Európával ellentétben Ázsiában nincsen egy NATO-hoz hasonló, átfogó biztonságpolitikai szövetség. Holott a kontinensen a mai napig nyílt geopolitikai sebek tátonganak – Oroszország és Japán között a második világháború vége (1945) óta, a két Korea között pedig a Koreai Háború lezárása (1953) óta nincsen békeszerződés. Márpedig a világunkba beköszöntött második Hidegháború korában a parázsló ázsiai feszültségek pillanatok alatt lobbannak be újonnan.
Kwan meglátásai
Yun Yong Kwan volt dél-koreai külügyminiszter friss elemzése szerint Kína a 2008-as pénzügyi válság óta hanyatló birodalomként tekint az Egyesült Államokra, és szisztematikusan megkezdte a Dél-kínai-tenger militarizálását, egyben az Új Selyemút (BRI) gigaprojekttel bejelentkezett a teljes Eurázsia feletti uralomra. Kwan szerint azután, hogy Hszi elnök teljes behódolást vár Hongkongtól, minden valószínűség szerint kihívást fog intézni a tajvani status quo-val szemben is – bízva abban, hogy az elszigetelődő, számos kihívással küszködő Trump-kormányzat semmit sem tesz majd a sziget védelmében.
De Kwan szerint Washington igenis felfigyelt Hszi elnök új keletű agresszivitására. Washington két évtizeden keresztül bízott benne, hogy Kína felelős játékos lesz a világgazdaságban, de mára rájöttek, hogy ez nem következik be. A Kínai Kommunista Párt 2018 márciusában úgy döntött, hogy eltörli az elnöki mandátumok időkorlátját – és ekkor az amerikai külügyi adminisztráció feladott minden reményt, hogy Hszi Kínája és a Nyugat között értékkonvergencia zajlik.
Kwan szerint a kulcskérdés az, hogy Kína ki akarja-e rúgni az USA-t Ázsiából, és így a térség egyeduralkodójává akar-e válni? Peking bizonyosan gyengíteni akarja az amerikai biztonságpolitikai kötelékeket Dél-Koreában, Japánban, a Fülöp-szigeteken és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségében (ASEAN). De ha túlfeszíti a húrt, az új Hidegháború lövöldözésbe csaphat át.
Azt már mi tesszük hozzá, hogy az elmúlt napokban két olyan fejlemény is történt Ázsiában, amely már a térséget általánosan jellemző, magasabb feszültségi szintről árulkodik.
Észak-Korea
Az országban zajló folyamatokat soha nem szabad csak önmagában értelmezni, hiszen 1961 óta kölcsönös védelmi szerződése van Kínával. A két Korea közötti viszony Kim és Trump 2019. februári, második csúcstalálkozója óta romlik folyamatosan, amikor Phenjan számára kiderült, hogy Washington nem kínálja föl a szankciók enyhítését, mielőtt megsemmisítené nukleáris üzemeit és arzenálját. A Dél-Koreával közös összekötő iroda keddi felrobbantása tehát valójában Washingtonnak szóló üzenet.
A globális recesszió és a koronavírus-járvány teljesen padlóra küldte Észak-Korea gazdaságát. Az év első két hónapjában a kínai export az országba csupán 198 millió dollárt tett ki, az észak-koreai import pedig 10 millió dollárt, 74 százalékkal zuhanva év/év alapon. 2003 óta először a phenjani központi költségvetés arra szorult, hogy kötvényeket adjon el az állami vállalatoknak és a vállalkozóknak („dondzsu”).
India-Kína
A két atomhatalom határőrei keddre virradó éjjel kövekkel és botokkal ütötték agyon egymást. A hivatalos indiai adatok szerint 20 indiai áldozata lett a szürreális összecsapásnak, míg az India által lehallgatott katonai kommunikáció szerint 43 halott maradt a kínai oldalon. Peking tegnap éles lőgyakorlatot kezdett Tibetben, miután pár hete már tartott ugyanott 4,700 méter magasságban éjjeli hadgyakorlatot.
Egy vezető nepáli biztonságpolitikai szakember szerint a forrófejű indiai elnök jobban tenné, ha minél előbb kijózanodna és visszahőkölne a szakadék szélén. Bhim Burtel szerint a megrendült USA nem fogja segíteni Indiát egy háborúban, amely ugyanolyan katasztrofális véget érhet India számára, mint 1962-ben, amikor a Szovjetunió hagyta pácban Új-Delhit.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Olyan szektorokban is növelte befektetéseit, amelyek profitálnak politikájából. 
