Az eszkalálódó társadalmi és politikai feszültségek hatására Nyugat-Afrika sorozatban éli át a katonai puccsokat. Csupán az elmúlt másfél évben katonák vették át a hatalmat Burkina Faso-ban, Guinea-ban és Csádban. Ugyanezen időszak alatt Mali két puccsot élt át, Niger és Guinea-Bissau pedig alig kerülte el a katonai hatalomátvételt.
Tavaly több puccs történt a kontinensen, mint előtte öt éven keresztül összesen. Afrika számos katonai hatalomátvételen esett át, mióta 1960-as évektől megszabadultak a gyarmatosítóiktól. De az utóbbi két évtizedben a puccsok száma folyamatosan csökkent – egészen mostanáig.
Milyen okok vezettek ide?
A közelmúltban lezajlott puccsok körülményei különböznek, de specifikus okok rendszeresen hozzájárultak olyan politikai környezet kialakulásához, amelyek aztán elősegítették a katonai hatalomátvételeket.
A gyenge demokratikus kormányok nem tudták megfelelően demonstrálni a polgáraiknak, hogy képesek lennének biztonságot és elvárható szintű szolgáltatásokat biztosítani. Burkina Faso-ban és Maliban a népesség félelemben élt az egyre erőszakosabb felkelés árnya alatt, amely ezreket ölt meg és milliókat tett földönfutóvá a Száhel-övezetben. Mindeközben a kormányaik képtelenek voltak ezt az ellenőrzésük alá vonni.
A katonák által vezetett kormányzatok nem jelentenek megoldást a bizonytalanságra, de a népesség egyre elfogadóbbá vált azirányba, hogy az erős vezetők és a fegyveres hatalom meg tudja óvni őket. Bizonyos értelemben a nemzetközi segítségnyújtás is ezt a hozzáállást alkalmazta.
A nemzetközi partnerek az erőszak megugrására katonai megoldásokkal reagáltak a demokratikus intézmények kárára. Franciaország 2014 óta vezette a térségben ezeket a terrorizmus elleni műveleteket, de az Egyesült Államok és több állam – így hazánk is – bekapcsolódott.
Érdemes egy pillantást vetni a tábornok hátterére. 2008 óta az Egyesült Államokban végzett főtisztek legalább kilenc puccsot kíséreltek meg szerte Nyugat-Afrikában, amelyek közül nyolc sikeres volt. Több, az USA-ban kiképzést kapott katonai alakulat sértette meg súlyosan az emberi jogokat.
A Száhel bányái
A terrorizmus leküzdésére ez akár megfelelő válasz is lehet. A Száhelben elharapózó erőszakot olyan sérelmek fűtik, amelyek már az Iszlám Állam és az Al-Kaida megjelenése előtt a felkelések megerősödéséhez vezettek. Ha a kormányzatok nem tudják kezelni a növekvő egyenlőtlenségeket, az etnikai konfliktusokat, a szűkös erőforrásokért kitörő küzdelmet, akkor a terrorellenes kampányoknak önmagában nincsen sok értelmük.
A Száhel-övezet azonban egyre inkább nagyhatalmi vetélkedés színhelyévé is válik, amint Európa, az USA, Kína, Oroszország, sőt még India is próbálja kiterjeszteni a befolyását a térségben, rátéve a kezét az ottani arany- és uránkészletekre (Mali például a világ negyedik legnagyobb aranytermelője). Párizs és Berlin emellett próbálja megakadályozni a migránsok és menekültek továbbhaladását a Mediterráneum felé és ezért gyűjtőtáborokat állítanak fel. Az ENSZ becslése szerint csupán Maliban és a környező országokban negyedmillió migráns rekedt, közülük mintegy 10 ezer nőt folyamatosan kihasználnak, gyakran prostituáltként.
Sok helyi gyanúja szerint a franciák a ’G5 Száhel’ (Burkina Faso, Mali, Mauritánia, Niger és Csád) szövetség támogatása mögé rejtik a nemzeti hatalmi érdekeik érvényesítését. Franciaország áramellátásának több mint 75 százalékát adják a nukleáris erőművek és az uránszállítások nagy részéért Niger felel. A francia Framatome (korábban Areva) cég 87 százalékban állami tulajdonban van és ez a vállalat Niger négy legnagyobb uránbányájából háromnak a többségi tulajdonosa.
Oroszok váltják a franciákat Maliban
A múlt hónapban Oroszország és Kína megakadályozta az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) szankciós tervezetét, miután Mali katonai vezetői bejelentették: a következő öt évben tartanak szabad általános választásokat. Mali katonai vezetői aztán január végén kiutasították a francia nagykövetet.
Így aztán nem véletlen, hogy tegnap Macron elnök bejelentette: Franciaország, európai szövetségeseivel együtt, befejezi a katonai műveleteit Maliban, négy-hat hónapon belül kivonja katonáit az afrikai országból, és a terrorellenes missziójának fókuszpontját Maliból Nigerbe helyezi át.
Franciaország 4300 katonát állomásoztat a Száhel-övezetben, hogy támogassa az ottani hatóságok iszlamista terrorizmus ellen folytatott küzdelmét. A Barkhane-hadműveletben 2500 francia katona vesz részt, illetve szintén Párizs vezetésével működik a Takuba elnevezésű terrorellenes művelet is, amelyhez több más európai ország is csatlakozott.
Párizs frusztrációját fokozza, hogy az orosz Wagner Csoport zsoldosai tavaly december közepe óta érkeznek Maliba. Az oroszok kivételes státuszt élveznek, nem estek át a szokásos határellenőrzésen a bamakói repülőtéren, így azonosítani sem könnyű őket. Az Európai Unió Tanácsa két hónapja szankciókat fogadott el a Wagner Csoporttal, illetve a vele kapcsolatban álló 8 személlyel és 3 vállalattal szemben az Ukrajnában és több afrikai országban végrehajtott „destabilizáló” akcióikért.
Ukrajnáról eddig nem is igazán volt szó. 
