utóbbi hónapokban is nagyjából ugyanolyan arányban hajlandók válaszolni a kérdésekre: nagyjából minden negyedik megkérdezett áll kötélnek, és ez az arány például Németországban sem sokkal magasabb, ott a megkeresettek 28-33 százaléka válaszol a közvéleménykutatók kérdéseire.
Mivel sem Lev Gudkov szakértelmét, sem az általa említett számokat nincs okunk kétségbe vonni, el kell fogadni azt a tényt, hogy ugyan az oroszok szerint sem megy minden jól Oroszországban és a fronton, az elégedetlenség nagyon messze van attól, hogy a rezsimmel való szembefordulásra ösztönözze az embereket. Az orosz állami propaganda nagyon jó munkát végzett abban a tekintetben, hogy az eseményekért az Oroszország elpusztítására törekvő nyugatot állítsa be felelősnek, a háború valós, emberéletekben és gazdaságilag megfizetett árát eltitkolja a közvélemény elől, és ami a legfontosabb Vlagyimir Putyint továbbra is az országot megvédő, a nehézségeken népét egyedüliként átvezetni képes vezetőként állítsa be. Azok, akik nem így gondolják, nagyon erős kisebbségben vannak az orosz társadalomban, főleg azután, hogy a tájékozottabb, mobilisabb rétegek tagjai közül sokan elmenekültek az országból.
A háború elhúzódása szempontjából kulcskérdés, hogy a résztvevő országok vezetői – Oroszország esetében nagyjából egyszemélyben Putyin –, illetve társadalmai meddig hajlandók a háború árát megfizetni. A hozzáférhető leghitelesebb adatok azt jelzik, hogy további nagyon jelentős ukrán harctéri sikerek nélkül az orosz nép még sokáig ha nem is lelkesen, de beletörődve lesz hajlandó ezt az árat megfizetni, így Putyinra semmilyen nyomás nem helyeződik a társadalom részéről a háború gyors befejezésére.
Átalakítja a személyes értékesítési hálózatát a Kincstár. 
