Recep Tayyip Erdoğan török elnök egyre hevesebb támadások célkeresztjébe kerül, amiért támogatta a 2018-as átfogó építési amnesztiát. A program keretében Törökország-szerte több millió, a szabályok megszegésével épült ház fennmaradására adtak engedélyt, ami a múlt heti földrengés során brutális módon leplezte le a sok esetben korrupcióval átitatott gyakorlatot.
Erdoğan kormánya 2018-tól 2022 végéig 7,4 millió kérelmet hagyott jóvá (ebből 5,8 millió lakóházra vonatkozott), jogszerű státuszt biztosítva olyan épületeknek, amelyek megsértették az alapvető engedélyezési, tervezési és biztonsági szabályokat, köztük a földrengésvédelmi előírásokat is. A pénzért osztogatott amnesztia a török környezetvédelmi minisztérium adatai szerint 24 milliárd líra, azaz mintegy 4,2 milliárd dollár bevételt hozott a kormánynak (az árfolyamváltozást figyelembe véve).
A török elnök a 2018-as elnökválasztás előtt, szavazatszerzés érdekében vitte keresztül az intézkedést. A várostervezési szakemberek szerint ez a program ráadásul hatályát tekintve sokkal szélesebb körű volt, mint a korábbi törökországi amnesztiák, és fittyet hányt a földrengésvédelem hiányából származó kockázatokkal kapcsolatos figyelmeztetésekre.
Duygu Cihanger Ribeiro, az ankarai Műszaki Egyetem professzora és a török várostervezői kamara elnökségi tagja szerint a „széleskörű hatály szinte mindenre vonatkozott, amit illegálisan építeni lehet” – idézte a Financial Times.
A február 6-i katasztrófa után Kemal Kılıçdaroğlu, a legnagyobb ellenzéki párt vezetője ezért azt nyilatkozta, hogy
a kormány az építési amnesztiával „házakat változtatott sírhalommá, ráadásul még pénzt is kért érte”.
E bírálatok rámutatnak, hogy a pusztító földrengés súlyos politikai témává vált Erdoğan számára, mindössze három hónappal a parlamenti választások előtt, miközben a független közvéleménykutatások szerint, a jelenlegi kormánykoalíció népszerűsége már így is elmarad az ellenzéki szövetségéétől. Az elnök helyzetét nehezíti, hogy sokak szerint a földrengést követő intézkedések lassúak és szervezetlenek voltak, ami tovább növelte a kormánnyal szembeni elégedetlenséget.
Erdoğan 2018-as építési amnesztiája a legnagyobbak közé tartozott az 1940-es évek óta rendszeresen a választások előtt bevezetett hasonló populista intézkedések sorában.
Az amnesztiák negatív hatását növelte, hogy az építkezők a későbbiekben is arra számítottak, hogy a törvénytelenül felhúzott épületeket legalizálják.
Buğra Gökçe várostervező, az ellenzék által vezetett isztambuli önkormányzat főtitkár-helyettese elmondta: „Minden amnesztia szélesebb körű volt az azt megelőzőnél, és azt az érzést keltette a polgárokban, hogy az állam szemet huny a szabálysértések felett, ami egyre több illegális építkezésre ösztönzött.
Az üzenete az volt: a szabályok betartása ostobaság.”
A török várostervezők kamarája nyilatkozatában kijelentette, hogy az ilyen amnesztiák lényegében minden tervezési folyamatot ellehetetlenítenek. A 2018-as amnesztia legalizálta a rossz minőségű, a földrengésvédelemmel kapcsolatos biztonsági előírásokat be nem tartó épületeket, és kétségtelen, hogy a katasztrófa sújtotta régió ma ettől a hanyagságtól szenved.
A török környezetvédelmi minisztérium 2019-es becslése szerint Törökország épületállományának mintegy fele, nagyjából 13 millió épület nem felel meg a szabványoknak.
A kormány azzal érvelt, hogy a 2018-as amnesztia egyik fő oka az volt, hogy ezeket az épületeket is nyilvántartásba tudja venni, így rákapcsolódhassanak a közművekre, például az áramszolgáltatásra.
A 2018-as volt az első nagyszabású amnesztia, a Törökországot ért utolsó nagy, 1999-es İzmit város környéki, 17 ezer ember életét követelő rengés után, és kiterjedt az újjáépítés során illegálisan felhúzott épületekre is. Az intézkedést öt héttel a 2018-as elnökválasztás előtt fogadta el a kormány.
„Az építési amnesztiával 205 ezer hatayi polgár lakhatási problémáját oldottuk meg” – mondta Erdoğan a 2019-es helyhatósági választások előtt. A Törökország déli részén fekvő Hatay tartomány egyike volt azoknak, amelyeket a múlt heti földrengés a legsúlyosabban érintett. Az elnök hasonlóan üdvözölte az amnesztiaprogramot egy Kahramanmaraşban tartott beszédében, egy másik, most katasztrófa sújtotta térségben.
Az amnesztiaprogramok – az illegális építmények nyilvántartásba vételére és legalizálására – az 1940-es évek végén indultak, de kezdetben a társadalom legalsó rétegeinek megsegítésére összpontosítottak. Az úgynevezett „gecekondu-kat”, vagyis éjszakai menedékeket célozták meg, amelyekben azok laktak, akik nem engedhették meg maguknak a hagyományos lakásokat.
Az évek során az amnesztiatörvények alkalmazása a politikusok populista szavazatgyűjtési eszközévé vált, időzítésük gyakran egybeesik a törökországi választásokkal.
A legutóbbi, 2018-as program olyan széleskörű volt, hogy a kis építményektől a nagy ingatlanfejlesztőkig szinte mindenkit felmentett a szabályok alól, azokat is, akik szándékosan figyelmen kívül hagyták a hivatalos építési szabályokat, beleértve a tűz- és földrengésbiztonsági előírásokat.
Az erőfeszítést, amely kezdetben a nyomornegyedekben élő szegényeknek próbált segítséget nyújtani, kiterjesztették a magasépületek kormányközeli kivitelezőire is. Legalizálták azokat a projekteket, amelyek spórolás miatt rossz minőségű betont használtak, vagy a tervekben nem szereplő emeletet húztak az épületre, tudván, hogy úgyis amnesztiát kapnak.
2022 júliusában új amnesztiatervet javasoltak, amely meghirdetését az elnökválasztás előttre tervezték. Néhány nappal a legutóbbi katasztrófa előtt a török média arról számolt be, hogy a parlament jóváhagyására vár egy új törvénytervezet, amely újabb amnesztiát biztosítana a közelmúltban illegálisan végzett építkezésekre.
A török választók május 14-én járulnak az urnákhoz az elnök- és parlamenti választásokon, amely már a földrengés előtt is a legnehezebbnek ígérkezett Erdoğan számára a két évtizedes hatalma alatt, mivel népszerűségét az unortodox gazdaságpolitikája miatt elmélyült megélhetési válság is erősen megtépázta. A török ellenzék közös jelöltet indít ellene.
Megszületett a megállapodás az érintett pártok között, kezdődhetnek az érdemi kormányalakító koalíciós tárgyalások. 
