Mintha világvége lenne
Sokat vitattuk már a 0, sőt negatív kamatok politikáját, megspékelve az újabb és újabb kötvényvásárlási programokkal. A feje tetejére állt a világ: olyan monetáris politikát folytat különösen az EKB, mintha 2008 szeptembere-októbere lenne, amikor olyan nagy volt a bizalmatlanság, hogy egymásnak sem adtak pénzt a bankok. Vagy mintha 1929-32-ben lennénk, deflációs spirállal, 50 százalékos munkanélküliséggel, éhezéssel.
Takarékoskodás
Ezzel szemben a valóságban egyáltalán nem rossza a gazdasági a helyzet az eurózóna nagy részén, de a németeknél pláne nem. Ahhoz képest, amit egy igen fejlett ország elérhet, megfelelő a gazdasági növekedés, a munkanélküliség az egyesülés óta a legalacsonyabb szinten van (megemésztették az NDK-t). Ugyanakkor sok évtizede, amióta stabil fizetőeszköze volt Németországnak (korábban csak az NSZK-nak), azt szokták meg a németek, hogy takarékoskodnak, és ennek jutalma a pénzükre kapott kamat.
Az utóbbi években-évtizedekben ez a hatás még erősödött is, hisz tisztában vannak a társadalom szerkezetének változásával, vagyis hogy az idősek aránya sokkal nagyobb lesz, mint korábban, így a nyugdíjak reálértéke óhatatlanul kisebb lesz. Ezért fokozódott a nyugdíjas évekre való takarékoskodás, az előgondoskodás. Most viszont az EKB, Mario Draghival az élén, elvette a kamatot, és a németek nem értik, mi szükség van erre, miért teszik tönkre a takarékoskodási lehetőségeiket.
Német veszteség, szélsőséges vélemények
A Bloomberg a Deutsche Postbank adataira hivatkozik, miszerint Draghi 2011-es hatalomátvétele óta a németek 125 milliárd eurónyi kamatjövedelmet vesztettek el. Wolfgang Schaeuble német pénzügyminiszter szerint Draghi politikája bizalmatlanságot kelt az európai intézmények iránt, és táptalajt nyújt olyan populista erőknek, mint az Alternatíva Németországnak nevű párt, amely előretört a tartományi választásokon. A párt az eurózóna rendezett feloszlatását, vagy Németország kilépését szorgalmazza.
A kormányrudat kérik
A kormányon lévő konzervatívok ennél mérsékeltebb, de határozott álláspontra helyezkednek. Azt mondják, hogy az EKB elnökének németnek kell lennie, leginkább abból a megfontolásból, hogy a németeknek nagy a gyakorlatuk a pénzügyek fegyelmezett intézésére. Kétségtelen, hogy az 1948 óta fennálló német márka évtizedei alatt a Bundesbank politikája mintaszerű volt, a valuta Európa elsőszámú, és a világ második legfontosabb tartalékvalutája lett. Eközben Olaszországban magas infláció volt, a nullák egyre csak gyűltek az olasz bankjegyeken, utaltak Draghi származási országának korábbi laza monetáris és fiskális politikájára.
|
| Euró bankjegy Draghi aláírásával |
A kérdés felvetése annyiban is jogos lehet, hogy Németország az eurózóna gazdasági erejének közel harmadát adja, ráadásul minden válságban, segítségnyújtásban neki kell a legmélyebben a zsebébe nyúlnia. Úgy gondolják, hogy egy német jegybankelnök, vagy nagyobb német befolyással bíró közös jegybank szigorúbb monetáris politikával a fegyelmezetlenebb tagállamokat nagyobb költségvetési szigorra kényszerítené, és ez sokkal hasznosabb lenne, mint a pénznyomtatás.
Átalakítják a kormányt. 
