Nem koldulni ment
A görög miniszterelnök ellátogatott Moszkvába, a világ pedig kíváncsian várta, vajon az orosz elnök kihúzza-e a pénzügyi slamasztikából. Ténylegesen nem sok esély volt erre, hisz Oroszország maga is az olajár-csökkenésből és az ukrajnai konfliktusból, valamint az ezzel járó szankciókból származó gazdasági válsággal küzd, ráadásul a görögöknek nem két fillér kellene, hanem euró tíz-, sőt százmilliárdok. Ciprasz mindenesetre sértetten megjegyezte, hogy nem koldulni ment, hogy így oldja meg gazdasági válságát, ami nem is csak az övé, hanem Európáé is. Előszeretettel tolja át a dolgot Európára, pedig láthatta már, hogy ez nem nagyon hatja meg a partnereket.
Mindenesetre az európai partnerek határozottan figyelmeztették Cipraszt, hogy eszébe ne jusson az Oroszország elleni szankciókat megbontani. A figyelmeztetésre Ciprasz megint csak sértett büszkeséggel reagált: „Görögország egy szuverén állam, amely maga határozza meg több szempont alapján több dimenziójú külpolitikáját, és kihasználja geopolitikai helyzetét.” Ez a január óta regnáló kormány jellegzetes megnyilvánulása: a fenyegetésbe burkolt pénzkérés. Pedig ez kontraproduktív: az európai partnerek nehezen viselik, és egyre kevesebb kedvük van Görögország megmentésével foglalkozni.
Mire juthatnak?
Milyen eredményeket tud akkor Ciprasz elérni Moszkvában? Három dolog merült fel: egyrészt Oroszország megfontolná, hogy a görögök felé enyhítse vagy megszüntesse az ellen-szankciókat, másrészt hitelt nyújtana közös energetikai beruházásokhoz, mint például a Török Áramlat gázvezeték, mely Görögországon át juttatná Európába a gázt. Harmadszor: Oroszország részt venne a trojka által is előírt görögországi privatizációban.
Ezek kedvezőek, de természetesen nem oldják meg a görögök azonnali fizetési problémáit. Komolyabb döntés április 24-én lehet az eurózóna pénzügyminiszterek rigai találkozóján, esetleg részben már korábban, az IMF tavaszi értekezletén, ahol ugyancsak megjelennek páran a miniszterek közül. Közben Varufakisz görög pénzügyminiszter találkozott Christine Lagard IMF vezetővel, sőt az amerikai pénzügyminiszter-helyettessel is, de mindketten az ígért reformok teljesítésére szólították fel, kiskaput ők sem hagytak neki.
Ultimátum
Végül, minden további pávatáncot megelőzendő, az eurózónás pénzügyminiszterektől egy ultimátum érkezett: a görögök 6 munkanapos határidőt kaptak, hogy a hitelezők számára elfogadható reformjavaslatot nyújtsanak be. Ebben az esetben a 24-i találkozón döntenek a maradék segélyösszeg átutalásáról. A nemrég beadott sok oldalas javaslatot egyértelműen elégtelennek minősítették.
Kritikus napnak tűnik így az április 24. Ha ott nem egyeznek meg, akkor nincs utalás, Görögország biztos fizetésképtelenné válik, és búcsút mondhat az eurónak. Senki nem segít akkor már, Putyin sem.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
