Súlyosbodó gabonaválság Európa déli határvidékén

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által múlt csütörtökön ismertetett adatok szerint az októberi árindex 133,2 pont lett. Ez 2011 júliusa óta a legmagasabb szint, s 3 százalékkal (3,9 ponttal) haladja meg a szeptemberit, 31,3 százalékkal (31,8 ponttal) pedig az egy évvel korábbit. A FAO élelmiszerár-indexe kereskedelemmel súlyozott mutató, amely az öt legfontosabb élelmiszer-alapanyag – növényi olajok, szemestermények, húsfélék, tejtermékek és cukor – nemzetközi piaci árát veszi figyelembe.

Az élelmiszerárak októberben éves szinten 12 százalékkal ugrottak meg Oroszországban, de a gyümölcsök, a zöldségek és a tojás esetében ez több mint 25 százalék.

Európa déli perifériáján, a Magreb térségben Tunézia, Algéria és Marokkó élelmiszerbiztonsági válságba került. A három ország olyan élelmiszer-inflációs szinteket tapasztal meg, mint amilyeneket utoljára az Arab Tavasz során látott, több mint egy évtizede.  

A Magreb térség ezen három országának fő sérülékenységét a gabonafélék importjának magas függősége okozza. Márpedig szeptemberben éves alapon a globális gabonaárak 27,3 százalékkal ugrottak magasabb szintre.  

Tunézia panasza

Az emelkedő élelmiszerbizonytalanság fontos hajtóereje Tunézia törékeny politikai folyamatainak.  Különösen igaz ez 2014 óta, amikor elfogadták a demokratikus alkotmányt. A FAO kimutatása szerint a 2018-20 közötti időszakban a tunéziaiak 25,1 százaléka mérsékelt, illetve súlyos élelmiszerbizonytalanságban élt, míg ez a mutató 18,2 százalékon állt a 2014-16 közötti időszakban. 

Noha Tunézia tejipari termékekben, zöldségeknél és gyümölcsöknél önellátó lett, az ország szélsőséges mértékben függ a külföldi gabonavásárlásoktól – az emberi fogyasztásra felhasznált gabona 50 százalékát, az állati takarmányként felhasznált gabonának pedig a 60 százalékát importálva.

A növekvő vízhiányt csak súlyosbítja a gyenge színvonalú vízgazdálkodás, holott a vízkészletek 80 százalékát a mezőgazdasági termelés emészti fel.  Az ország egyes térségeiben a víz fele elveszik a rossz minőségű infrastruktúra miatt, míg végre elér a csapokig.

Az egyre kiterjedtebb szárazság drámai csökkenést idéz elő a víztározókban. Idén szeptemberben az ország tározóiban 730 millió köbméter víz állt rendelkezésre, holott tavaly ugyanabban a hónapban még 1,1 milliárd köbméter.  

Algéria törékeny helyzete

Az ország lakossága már a covid kitörése előtt a jövedelmének mintegy 60 százalékát fordította élelmiszerre. A legkritikusabb élelmiszerimportnak a gabonafélék számítanak, amelyek az ország teljes kalóriaszükségletének 43 százalékát, a fehérje-bevitelének pedig a 46 százalékát biztosítják.  Elképesztő adat, hogy Algéria a világ 5. legnagyobb búzaimportőr országa.   

Franciaország, Németország, az USA és Kanada mellett Algír folyamatosan szélesíti a beszerzési bázisát, így idén októberben 60 ezer tonna búzát vásárolt Lengyelországból és ugyanannyit Oroszországból. Mindez nem jelentett azonban alacsonyabb beszerzési árakat az ország számára.  

Marokkó lépései

A királyság élelmiszerbiztonságát nagyban növelte a 2008-ban elindított Zöld Marokkó Terv (Green Morocco Plan / Plan Maroc Vert, PMV), amely 2020-ig 117 százalékkal növelte az ország magas hozzáadott értékű élelmiszerexportját és 342 ezer új munkahelyet hozott létre. A PMV-nek köszönhetően mára az élelmiszerexport adja az ország teljes kivitelének 21 százalékát.  

A vidék népességeltartó képessége Marokkóban kimagaslóan jó, ami elsősorban a szociális problémákra érzékeny, eredményes piac- és fejlesztéspolitikát megvalósító, az öntözéses gazdálkodás infrastrukturális hátterét megteremtő és a megújuló energiaforrások széleskörű alkalmazását gyakorlattá tevő agrárpolitikának köszönhető. Nem találni ugyanis másutt a világban a marokkóihoz fogható pozitív példát arra, hogy miként kell a szociális mezőgazdaságot és a versenyszférát az agrár- és támogatáspolitikában élesen különválasztani úgy, hogy az óhajtott agrárbéke beköszöntsön.

A szociális problémákra érzékeny gazdaságpolitikának is köszönhető, hogy az arab tavasz nem talált számottevő követőre az országban, így Marokkót nem érintette a több észak-afrikai országot súlyos társadalmi, gazdasági és politikai válságba sodró felfordulás.

A PMV azonban nem tudott azon változtatni, hogy Marokkó megmaradt a világ 13. legnagyobb búzaimportőrének.