Az indiai és a kínai külügyminiszter a tervek szerint ma részt vesz Moszkvában a koronavírus járvány miatt korábban elhalasztott Győzelem Napi felvonuláson.Lesz mit megbeszélniük orosz vendéglátóikkal, hiszen a határincidens a Himalájában olyan geopolitikai dinamikát indított el, amely nagyon nincsen ínyére a Kremlnek.
Kína
A pártsajtó napokon keresztül próbálta csitítani az indiai felet és a tárgyalásos megoldást sulykolta. Tegnap azonban radikálisan megváltozott a hangulat és nyíltan fenyegetővé vált a stílus. A Global Times szerkesztőségi cikke először is helyre rakja Indiát: „míg az 1962-es legutóbbi háború idején a két ország azonos súlycsoportban volt, napjainkban a kínai GDP ötszöröse, a kínai katonai büdzsé pedig több, mint háromszorosa az indiainak”. Az állásfoglalás hozzáteszi: „A történelem során India számos alkalommal rosszul mérte föl az erőviszonyokat, amely gátlástalansághoz vezetett és Új-Delhinek végül súlyos árat kellett fizetnie”.
Látva az indiai közhangulatot, amely a kínai áruk bojkottjára szólít fel, egy vezető kínai biztonsági szakértő is cikket írt a pártsajtóba. A szakértő figyelmeztet, hogy egy konfliktus „öngyilkossággal” érne föl az indiai gazdaság számára. Áprilisban év/év alapon az indiai export már amúgy is 33,7 százalékkal zuhant, az országba irányuló FDI pedig 52,5 százalékkal. Míg Kína az első számú kereskedelmi partnere Indiának, addig a kínai exportnak csupán 2 százaléka irányul Indiába.
India
A kormány elégedetten vette tudomásul, hogy pár nap hezitálás után Washington egyértelműen Új-Delhi mellé állt. David Stilwell amerikai helyettes államtitkár múlt csütörtökön kijelentette, hogy a kínai néphadsereg „erőszakkal behatolt a vitatott területre” India és Kína között. Az indiai legfőbb katonai vezetők vasárnapi ülésükön „szabad kezet” adtak a vitatott területen állomásozó csapataiknak, hogy adott esetben válaszoljanak a „kínai agresszióra”. India egyben a legmagasabb szintű riadókészültséget rendelt el a 3500 kilométeres Ellenőrzési Vonal (LAC) mentén állomásozó 300 ezer katona számára. Ezzel párhuzamosan vadászgépeket, Boeing CH-47 Chinook nehéz szállítóhelikoptereket, valamint a nemrégiben vásárolt AH-64E Apache támadó helikoptereket az északi bázisokra vezényelte.
Oroszország
A konfliktus komoly fejtörést jelent a Kreml számára. Moszkva az elmúlt években – részben a Krím elfoglalása utáni nyugati nyomásra – szoros biztonságpolitikai szövetséget épített ki Pekinggel. Oroszország ugyanakkor történelmileg bizalmas kapcsolatokat ápol Indiával is, miközben az óriási ország első számú fegyverszállítója. Márpedig Új-Delhi most az orosz Sz-400 légvédelmi rakétarendszer gyorsított leszállítását kéri, egyben azonnali alkatrész-szállításokat az orosz vadászgépekhez (Szu-30 MKI, MiG-29).
Ez a konfliktus igazán nem hiányzott a Kremlnek, hiszen a koronavírus járvány és az alacsony olajárak az elmúlt időszakban még dominánsabbá tették Pekinget a kétoldalú kapcsolatokban. Moszkva most komoly kihívással szembesül: meg akarja őrizni a kínai gazdasági kapcsolatait, de nem akar belekeveredni az egyre durvább pofozkodásba Washington és Peking között. Szergej Karaganov akadémikus (az "orosz Kissinger") és külpolitikai szakértő társai a közelmúltban egy tanulmányt raktak le az orosz vezetés asztalára, amely azt tanácsolja, hogy Moszkva legyen az „el nem kötelezettek vezetője” Kína és az USA közötti, elmérgesedő vitában.
Ne felejtsük, ezek az új, forradalmi hangok most azon a Moszkva-Peking tengelyen jelentkeznek, amely keretében 2018 szeptemberében első alkalommal fordult elő az orosz történelemben, hogy a 300 ezer katonát felvonultató Vosztok 2018-as szibériai mega-hadgyakorlaton 3000 kínai katona is teljes jogúan részt vehetett. Ráadásul az ENSZ közgyűlésben 2006 és 2018 között Kína és Oroszország az ügyek 86 százalékában (!) azonosan szavazott.
Bizony lehetséges, hogy világpolitikai viharok közepette a Kreml részéről a háttérben már megindult a Kínával fennáló kapcsolatainak újraértékelése.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
