Két kérdőívet kapott a 141 ezer egészségügyi dolgozó. Míg az orvosok és gyógyszerészek július 16-23., addig a szakdolgozók és egyéb egészségügyi dolgozók (logopédus, klinikai szakpszichológus, gyógytornász, biológus) július 20-27. között válaszolhattak név nélkül, tehát anonim módon, de kötelező jelleggel. Mi a szakdolgozóknak küldött kérdőívben mazsolázgattunk - írta laptársunk, az Mfor.hu.
A kormány először is kíváncsi volt a járvány okozta vészhelyzet alatti telemedicina-használattal kapcsolatos hozzáállásukról. Például, hogy azt jónak tartanák-e a veszélyhelyzet után is, vagy, hogy a válsághelyzet kapcsán létrejött eRecept-könnyítések megmaradjanak-e, s hogy a betegektől származó plusz információkat mennyire tartják fontosnak?
A kérdőív kifejti, hogy: „A rendszerváltoztatás óta eltelt évtizedekben az egészségügyi ellátás köz- és magánfinanszírozott szegmense párhuzamosan, ugyanakkor számtalan ponton kapcsolódva fejlődött egymással. A két ellátási forma közti átmenet sokszor annyira elmosódott, hogy az már nem csupán a betegek, hanem a szereplők számára is átjárhatatlan folyamatokhoz vezetett.”
Ezzel kapcsolatban azt firtatták, hogy kell-e törvényben szabályozni a dolgozók jogállását, szakmai és anyagi előmenetelük szabályait? Vagy hogy az érintett szereplők által elfogadott életpálya-modell bevezetése esetén csak közfinanszírozott, vagy csak magánellátóknál dolgozhassanak? Egyáltalán szükség van-e arra, hogy magánszolgáltatók közreműködőként részt vegyenek a közfinanszírozott ellátók munkájában, vagy inkább az állam vállalja fel valamennyi szükséges személyi és tárgyi feltétel biztosítását? Azaz: a jövőben nem biztos, hogy egyszerre vállalhat munkát az állami és a magánegészségügyben egy dolgozó.
Voltak olyan egyszerű kérdések is, mint: Egyetért-e az egészségügy átalakításával, vagy sem, vagy hogy milyennek látják az aktív és a krónikus/rehabilitációs ágyak kihasználtságát? Bár ez utóbbira elképzelhető, hogy csak más dimenzióból, „big picture”-ből lehet rálátni.
Rákérdeztek egy új típusú idősgondozási formára is: mennyire tartanák jónak azt, ha tartós ápolási centrumok jönnének létre azoknak az idős embereknek, akik aktív kórházi kezelést már nem, de ápolást igényelnek, átmenetet képezve ezzel az egészségügy és a szociális rendszer között?
Bár a kérdőív kifejti, hogy az átalakítást a népegészségügyi paraméterek változása szerint (várható életkor emelkedése, nem fertőző krónikus betegségek morbiditási mutatói) kéne megtenni, mert az aktív kapacitásokat leterhelik az ápolási feladatok, mégis nehéz lehetett válaszolni az ezzel kapcsolatos kérdésre:
„Egyetért-e azzal, hogy a nagy humánerőforrással és eszközigénnyel rendelkező szakmák centralizációja szükséges lenne?”
A legfontosabb kérdéskörről, a hálapénzről szóló kérdéseket az mfor.hu cikkére kattintva olvashatja el.
