Radikálisan átalakuló erőviszonyok Putyin udvarában

Szeptember 11-én a helyi orosz média arról számolt be, hogy egy 1983-ban született férfit keresnek Vlagyivosztok térségében. Mint később kiderült, Ivan Pecsorin oligarcha a jachtjáról esett a vízbe, és testét több mint egy napos keresés után találták meg.

Putyin elnök jóvoltából Pecsorin felelt az orosz sarkvidéki területek olaj- és gázmezőinek hasznosításáért, illetve a keleti térség légiiparában is vezető pozíciót töltött be. Mindkettő kulcsfontosságú területnek számít, amiket az Ukrajna elleni háború megindítása óta nyugati szankciók sújtanak.

Az egész akár lehetne véletlen is, de az elmúlt időszakban 2 Lukoil vezető és 5 Gazprom vezető halt rejtélyes halált. A milliárdosok egyre feszültebben érzik magukat Moszkvában. Például Ruben Vardanjan oligarcha két hete úgy döntött, hogy elhagyja Oroszországot, és lemond orosz állampolgárságáról.

Oligarchák és szimpla milliárdosok

Az orosz oligarchák és milliárdosok – a becslések szerint több, mint 6000 orosz rendelkezik fejenként több, mint 150 millió dolláros vagyonnal – olyan csoportot alkotnak, amelyek viszonylag hasonló értékeket vallanak és életmódot folytatnak. Legtöbbjük vagyonnal és mindenekelőtt részesedéssel rendelkezik európai országokban akár közvetlenül, akár fedőcégeken keresztül. Különösen Angliában, ahol Oroszországon kívül a legnagyobb az óriási orosz vagyon koncentrációja.

Megfigyelhető, hogy míg e mesés vagyonok tulajdonosai továbbra is főleg Oroszországban élnek és dolgoznak, családtagjaik - és főleg gyermekeik - már egyáltalán nem élnek ott, és nagyon gyakran külföldi egyetemeken tanulnak.

Az oligarchák és a milliárdosok közötti különbségtétel folytatásához meg kell jegyezni, hogy az oligarchák továbbra is Putyin elnök körül tömörülnek, míg a milliárdosok valószínűleg tartózkodni fognak a politikai kijelentésektől és ítéletektől.

Ha a hadműveletek Ukrajnában elakadnak, vagy gerillaháborúvá válnak, a milliárdosok elhatárolódnak a hatalom forrásától, és fokozatosan eltávolodnak az orosz uralkodó osztálytól, amelyről tudják, hogy teljesen hiteltelenné vált a Nyugat szemében. Az ebből fakadó elégedetlenség hullámai ekkor elkezdenének szétterjedni a közösségben, és a kísértés megnövekedne – többek között bizonyos oligarchák részéről – Putyin lecserélésére.

Következésképpen ezek az emberek nagyon kényes helyzetbe - sőt konfliktusba – kerülhetnek az orosz rezsimmel, beleértve a Kreml-t is, ami kiterjedtebb értelemben maga Vlagyimir Putyin.

Átalakuló erőviszonyok

Az energiaexport agresszív felhasználása politikai eszközként további problémákat okoz az orosz olaj- és gáziparnak, amelynek kapcsolatai már amúgy is megszakadtak a nyugati partnerekkel és szolgáltató cégekkel. Ezek a problémák súlyos aggodalmakat eredményeznek az orosz üzleti elitben, akiket ráadásul személyes szankciókkal is sújtottak Nyugatról.

A Lukoil alelnökének, Ravil Maganovnak a furcsa halála – akinek holttestét szeptember 1-jén reggel találták meg, miután kiesett egy prominens kórház hatodik emeleti ablakából – további kérdéseket vetett föl. Nem világos, hogy a Lukoil milyen „vörös vonalakat” léphetett át (a vállalat másik felső vezetőjét idén májusban találták holtan), de a Kremlben terjedő pletykák összefüggést mutatnak a Gazprommal kapcsolatban álló vállalatok öt vezetőjének rejtélyes halálával az év első felében.

A pangó háború megnyirbálta az úgynevezett „oligarchák” politikai befolyását, de közben új kiváltságokat és teljes felelősségi szabadságot biztosít az oroszországi rendfenntartóknak, mindenekelőtt a Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak (FSzB). Senki sem merte megkérdőjelezni, hogy az FSzB feltűnően gyorsan befejezte a nyomozást a Darja Dugina életét követelő autós bomba ügyében, és a felelősséget egyértelműen az ukrán különleges szolgálatokra hárították.

Valójában apja, az ultrakonzervatív filozófus, Alekszandr Dugin egyre kellemetlenebb lett a Kreml számára azzal a követelésével, hogy elvetette a „különleges katonai művelet” színlelését, és mozgósította az országot egy totális háborúra Ukrajna és az ellenséges Nyugat ellen.

Az FSzB-nek sokkal könnyebb fegyelmezni azokat a „hazafias” szakértőket és bloggereket, akik csalódottak a Krím elleni ukrán támadásokra adott erőteljes válasz hiányában, mint elnyomni a valódi háborúellenes orosz ellenzéket, amely a vilniuszi Szabad Oroszország Fórumon gyűlt össze két hete. A népszerű szerzők, például Dmitrij Bikov és a rockzenészek, például Andrej Makarevics „külföldi ügynökökként” való címkézése nem fogja visszahozni a szovjet elnyomó rezsim nyomását, amelyet több mint három évtizede oldott fel Mihail Gorbacsov.

Putyin utolsó felvonása?

Putyin számára, aki úgy döntött, hogy nem vesz részt a temetésen, Gorbacsov a gyenge vezetést szimbolizálja, ami a zavart állam felbomlásához vezetett. Putyin saját kísérlete azonban arra, hogy szilárd vezető szerepet töltsön be Oroszország nagyságának helyreállításában, olyan válságot robbantott ki, amely már az orosz állam létét fenyegeti. Ahol Gorbacsov megpróbált egy erőszakmentes jövő felé vezetni, Putyin a „a hatalom jogot teremt” elv felé halad.

A felmorzsolódás háborújában a leromlott gazdasággal rendelkező Oroszországnak esélye sincs az elszánt Nyugattal és a dacos Ukrajnával szemben. A teljes gazdasági és társadalmi mozgósítás elrendelésével történő eszkaláció azzal a nagy kockázattal jár, hogy Oroszország törékeny belső stabilitása összeomlik. A nukleáris eszkaláció pedig súlyosan visszaüthet az aszimmetrikus, de kemény amerikai és a NATO válaszlépéseken, valamint a kínai elutasításon keresztül. Mint minden vezető, aki fölött eljárt az idő, Putyin is inkább elodázza a nehéz döntéseket – amíg aztán már túl késő.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)